Dél-Dunántúl kitörés előtt
– Nincs egy éve, hogy a gazdaságfejlesztési zónák megalakultak hazánkban. Melyek az eddigi legfontosabb eredmények?
– A legfontosabb eredménynek azt tartom, hogy az ország területén a négy gazdaságfejlesztési zónával kapcsolatos stratégiai tervezés elindulhatott. Egyértelmű, hogy a kormány először a teljes ország gazdasági versenyképességére koncentrált. Mostanra azonban eljött az idő arra, hogy a különböző fejlesztésű zónák problémáit is külön elemezni lehessen.
A kihívásokra pedig szakszerű, rendszerszintű válaszokat kell adni, melyekkel szilárd alapokra helyezhetjük a jövő beruházásait, biztosítva az emberek megélhetését.
Reményeink szerint a kormány néhány héten belül elfogadja a gazdaságfejlesztési zónák elkészített stratégiáit. Most formálódik az az eszközrendszer, amivel a gazdaságösztönző célokat el lehet érni. A tervek szerint a kormánybiztosok is lehetőséget kapnak majd arra, hogy a releváns pályázati kiírásokat véleményezhessék. A cél ezzel az, hogy a különböző zónák számára minél elérhetőbb és hasznosabb kiírások jelenjenek meg.
Amennyiben a kormány elfogadja a zónák stratégiáját, akkor a létrehozott irányok és célkitűzések mellett indulhatunk el Dél-Dunántúlon is. 
– Melyek a legfőbb kihívások a régióban?
– A térség felzárkóztatása az egyik legfontosabb kulcskérdés. Annak ellenére, hogy vannak sikeres települések a térségben, mégis maga a dél-dunántúli zóna – és annak mindhárom megyéje – rendkívül rossz gazdasági adatokkal rendelkezik.
A problémákat csak növeli az, hogy a térségben egyre jelentősebb a népességfogyás, illetve a népesség elöregedése.
Mindezt egy rendkívül összetett, ösztönző gazdasági és infrastrukturális fejlesztéssel és munkahelyteremtési programmal lehet csak megoldani. Ha ez sikerül, akkor van remény arra, hogy a dél-dunántúliak helyben maradjanak, itt vállaljanak gyermekeket, ide kössék jövőjüket.
– Nemrégiben Szita Károllyal, Kaposvár polgármesterével beszélgettünk. Egy-egy város sikere mennyire lehet motiváló a térségben?
– Kaposvár valóban sikeres város, de ez nem jelenti azt, hogy maga Somogy megye is az lenne. Kaposvár a sikerei ellenére sem képes arra, hogy fejlődését az egész megyére kiterjessze. A régióban a városoknak korlátozottak a lehetőségei. Baranya megyében sem más a helyzet.
Az országos gazdasági adatokat szemlélve sajnos Pécs nem tekinthető sikeres városnak. 
Ne felejtsük el, hogy Pécsnek, a rendszerváltást követően nemcsak a nehézipara semmisült meg – a bányák bezárásával –, hanem a várost több száz évig eltartó könnyűipara is. Az ismert módon a külföldi tulajdonosok a pécsi üzemeket megvásárolták, majd pedig rövid időn belül bezárták azokat. Egyértelmű, hogy nem a cégeket akarták mást tulajdonban megtartani, hanem a magyar konkurenciát megszüntetve, piacot vásároltak.
Az elmúlt harminc év nehézségeire ma sincsenek teljes körű megoldások Baranya megye szívében.
Természetesen egy nagyvárosnak mindig jobbak a mutatói, több a lehetősége, mint a kisebb településeknek. Ennek ellenére mégis arról kell hogy beszámoljak, hogy Pécs is jelentős felzárkóztatásra szorul: minden téren. Főként a munkahelyek számát kellene növelni, fokozva a város népességmegtartó erejét.
– Dél-Dunántúl harmadik megyeszékhelye pedig Szekszárd.
– Igen, nem feledkezhetünk meg Szekszárdról sem, mely az ország legkisebb megyeszékhelye. Szekszárd – Paks mellett – nem sikertelen középváros Tolna megyében, de komoly gazdasági problémákat kell itt is megoldani. Imént említettem Kaposvárt, ami 63 ezer fős lakosságával nem tudja felhúzni Somogy megyét.
Talán nem érdemel túl nagy kifejtést, hogy a 33 ezres Szekszárd esetében ez hatványozottan igaz. 
– Mit lehet tenni a dél-dunántúli régióban?
– A gazdaságfejlesztési zónaprogramban három növekedési centrummal számolunk a térségben. A növekedési centrumtérségen olyan beruházások és fejlesztések központjait tartjuk számon, amelyektől azt várjuk, hogy nagy hatással lesznek az egész térség életére. A régióban ezt egyrészt Kaposvár és térsége, Pécs–Mohács térsége, valamint Szekszárd–Paks térsége adhatja. Utóbbi nem egyértelműen lenne centrumtérség, mindez a Paks II. beruházással függ össze, mely egyidejűleg nagy mértékű infrastrukturális fejlesztésekkel is együtt jár. 
– Paks II., az atomerőmű bővítése megvalósul Tolna megyében, de Baranya megyében megvannak már azok a nagy beruházások melyek segíthetnek a térségnek?
– A gazdaságfejlesztési zónák létrejöttének az egyik legfőbb oka éppen az, hogy az ilyen jelentős horderejű beruházásokat megtervezzék és előkészítsék. Egyelőre, a jövő gazdasági beruházásainak tervezési szakaszainál tartunk. A térség jövőjének kialakításában a két egyetemünk jelentős szerepet kap.
Szeretném hangsúlyozni, hogy az egyik kitörési pontunk éppen a humán erőforrásokban rejlik.
A helyi vállalkozókkal és szakértőkkel együtt érhető el a tudásalapú gazdaság létrehozása, illetve az eddigi eredmények megerősítése. A Pécsi Tudományegyetem és a MATE Kaposvári Campusa már most is nagy tudásbázis, a jövőben pedig még erősebb kapcsolatot tartanak fenn a térség településeivel, hogy kutatásaikkal, előrejelzéseikkel a régió sikerét előmozdítsák.
– A gazdasági zónák kialakításában jelentős szerepet kapnak az egyetemek. Kaposváron és Pécsett azonban merőben más profilú egyetemek működnek.
– Igen, de mindezek a különbözőségek jelentősen segítségünkre vannak. Az egyetemek tudásbázisa nagyon sokat jelent a térség fejlesztése során. Az egykori Kaposvári Egyetem, a MATE – Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem – tradicionálisan egy agrárprofilú campus. Ott a vidékfejlesztési és agráripari, élelmiszeripari stratégián van a hangsúly.
A modellváltó Pécsi Tudományegyetemen pedig az ipari és a növekedési centrumtérség stratégiáinak kialakításán dolgoznak.
– A városok mellett szólnunk kell arról, hogy Dél-Dunántúlra túlnyomó többséggel aprófalvas települések a jellemzőek. Milyen jövője lehet a falvakban élőknek?
– Beszédes, ha megemlítem, hogy Magyarország 50 legnagyobb települése közül összesen csak négy található a Dél-Dunántúlon! Ráadásul azok közül is két olyan város van, ami nem sokkal került bele ebbe az ötvenes listába. Gondoljunk csak bele, Siófokon 25 ezren, Szekszárdon 33 ezren élnek. A középvárosnak tekinthető Kaposváron 63 ezren, a nagyvárosnak tekinthető Pécsett pedig 148 ezren laknak.
Ebből pontosan látszik, hogy a régió településszerkezete elaprózott.
Nem beszélhetünk egy erős városhálózatot felsorakoztató zónáról.
Mindez pedig meghatározza a régió gazdasági lehetőségeit is. Dél-Dunántúlon éppen ezért nagy szerepet fog kapni a vidékfejlesztés. Egy olyan vidékfejlesztési programot kell létrehozni a zóna külső és belső perifériáin, amely lehetőséget teremt arra, hogy az agrárvállalkozások egy új fokozatot érjenek el. A vidékfejlesztésekkel pedig egy olyan kisvárosi hálózatot kell létrehozni, ami a térség gazdasági alközpontjainak szerepét hosszú távon el tudja látni.
– A turizmus mennyiben nyújthat ebben segítséget?
– Nagy részben. Jelenleg a Dél-Dunántúlon két, jogszabályban meghatározott turisztikai térségről beszélhetünk: az egyik a Balaton déli partja, másik pedig Pécs–Villány környezete. Ez utóbbi nagyon meghatározó és a térség egész turisztikai fejleszthetősége terén még igen sok lehetőséget tartogat.
Az elkészített régiós stratégiában más turisztikai területeket is fejleszteni szeretnénk.
Kaposvár közelében a Zselicet kell turisztikailag vonzó célponttá alakítani. Tolna megyében pedig a Szekszárd–Paks térségében a Duna-partot, valamint a borturizmust kell felfejleszteni. A Dráva-parton, pedig a természetközeli turizmusfejlesztésre kell koncentrálnunk.
Tóth Gábor
Süli János: Nem lehet külföldi erőművekre alapozni hazánk ellátásbiztonságát!
Süli János: Nem lehet külföldi erőművekre alapozni hazánk ellátásbiztonságát!
Süli János: Nem lehet külföldi erőművekre alapozni hazánk ellátásbiztonságát!
Süli János: Nem lehet külföldi erőművekre alapozni hazánk ellátásbiztonságát!
