Áttörés várható a hun-magyar őstörténet kutatásában
– Mit tudhatunk ma a hunok és a magyarok kapcsolatáról? Mennyire mese vagy éppen valóság Attila királlyal való kapcsoltunk?
– A középkori magyar krónikák feljegyzései, a Werbőczy Hármaskönyvében összefoglalt jogszokások, a történelmi mondák alapján elmondható, hogy a hunoktól való származás tudata nem kérdés, hanem tény volt a középkorban. A történelmi forrásokon kívül régészeti leletek, antropológiai vizsgálatok is az ázsiai és az európai hunok, illetve a magyarok közti rokonságot mutatták ki.
A legfrissebb tudományág, az archaeogenetika pedig konkrét bizonyítékokkal szolgál erre.
A sokoldalú bizonyítékok ellenére máig sokan tiltakoznak a hun–magyar rokonság ellen, amelynek okai nem igazán érthetők. 
– Az Habsburg Birodalom el akarta tagadni a magyaroktól az egykor dicső ősöket?
– Talán így történt, annyi bizonyos, hogy a 19. század második felétől – politikai megbízásra – támadás indult a magyar nemzeti krónikák ellen. Német- és Habsburg-hű magyar történészek megpróbálták nevetségessé tenni a magyar krónikákban szereplő adatokat.
Kiváló és neves magyar történészek – Szabó Károly, Thúry József – megírták kritikáikat, de nem tudták megváltoztatni a 19. században kialakult tudományos álláspontot a magyarság őstörténetéről.
– Mára számos új kutatási eredménnyel rendelkezünk.
– Valóban, azóta némi javulás tapasztalható, ami a természettudományos módszerek eredményeinek köszönhetők. Sajnos azonban még mindig nem sikerült áttörést elérni a hunok kutatása terén.
Hazánkban főleg a régészek foglalkoznak Attila hunjainak történetével és kultúrájával, más tudományágak nem. Holott a történészek, néprajzosok számára is rengeteg érdekességet tartogatna egy ázsiai–európai hun összehasonlító vizsgálat.
Számos mondai párhuzamunk egészen az ázsiai hun birodalomba vezet bennünket.
Sok szokásunk, amelyet a néprajzosok germánnak vagy szlávnak állítanak be, megvan az ázsiai hunoknál és utódnépeiknél is.
– Mondana egy példát?
– Természetesen. A frászkarikán való átbújtatást a neve miatt európai, azon belül német szokásnak vélik a kutatók. Holott ez nem más, mint a jelképes újjászületés rítusa, amelyet Mongóliában mai napig gyakorolnak. 
Attila királyról számos monda szól, amelyet még az 1920-as években Szendrey Zsigmond néprajzkutató gyűjtött össze. Ebből látható, hogy az egész Kárpát-medence területén megvolt Attila király kultusza. A krónikákban szereplő hun uralkodó bölcsessége, majd Szent István királyunk Intelmeiben köszön vissza, amikor is az ország kormányzásában a saját hagyomány fontosságát hangsúlyozták.
Anonymus művében többször is előjön az a szófordulat, hogy Árpád fejedelem Attila király államát akarta feltámasztani, hiszen a nagy hun király fia, Irnek – Csaba királyfi – ezt a feladatot hagyta utódaira. 
– Az elmúlt évek forrásai miben változtattak a korábbi álláspontokon?
– Szerencsére a kaukázusi területekről előkerült történelmi források, régészeti leletek igazolták a krónikák leírását és az Ázsiából származó hunok korai (Kr. u. 1-2. század) megjelenését. Ismeretes, hogy Hunor és Magor egy átjárót keresett, amit a szarvas mutatott meg nekik. Ez nem más, mint a grúziai Darial-hágó, amelynek mentén koncentrálódnak a hun leletek.
A hunokról szóló kínai források is óriási segítséget jelentenek a kutatók számára.
Ezeket azonban magyar szempontból kell feldolgozni, a mi krónikáinkkal és hagyományainkkal összevetni. Megdöbbentő, hogy mennyi egyezés található a hun és a magyar hagyomány között.
– Számos kutató hangoztatja, hogy nagyon kevés a hun leletanyag a Kárpát-medencében, mi lehet ennek az oka?
– Meg kell változtatni azt a régi nézetet, miszerint a hunok tisztán mongolidok voltak, ezért a Kárpát-medencében talált europid leletek közül nem egyet, tévesen nem hunnak, hanem germánnak vagy szarmatának azonosítottak.
A német kutatók a régebben megtalált csontleleteket újabb vizsgálatoknak vetették alá, melyekből kiderült, hogy a korábban germánnak tartott emberi maradványok hun lehet. 
– Kik foglalkoznak ma a hun–magyar kérdés tisztázásával?
– Jelenleg a Magyarságkutató Intézet végez intenzív kutatást a hunok eredetével kapcsolatban. Remélem, hogy az ő tevékenységük révén tisztázható lesz néhány, mai napig vitatott téma, így a hunok eredete, valamint a vándorlásuk és a magyarokkal való rokoni kapcsolat. Összefoglalva elmondhatom, hogy valami pozitív változás elindult, de még hosszú út vezet odáig, hogy a régi, mára megdőlt elméleteket átértelmezze a szakma.
Tóth Gábor
Kiemelt képünk forrása Pixabay.com
