Osváth Zsolt nyíltan homoszexuális YouTube-videós a homo- transz- és bifóbiaellenes világnapra egy „ünnepi” adással készült. Arra kérte nézőit, hogy küldjenek neki történeteket, amelyekben támadásnak vagy megaláztatásnak estek áldozatul a normálistól eltérő szexuális identitásuk miatt.
Osváth saját bevallása szerint közel 200 történetet kapott, melyekből állítólag véletlenszerűen választotta ki azokat, melyek később a videóban is szerepeltek. Érdekes módon azonban a történetekben felül voltak reprezentálva az egyházi intézmények, és az azokban történt események.
Fontos leszögezni, hogy a nézői által küldött történeteket név nélkül közölte az ismert videós, bármiféle bizonyíték bemutatása nélkül. Feltételezhető, hogy azok valóságtartalmának nem is járt utána a homoszexuális vlogger, ami nem is csoda, hiszen voltak köztük merész és teljességgel elképzelhetetlen állítások is. Emellett azt is fontos megemlíteni, hogy akár kitalációk voltak a történetek (esetleg egy részük), akár nem,
embertársaink nyílt és erőszakos bántalmazása, akár fizikailag, akár verbálisan, semmilyen körülmények között sem elfogadható.
A keresztény emberek nem a bűnöst, hanem magát a bűnt ítélik el, aki pedig felebarátait bántalmazza, megszégyeníti, az maga is bűnt követ el.
Osváth Zsolt esete a jobboldali médiával
hirdetés
Homofób egyházi intézmények?
A videóban elhangzó történetek között több is van, melynek színhelye egyházi fenntartású iskola. Osváth üzenete nyilvánvaló: a keresztény iskolák homofóbok, az ott tanító pedagógusok homofóbok és a diákok is homofóbok! De valóban így lenne ez? Szedjük ketté a választ. Egyrészt, a kisgyerekek sokszor kifejezetten kegyetlenek egymással. Még nyomós ok se kell rá, elég, ha valaki szemüveget hord, vagy nem elég menő ruhákban jár. Ez természetesen nem helyes, de jobb esetben idővel, ahogy egyre érettebbek lesznek a fiatalok, megértik ezt, és befejezik az ilyesfajta viselkedést. Bizonyos érettségi szint elérése után már kellemetlen bárkit is bántalmazni, megszégyeníteni. És ez a jelenség egyáltalán nem egyházi iskola specifikus. Lehetséges, hogy a levélírók a maximális hatás érdekében színeztek egy picit a történeten, de persze azt se zárjuk ki, hogy valóban úgy történtek az esetek, ahogy azt leírták.
De Zsolti, ha te tényleg kereszténynek vallod magadat, akkor nem érzed visszásnak, hogy azt a látszatot kelted, mintha ezekben az esetekben maga az egyházi iskola lenne a probléma forrása, és nem a gyermekek kegyetlensége?
A válasz másik fele pedig az intelligenciában keresendő. Bizonyos kor felett az intelligens ember nem fogja megszégyeníteni vagy bántalmazni társait. Még a keresztény ember sem, mert bár elítéli a bűnt, tudja, hogy az ember gyarló, és nem ez alapján fogja megítélni felebarátait. Összefoglalva tehát, nem az adott iskola egyházi vagy nem egyházi voltán múlik, hogy érheti-e ott hátrányos megkülönböztetés a homoszexuálisokat. A gyermekek kora és az intézmény színvonala, az odajáró diákok intelligenciaszintje az, ami valójában mérvadó ebben a kérdésben.
Osváth Zsolt a történeteket olvassa videójában (Forrás: Zshowtime Youtube-csatorna)
Azért rúgta ki az – osztályfőnök –, mert homoszexuális
A másik történet (vagy nem történet), amit érdemes kiemelni a videóból, szintén egy egyházi intézményben játszódott. Főszereplője egy homoszexuális lány volt, aki az egyik azonos nemű osztálytársával került közeli kapcsolatba. Állítólag az osztályfőnök ezt annyira nem tolerálta, hogy nem akarta őket elengedni osztálykirándulásra, illetve felszólította őket, hogy szakítsanak. A lányok ennek nem tettek eleget. A történet végül azzal zárul, hogy a főszereplőt az édesanyja felhívja, hogy siessen gyorsan haza, mert az osztályfőnök épp hozzájuk tart (!!!), és beszélni akar velük. A leány hazasietett, ahol az osztályfőnök közölte vele, hogy eltanácsolja az iskolából, mivel homoszexuális, és utasítása ellenére sem szakított barátnőjével.
Igen, jól olvasták. A történet állítása szerint egy gimnáziumi osztályfőnök meglátogatja a tanítványát az otthonában, ahol közli vele, hogy ő személyesen rúgja ki az intézményből, mivel nem vetett véget a homoszexuális kapcsolatának.
Egy iskolából az osztályfőnök nem rúghat ki senkit, és eleve egy elbocsátás is csak nyomós indokkal történhet.
A történetet megíró lány barátnőjét egyébként nem tanácsolta el ez az állítólagos osztályfőnök, ugyanis neki ez „csak az első alkalom volt azonos neművel”, a főszereplőnek azonban már a második. Igazán életszerű és hihető mese…
Konklúzió
Az LMBTQ-személyek általában mindig pontosan tudják a jogaikat, és ha azok akár csak egy picit is sérülnek, egyből mennek a bíróságra. Sőt, mindezt hathatós támogatással teszik, hiszen számos szélsőbaloldali jogvédő szervezet siet pro bono a segítségükre, amint tudomást szereznek az esetről. Ha a videóban felsorolt bűncselekmények valóban megtörténtek, miért nem a rendőrséghez fordultak az áldozatok? Osváth Zsolti nem fogja tudni megoldani ezeket a problémákat, arra ott van a rendőrség és az igazságszolgáltatás. És nem, a rendőrök sem homofóbok. Hazánkban, ha bárkit jogsérelem ér, esetleg bűncselekmény áldozatává válik, a rendvédelmi szervek a segítségére fognak sietni. Függetlenül attól, hogy melyik nemhez vonzódik.
Végszóként pedig, ezen cikknek nem célja azt állítani, hogy ma Magyarországon nem ér soha akár fizikai, akár verbális bántalmazás homoszexuális személyeket, és a videóban felsorolt történetek egytől egyig kitalációk lennének. Viszont az biztos, hogy ezek nem általánosak, hanem szélsőséges példák (amiket mindig lehet találni), és az is biztos, hogy Osváthnak nem kéne azt a hamis látszatot keltenie, hogy az egyházi iskolák szörnyű homoszexuálisgyűlölő fertők lennének.
A bűnt kell elítélni, nem a bűnöst.
Kiemelt képünkön Osváth Zsolt a Budapest Pride felvonuláson. Forrás: Zshowtime Youtube-csatorna
