Nincs olyan, hogy „papi pedofília”
Nincs olyan, hogy „papi pedofília”, ahogy nincs „apai pedofília” vagy „tanári pedofília” sem – jelentette ki a Mandinernek adott interjújában Puskás Balázs jogász, a Don Bosco Szalézi Társaságának gyermekvédelmi felelőse. Mint fogalmazott, nincs olyan jellemzője a papnak – még a cölibátus sem az –, ami a „pap pedofíliáját” indítékaiban, elkövetői magatartásában megkülönböztetné más társadalmi csoportokétól.
Felhívta azonban a figyelmet, hogy ezek a tettek súlyosan romboló hatással vannak a gyermek, a fiatal hitére, világképére, énképére, önbizalmára, szociális kompetenciáira, ezen belül elsősorban a bizalmi kapcsolat kialakítására és általánosságban a kapcsolatteremtő képességére. Az áldozatban „egy világ omlik össze”, a teljes addigi világa, aminek az újraépítése nagyon nehéz és hosszú folyamat. Segítség nélkül pedig egyenesen lehetetlen.
A szakértő szerint szinte minden elkövetőben ott szunnyad egy áldozat, ami fordítva már nem igaz, vagyis akit megrontottak, nem feltétlenül válik „szexuális ragadozóvá”. Ám aki azzá vált, azt nagy valószínűséggel komoly és hasonló bántalmazás ért. Kitért arra is, hogy a világon valamivel több mint négyszázezer katolikus pap szolgál. Az Amerikai Egyesült Államokban 4400 pap keveredett szexuális visszaélésekről szóló ügyekbe a 109 ezer államokbeli papból. Ha ehhez hozzávesszük az európai adatokat, körülbelül 5000 pap lehet érintett. A John Jay-jelentés szerint
Amerikában a gyermekkori visszaélések 60 százalékát a családhoz közel álló rokonok, barátok, 30 százalékát közeli családtagok követik el.
Írországban, egy konferencián Phil Garland, a dublini érsek tanácsadója azt mondta: a lakosság 25 százaléka volt valamilyen gyerekkori szexuális visszaélés áldozata. Az ismert esetek 97 százaléka történt családi környezetben és 3 százaléka egyháziban.
A tanárok, edzők és mások elkövetett visszaélések száma jóval magasabb, mint a papok által elkövetetteké
(60 az 1-hez), de még a protestáns lelkészek is 2-10-szer több visszaélést követnek el, mint a katolikus papok. Németországban a pedofilügyek 0,3 százalékába keveredtek bele papok.
Puskás Balázs rámutatott: a Hittani Kongregáció ügyésze, Charles J. Scicluna az Avvenirének adott interjújában felhívta a figyelmet, hogy az esetek 60 százalékában azonos nemű fiatalok iránti vonzódásról volt szó, 30 százalékában ellentétes nemű személlyel folytatott viszonyról; a fennmaradó 10 százalékban beszélhetünk a szó szoros értelmében vett pedofíliáról. A visszaélésbe keveredett amerikai papok 90 százaléka homoszexuális volt.
– Gyermekvédelmi felelősként és katolikus családapaként különösen fájdalmas nekem, hogy bár a papjaink, szerzeteseink túlnyomó többsége továbbra is példaértékű életet él, ott vannak azok a kevesek, akik ezt tették, illetve ezt teszik.
Óriási kárt okoznak az áldozatok lelkében, és nem utolsósorban a hívők lelkében is, az Egyházba vetett bizalmukban, társadalmi szinten pedig ez a szörnyűség egy általános bizalmi deficitet generál az egyház iránt
– hívta fel a figyelmet.
Puskás Balázs kitért arra is, hogy az áldozatoknak igazságot kell szolgáltatni, és minden segítséget meg kell adni a gyógyuláshoz. Ebben pedig az első lépés a megfelelő egyházi személyek által, a megfelelő fórumokon történő, esetenként személyes, máskor nyilvános bocsánatkérés.
(Forrás: Mandiner.hu; Kiemel képünkön: Puskás Balázs, fotó: Mandiner, Földházi Árpád)
