Létharc zajlik, háborúban állunk

Borbély Zsolt Attila erdélyi közíró, jogász, politológus a Vasárnapnak adott interjúban az elmúlt száz év és közelebbről az elmúlt harminc év erdélyi magyar politikai küzdelmeiről, a magyar közösségi jogsérelmekről, a Beke–Szőcs-ügyről, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) kormányra kerüléséről, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) munkájáról beszél kitekintéssel az Európát érintő, háttérből irányított tudatos és tervszerű iszlám megszállásra.

Borbély Zsolt Attila erdélyi politológus (Fotó: Kiss Bea)

 

–  Melyek jelenleg az erdélyi magyarság legfontosabb közösségi-nyelvi sérelmei?

– A román hatalmi elitnek immár évszázados célja az 1923-ban alkotmányszinten rögzített célprogram, az egységes, homogén román nemzetállam megteremtése. Ennek első számú eszköze a nyelvi asszimiláció, de húsbavágó fegyver a közösségi javak elkobzása is. Az elmúlt harminc évben mindig nagyobb volt a porhintés, apró-cseprő kedvezmények nemegyszer csak ideig-óráig tartó megadása, mint a tényleges jogsérelem-orvoslás.

Máig várat magára a magyar nyelv használatának intézményesítése a közéletben, az igazságszolgáltatásban, az állami finanszírozású magyar felsőoktatási intézmények életre hívása, s még sorolhatnám.

Jelenleg nemhogy végre például a legendás Batthyáneum visszaszolgáltatásáról tárgyalnánk, hanem már jogerősen megítélt ingatlanokat és erdőket államosítanak újra mindenféle jogalap nélkül. Nemhogy új oktatási intézményeket alapítanának, hanem a meglevőket nyomorgatják, lásd a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem ügyét. Az erdélyi magyarság utóbbi száz évét etnikai alapú, diszkriminatív célzatú justizmordok sorozata szegélyezi.

Marosvásárhely, 2011. október 6. A résztvevők szegfűt tűznek ki a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) kerítésére, így tiltakozván az egyetem szenátusa által nemrég hozott döntések ellen (Fotó: MTI/Boda L. Gergely)

–  Apropó justizmord. Beke István és Szőcs Zoltán jogtipró bebörtönzése mennyire félemlítette meg az erdélyi magyarságot?

– Úgy vélem, hogy magát a közösséget, a közembereket egyáltalán nem. A legtöbb ember úgy véli, hogy nem kerülhet ilyen helyzetbe, ami igaz is. A két bátor ifjúsági vezetőt nem azért börtönözték be, mert bármit is beszéltek egymással telefonon vagy petárdákat birtokoltak. Hanem azért, mert ismételt kiállásukkal pozitív példát mutattak fel saját nemzedéküknek. Szoboszlay Aladárt vagy Sass Kálmánt sem azért végezték ki, amit rájuk olvastak koncepciós perben, hanem azért, mert egyházi hivatásukat úgy fogták fel, mint magyar közösségi szolgálatot. Ez a nyilvánvaló jogtiprás a közösségi vezetők megfélemlítését szolgálta, de azok, akik még elanyagiasodott korunkban is saját egzisztenciájuk építgetése helyett idejüket, energiájukat magyar kollektívum megszervezésére, szellemi ellenálló képességének növelésére fordítják, csak elenyésző részben félemlíthetők meg. Láttunk mi már itt az elmúlt harminc évben könyvelkobzást, rendőrségi vizsgálatot aláírásgyűjtésügyben, pereket Wass Albert emlékének ápolásáért, jómagam is voltam már beidézve Raffay-előadás szervezéséért, de nem érzem, hogy ez bármiben is befolyásolná akár az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács akár az Erdélyi Magyar Szövetség, akár az RMDSZ nemzeti szárnyának aktivistáit.

Beke István, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) erdélyi elnöke és Szőcs Zoltán, a HVIM kézdivásárhelyi elnöke, a két terrorizmussal vádolt, vizsgálati fogságban lévő fiatal mellett demonstrálók a székelyföldi Kézdivásárhelyen 2016. március 15-én (Fotó: MTI/Kátai Edit)

–  Reálisan milyen eredményt hozhat az RMDSZ kormányra kerülése?

 –  Jómagam semmit nem várok tőle. Orbán Viktor mondta egyik beszédében, hogy a szakadékot nem lehet két kis lépéssel átugrani. Ha nem történik áttörés a kisebbségbe szorult magyarság kérdésében, tételesen nem épül ki a háromszintű autonómia, akkor csak idő kérdése, hogy a székely tömböt leszámítva, mikor morzsolódunk fel. Nem vagyok a vészharangok kongatásának híve, de azért gondoljuk meg, hogy eddig tízévente 200 000 lélekkel lettünk kevesebben. S az sem kizárt, hogy a lassacskán aktuálissá váló következő népszámláláson – a legutóbbiak 2002-ben, illetve 2011-ben voltak – az egymilliós lélektani határt nem fogjuk elérni. Más kérdés, hogy a népszámlálások mennyire hitelesek. Ezért is lett volna létfontosságú, hogy elkészüljön az 1993 januárjában programba vett belső népszámlálás, az erdélyi magyar nemzeti kataszter, amire a brassói, sorban a harmadik RMDSZ-kongresszus kétéves határidőt szabott, de a vezetés inkább másra költötte a pénzt. Miután Markó Bélát úgy választották meg 1995-ben, hogy a két évvel korábban rábízott legfontosabb önépítő feladatok közül – nemzeti kataszter összeállítása, autonómiastatútumok megfogalmazása és elfogadtatása, illetve a belső választás – semmit nem teljesített, nem meglepő módon ezek a kérdések le is kerültek a napirendről. Egyedül a statútumok ügyében történt 2014-ben, már Kelemen Hunor vezetése alatt egy félresikerült kampányízű fél lépés, amikor az RMDSZ elfogadott egy olyan statútumot, mely nem a történelmi Székelyföldre, hanem a román közigazgatás Székelyföldet nagyjából magába foglaló, de törékeny magyar többségű három megyéjére vonatkozott, és olyan abszurd előírásokat tartalmazott, hogy a Székely Nemzeti Tanács elnöke, Izsák Balázs még közvitára is alkalmatlannak ítélte. A kormányzati szerepvállalás 1996 óta arra volt csak jó, hogy az RMDSZ-nek legyen mire való hivatkozással újra és újra elodázni az autonómiaelvű önszerveződést, a nemzetelvű önépítkezést, a politika társadalmasítását.

Mozgó irodából ült államtitkári székbe a romániai magyar fiatal, Olteán Csongor

 –   Újra parlamenti erő lett a román szélsőjobb. Milyen más okok vezettek ahhoz, hogy magyarellenesebb lett az utóbbi években a román politika?

 –  A román politika viszonya a magyarsághoz mindig konjunkturális. Hogy mikor miért húzzák elő a magyar kártyát, s ütnek meg uszító hangnemet, az változó. És persze nem tudhatunk biztosan semmit, mert csak feltételezéseink lehetnek, a politikusi nyilatkozatok nem igazítanak el ebben a kérdésben.

Jómagam úgy vélem, hogy a románok ismét megpróbálnak az erősebb mellé állni.

Jelen esetben kiszolgálni a Bogár László által „pusztító világerőnek” nevezett globális főhatalmat. Hogy ez a hatalom milyen elképesztő méreteket öltött, az elég evidens abból, hogy a világtörténelem legarcátlanabb, legnyilvánvalóbb választási csalását képesek voltak lenyomni az Egyesült Államok lakosságának torkán és képesek voltak elfogadtatni a világ közvéleményével. Ezzel a hatalmi konglomerátummal áll harcban az orwelli „újgondol”, az LMBTQ(XYZ)-ideológia és a migránskérdés ügyében a magyar kormány. Mi sem kézenfekvőbb, mint az, hogy az ilyen gesztusokra mindig is kapható román elitet bevetik a magyarokkal szemben.

Borbély Zsolt Attila (Fotó: Nagy István)

–  Min dolgozik jelenleg az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács?

 –  Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács társadalomszervező, a nemzeti öntudatot ápoló, az autonómiagondolatot ébren tartó tevékenységét lebénította a járvány elleni védekezés, legyen szó szabadegyetemszerű előadás-sorozatokról, városnapokról, bálványosi táborról vagy könyvbemutatókról. Ezzel együtt az EMNT által működtetett demokráciaközpont-hálózat továbbra is segítséget nyújt honosítási ügyekben és a magyar állampolgársághoz kapcsolódó problémák intézésében. Szerveztünk online konferenciát is, online könyvbemutatókat, de ez nem az a világ, amit magunknak és közösségünknek kívánunk.

Épp az a veszély fenyeget, hogy elszemélytelenednek az emberközti viszonyok, hogy messze túl sokat ülnek a gyermekek a számítógép előtt, erre mit hoz a járvány elleni védekezés? Szeparációt és online oktatást.

Nem kárhoztatom a politikai vezetést, sem a magyart, sem a románt, egész Európa ezt a modellt követi, és nem hinném, hogy ki lehet lógni a sorból, mert onnan kezdve a járvány minden áldozatát az adott kormányzaton verik le, elég csak azt nézni, hogy a magyarországi ellenzék miként fogadta a nemrégiben történt részleges nyitást.

  – Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és a Magyar Polgári Párt (MPP) tavaly januárban egyesült. Az Erdélyi Magyar Szövetség (EMSZ) milyen célokat tűzhet ki maga elé?

  –  1990 elején konszenzus volt az erdélyi magyar érdekképviseleten belül abban, hogy a szervezet nem törekszik a határok megváltoztatására, viszont igyekszik minél nagyobb függetlenséget elérni az elnyomó román államhatalomtól. Közel három év koncepcionális belső küzdelem után az 1992. október 25-én elfogadott kolozsvári nyilatkozat megteremtette azt az elvi alapot, amire épül mindmáig az RMDSZ programja, ez volt az első dokumentum, mely kimondta, hogy az erdélyi magyarság politikai képviselete a háromszintű autonómia megteremtését tekinti legfőbb céljának. Más kérdés, hogy az RMDSZ vezetése 1996. november 28-án kormányra lépve naftalinba tette az autonómiaprogramot, ez vezetett az autonomisták fokozatos önállósodásához, a saját intézményes keretek megteremtéséhez. A Tőkés László nevével fémjelzett csapat előbb az RMDSZ-en belül próbálta rászorítani az RMDSZ csúcsvezetését saját programjának képviseletére, majd miután ez a törekvés kudarcot vallott, 2003-ban lépett saját útra. A forma változott, MPSZ, MPP, EMNP, ma EMSZ, de a szándék ugyanaz: erdélyi magyar autonómiaharc. Közösen az RMDSZ-szel, mely tetszik vagy nem, maga mögött tudja az erdélyi magyar szavazók többségét. Úgy véljük, csak akkor érhetünk el sikert, ha minden magyar erőt össze tudunk fogni és egy pontra tudjuk fókuszálni. De addig ez lehetetlen, amíg kicsinyes, a lényeget nem érintő politikai alkuk áldozatává válik a nagy cél, amíg az RMDSZ vezetésének az autonómia legjobb esetben is csak a választói bázis mobilizálására irányuló jelszó.

–   Ne kerüljük meg a kérdést: a Fidesz 2014 óta elsősorban az RMDSZ-t támogatja az erdélyi magyar politikai térképen. Úgy tudni, hogy a 2020-as választási összefogás az RMDSZ és az EMSZ között a fideszes nyomásnak volt köszönhető.

–  Igen, nem kétséges, hogy volt egy ilyen elvárás az irányunkban. Jómagam hat-hét évvel ezelőtt elleneztem volna az RMDSZ-szel bármiféle összefogást. De mindaz, ami 2015 óta történt a migráció kérdésében, tételesen Európa háttérből irányított tudatos és tervszerű iszlám megszállása mindent más optikába helyez. Az egész keresztény fehér civilizáció került végveszélybe, elég megnézni a számokat, és láthatjuk, hogy Európa két vezető hatalma, Franciaország és Németország százéves perspektívában elveszett. Kelet – és Közép-Európa tűnik a keresztény morál, a római jog és a görög filozófia által meghatározott európai kultúrkör mentsvárának. Minden jel szerint Orbán Viktor azt reméli, hogy a V4-ek együttműködése bővíthető, s egymás között szólva másképp nehéz is lenne kialakítani az ellenállás bástyáit a globális háttérhatalomnak behódoló uniós vezetéssel szemben. Románia fehér, keresztény ország, melynek természetes helye lenne a kelet-közép-európai együttműködésben. Megeshet, hogy az RMDSZ bukaresti kapcsolatai még jól jönnek ebben a kontinentális szintű játszmában, melynek tétje az európaiságon túl a mi egyedi nemzeti kultúránk megmaradása.

Szabó Dezső és Németh László elképzelése a közép-európai népek összefogásáról megfogalmazásának idején naivitás volt, ma már nem az.

Háborúban állunk, amint azt Földi László több ízben is jelezte, csak sokan ezt nem veszik tudomásul vagy nem akarják tudomásul venni. Az egymásra utaltság valóságos ebben a létharcban.


Borbély Zsolt Attila erdélyi közíró, jogász, politológus. 1968-ban született Temesváron. Két gyermek édesapja. 1996-ban szerzett jogi diplomát a szegedi József Attila Tudományegyetemen, majd ugyanazon évben politológusi oklevelet az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Meghatározó tagja az RMDSZ-en belüli autonomista szárnynak a kezdet kezdetétől, a 2003-as megalakulástól elnökségi tagja, 2011-től nemzetpolitikai kérdésekkel megbízott alelnöke az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsnak (EMNT). 1999-től rendszeres szerzője a Székely Hírmondónak és az Erdélyi Naplónak. 1999 és 2007 között a Károli Gáspár Református Egyetem óraadó tanára. Tizenhat kötet szerzője vagy szerkesztője az erdélyi politikatörténet és különböző nemzetstratégiai kérdések tárgykörében. Aradon él.


Kelemen Miklós

 

Iratkozzon fel hírlevelünkre!