Az egónkkal néha túlértékeljük saját szerepünket világban. Ha újra képesek leszünk ezt helyén kezelni, akkor sokkal nagyobb alázattal viszonyulunk majd bolygónkhoz, és újra képesek leszünk felelősségteljes életet élni – nyilatkozta lapunknak Wettstein Albert, aki három társával egy különleges kezdeményezést indított. A Munch valójában egy olyan platform, melyen keresztül éttermek, pékségek, boltok és szállodák kedvezményesen értékesítik az el nem adott, de jó minőségű ételeket. Így mindenki jól jár: a fogyasztó fele annyi pénzből lakik jól, a vendéglátóhelyek vesztesége csökken, az étel pedig nem landol a kukákban.
– Hogyan indítottátok el ezt a nem mindennapi kezdeményezést, a Munchot?
– Megszületett bennem az az elhatározás, hogy szeretnék tenni valamit az ételpazarlás visszaszorításáért. Olyan megoldást kerestem, ami az emberek életét nem csak környezettudatosabbá, hanem könnyebbé, jobbá is teszi. Egy évvel ezelőtt felkerestem egy barátomat, aki nagy fantáziát látott abban, hogy elinduljunk ebbe az irányba. Az egyik diákszervezeti előadás után az egyetemen megismerkedtem egy sráccal, aki elmondta, hogy ő és a barátja szintén az ételpazarlás felszámolására keres megoldást. Akkor állt össze a négyfős alapító csapat: Zwecker Bence, Zsoldos Botond, Perepelica Kirill és én. Elhatároztuk, hogy közösen dolgozunk ki egy megoldást. Jártuk a vendéglátóhelyeket, beszélgettünk fiatalokkal, idősekkel. Kiderült, hogy
olyan kérdéssel kezdtünk el foglalkozni, ami már sokakat régóta zavar. Azzal, hogy mi létrehozunk egy olyan platformot, ahol féláron lehet értékesíteni a jó minőségű, de másnap már nem eladható ételeket, mindenki jól jár.
A vendéglátóhelyek kidobás helyett plusz bevételre tehetnek szert – ami ebben a pandémiás időszakban extrán nagy segítség –, a vendégek pedig kedvezményes áron lakhatnak jól, miközben tesznek valamit a környezetükért. Tavaly nyáron töltöttük fel az első munchot, azóta több mint 60 ezer ember töltötte le az alkalmazásunkat, és több mint 200 vendéglátóhely csatlakozott hozzánk.
hirdetés– Honnan jött a Munch név?
– Egy ismerősömnek Muncs volt a beceneve – így magyarosan írva –, és nekem nagyon tetszett ennek a névnek a játékossága. Később figyeltem csak fel rá, hogy az angol munch jelentése egyébként majszolni, falatozni, vagyis valami köze is van ahhoz, amit mi csinálunk. Megtetszett ez a név, könnyen meg is jegyezhető, így esett erre a választás. Mára egy új jelentést is kapott: már az utcán is hallottam, hogy valaki azt mondta, „megyek muncholni”. Egyébként a csomagokat is munch-nak hívjuk, amiben az ételek megbújnak.
– Milyen érzés volt, amikor először hallottad ezt az utcán?
– Hatalmas megerősítés volt számomra, hogy az emberek látnak benne értéket és használják. Jó érzés, hogy nem csak a saját problémámat tudom megoldani ezáltal, hanem egy olyan kezdeményezés egyik elindítója is lehetek, ami az emberek életére pozitív hatással van. Mindez azt eredményezi, hogy még nagyobb lelkesedéssel dolgozzam.
Wettstein Albert szerint az erőforrásainkat úgy kell felhasználnunk, hogy hagyjunk a következő generációknak is. (Fotó: W.A.)
– Hogyan csatlakozhatnak a Munch-hoz a vendéglátóhelyek?
– A munch.hu/partnership oldalon keresztül vagy telefonon érdemes jelentkezni, néhány napon belül mindenkivel felvesszük a kapcsolatot, és akár személyesen segítünk abban, hogy minél gyorsabban és egyszerűbben csatlakozzon valaki hozzánk, éppen ezért a csatlakozás teljesen ingyenes, és nem kell komoly vállalásokat se tenni, csupán a megmentett ételek után számolunk fel jutalékot.
– Most hányan dolgoztok a cégben?
– Tíz főre nőtt a csapatlétszám. Néhányan teljes állásban dolgoznak, mások csak részmunkaidőben.
– Már megélhetést is biztosít ez a formabontó vállalkozás?
– Főként Diákhitelből és saját befektetésből tudtuk finanszírozni az indulást. Egyre többen ismerik meg az alkalmazást, egyre többen rendelnek. Azt látjuk, hogy hamarosan elérhetjük azt, hogy a vállalkozás azokat is eltartsa, akik ezen dolgoznak. Egyébként keresünk még olyan szakembereket, akik segítenének abban, hogy még professzionálisabb működést tudjunk kialakítani.
– Milyen szakemberekre van még szükségetek?
– Elsősorban informatikust keresünk, aki ért a mobilalkalmazások fejlesztéséhez, hiszen ez az alkalmazás szíve-lelke, központja. És szükségünk lenne egy jó saleses kollégára is, hisz arra már nincs kapacitásunk, hogy minden vendéglátóhelyre bekopogtassunk az országban. Pedig
fontos lenne Magyarország összes vendéglátóhelyére elküldeni azt az üzenetet, hogy most már nem kell kidobni a megmaradt ételeket, hiszen féláron szívesen elviszik az emberek egy mobilapplikáció segítségével.
– Egy 24 éves fiatalember hogyhogy a bolygó megmentésén és az ételpazarlás csökkentésén gondolkodik a hétvégi bulihelyszín kiválasztása helyett?
– Azt látom, hogy a saját korosztályomnak, sőt, a nálam fiatalabbaknak is fontossá vált, hogy legyen az életüknek egy önmagán túlmutató értelme. Nyilván érezzük a környezetvédelemmel kapcsolatos felelősségünket is, hiszen már az én eddigi rövid életem során is látható mértékben változott a környezet.
– Remélhetjük, hogy a ti generációtok idejében már eljön az elengedhetetlen és rég áhított szemléletváltás?
– A statisztikák szerint az emberek többsége ma már a legfontosabb társadalmi problémák között említi az éghajlatváltozást. Ennek aránya a mi korosztályunkban valamivel magasabb is. Nem tudom, hány százalék tesz is ezért valamit aktívan, de az tény, hogy beszédtéma, beépült a köztudatba. Ma már elkerülhetetlen, hogy szembesüljünk ezzel a problémával. Szerencsére egyre könnyebb fenntartható életmódot folytatni. Sokfelé találunk szelektív hulladékgyűjtőket, ami 5-10 éve még nem volt jellemző.
Egyre több olyan megoldás áll rendelkezésünkre, ami nem jár kényelmetlenséggel.
Nem mindenki hajlandó akár csak 100 métert sétálni azért, hogy elvigye a hulladékot egy külön gyűjtőbe. De ha ezt közel visszük az emberekhez, ha könnyen használható megoldásokat találunk, egyre nagyobb lesz a hajlandóság. A szándék már megvan, sok esetben csak a tett hiányzik!
– Vagyis az eszmeiséget ma még meg kell támogatni egy kis kényelemmel, ha eredményt szeretnénk elérni?
– Kell, hogy az embereket ösztönözzük, motiváljuk arra, hogy lépéseket tegyenek a fenntarthatóság irányába. Ebben komoly feladata van a döntéshozóknak is.
– Ha te lennél holnaptól mondjuk az élelmiszerpazarlás visszaszorításáért felelős miniszteri biztos, milyen intézkedéseket vezetnél be első körben?
– Azokat a lehetőségeket vizsgálnám meg, amelyek a legkisebb változtatásokkal járnak az emberek életében, viszont a legnagyobb környezeti hatást eredményezik. Itt gondolhatunk akár olyan apróságokra is, mint megismertetni a lakossággal egy edukációs kampány keretében a „Minőségét megőrzi” és a „Fogyasztható” jelzés közötti különbséget. Előbbi felirat esetében a feltüntetett dátumot követő néhány hétben nyugodt szívvel fogyasztható a termék. Csak a gyártó nem feltétlen tudja garantálni, hogy az ugyanolyan minőségű lesz, mint amikor lejött a gyártósorról.
Nem hiszek abban, hogy negatív ösztönzők létrehozásával kell és lehet eredményt elérni. A jutalmazás sokkal hatásosabb.
Adókedvezményeket adnék olyan termékekre, melyek magyar gazdáktól, fenntartható gazdálkodásokból származnak. Ennek köszönhetően a vásárlók amellett, hogy magyar árut választanak – támogatva ezzel a helyi gazdákat –, anyagilag sem járnának rosszabbul, mint azok, aki áruházláncokból vásárolnak.
– Mikorra várható szerinted komoly változás? Ha a ti korosztályotok már fenntartható, a teremtésvédelem fontosságát hangsúlyozó szemléletben neveli a gyermekeit, 50 év múlva könnyebb dolga lesz a Földnek?
– Nagy változások már napjainkban is történnek, pozitív irányba indultunk el. Nem gondolom, hogy a mi generációnk jobb, tudatosabb, okosabb vagy szebb lenne, mint bármelyik másik. Arról van inkább szó, hogy rádöbbentünk: felelősek vagyunk a saját környezetünkért. Az erőforrásainkat, a javakat úgy kell felhasználnunk, hogy hagyjunk a következő generációknak is. Sokan megfogalmazták már, és valóban így van: nem örökségül, csupán bérbe kaptuk a Földet.
A nagyszüleink a háború alatt nőttek fel. Számukra alapvető, hogy meg kell becsülni az ételt, a környezetünket. Igenis lehet tanulni tőlük is a fenntarthatóságról!
Mi ugyan más szavakat használunk, más helyzeteket látunk, de a jó érzésű emberek hasonló következtetésre jutnak, függetlenül attól, hogy milyen évben születtek.
– Cserkész is vagy, ami már önmagában hordoz egy természetet tisztelő szemléletmódot. Mit hozott a cserkészet az életedbe?
– A szüleim alapították a helyi cserkészcsapatot, így már két éves koromtól részt vettem a nyári táborokban. Számomra alap, hogy a természettel harmóniában éljek, hogy ne kiszipolyozzam, hanem egy körforgás keretében része legyek ennek a csodálatos világnak. Örsvezetőként 12 srácot vezettem éveken keresztül, és részt vettem több ízben a cserkészvezetők Fesztiválja, a Scoutland szervezésében, ami egy zero waste (nulla hulladék – a szerk.) fesztivál. Mindig az volt a cél, hogy a rendezvényhelyszínt ne úgy hagyjuk ott, mint a legtöbb fesztiválozó: letaposott fűvel, összedőlt sátrakkal, szeméthegyekkel. És ez sikerült is: a több ezer cserkész úgy hagyta el a fesztivál helyszínét, hogy ha másnap arra járt egy kiránduló, csak egy szép tisztást látott.
Nem kell, hogy a felhőtlen szórakozás felelőtlen szórakozás legyen!
– Mit ad a lelkünknek egy erdei séta, egy szemétmentes, tiszta, egészséges környezet?
– Amikor megállunk egy hegy tetején és letekintünk, érezzük, hogy milyen piciny porszemek vagyunk, apró fogaskerekei a világnak. Az egonkkal néha túlértékeljük a saját szerepünket világban. Ha újra képesek leszünk ezt helyén kezelni, akkor sokkal nagyobb alázattal viszonyulunk majd bolygónkhoz, és újra képesek leszünk felelősségteljes életet élni.
– Állandóan politikát csinálnak a környezetvédelemből, sőt, a különböző politikai platformok világszerte igyekeznek sajátjuknak tekinteni a zöldpolitikát, ami számos vitát szül. Ti mennyire érzitek megosztó témának a környezetvédelmet?
– Az az ügy, amivel mi is foglalkozunk, világnézettől, politikai szemléletmódtól független. Abban mindenki egyetért, hogy az ételnek értéke van. Mi négyen is teljesen más családi környezetben nőttünk fel, de egyetértettünk abban a célban, hogy tennünk kell az ételpazarlás ellen. Talán ez a téma lehet az, amelyben jobb- és baloldal vagy keresztények és muszlimok is közös nevezőre juthatnak.
Jövőnk záloga, hogy jól gazdálkodjunk a javaikkal. A felelősségteljes létezés nem csak baloldali gondolat, hiszen a kereszténységből is levezethető.
Nem szeretem, amikor bárki ki akarja magának sajátítani a környezetvédelmet, hiszen a teremtett világ védelme közös küldetésünk!
Mizsei Bernadett
A magyar társadalom és bolygónk sorsa a hazai cégeken is múlik
Néhány évünk maradt az elszabaduló klímaviszonyok megfékezésére
