Takács Bence: Elég volt, találjunk vissza önmagunkhoz!
Az Abszolút friss adásában Takács Bence volt Földi-Kovács Andrea műsorvezető vendége. Az új részben szó esett a versmondás rejtelmeiről, színész és Isten kapcsolatáról és a járvány okozta értékfelismerésről is. Ezt nézzék!
A Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjas versmondója szerint kiemelt szereppel bír a művészet terén a Latinovits Zoltán Diákszínpad, ami egy szakrális teremtőhelynek mondható. Ott nem feltétlenül a megélhetési művésszé válás rejtelmeibe vezetnek be, hanem egy olyan nevelést adnak, ami magasabb szintű, mint amit ma egyes színházak nyújtani tudnak. Megtanítják, hogyan lehet színpadon létezni, micsoda letisztultság kell, vagyis hogy milyen Thália papja, és mindez mások mellett Lukácsi Hubának köszönhető.
Takács Bence élete a versre épül, elmondása szerint a versmondásnak köszönhet mindent. Szerelmet, bánatot, gyászt, pozíciókat. A TV2 munkatársa vallja, mindenki üdvözülni akar, de magunkat hazudtoljuk meg, amikor nem ismerjük be ezt az igényt és inkább hétköznapi csatákra pazaroljunk emberi létünket. A mannáért vívott küzdelem gyümölcsét ugyanakkor nem vihetjük magunkkal a túlvilágra – figyelmeztetett.
A műsorvezető kitért a koronavírus-járvány pozitív hozadékaira is, így több emberhez eljut a művészet. Az online tér felfedezésével határok bomlottak le az emberek előtt, és sokkal több olyan embert látni a járvány kezdete óta, aki versekkel „bíbelődik”. Véleménye szerint szociális téren pozitív hozadéka is akadt a járványnak. Helyi értékek fontosságára jöttünk rá, és erős küzdelmeket folytatunk ott is, ahol nem volt megfelelően erős családvédelem.
Takács Bence hozzátette:
„Bízom benne, hogy az ember újra eltalál saját magához. Mostanra sok mindenből elég volt! Újra felfedezzük azokat az értékeket, amik az emberben vannak – nem azért, mert mint faj tökéletes – hanem mert az Isten belerakta.”
A teljes adást itt tekintheti meg:
Földi-Kovács Andrea műsorának korábbi adásait itt találja. Az Abszolútról írt cikkeinket ide kattintva olvashatja.
Kiemelt kép: Prófusz József, Vasarnap.hu.
