Megismétlődtek az 1915-ös keresztény népirtások – örmény lelkész a Vasárnapnak

A XIX-XX. század fordulóján több alkalommal követtek el népirtásokat a közel-keleti keresztények ellen. Az akkori üldöztetés megtizedelte a Krisztus-követők lélekszámát. A XXI. század sem szánt jobb sorsot nekik. A szélsőséges iszlamista csoportok az utolsó keresztény közösségek felszámolását tűzték ki célul. Ehhez külföldről is segítséget kaptak - mondta lapunknak Haroutune George Selimian, az aleppói protestáns örmények lelkészée. A szíriai keresztények, azon belül az örmények helyzetéről beszélgettünk a Szíriai Örmény Református Gyülekezetek Szövetségének vezetőjével.

– Úgy gondolja, hogy a mostani keresztényüldözése folytatása a múlt századi népirtásoknak?

– Mindenképp párhuzam van a XIX-XX. századi keresztényüldözés és a mostani népirtások között. Ugyanazok az erők próbáljak meg demográfiailag megváltoztatni a Közel-Keletet, mint száz évvel ezelőtt. A keleti kereszténységnek ugyanaz az ellensége, mint az elmúlt évszázadokban volt. Most is az oszmán ideológia térnyerése felerősítette az iszlám vallás szélsőséges irányzatait, ami etnikai és vallási viszályt szított a térségünkben.

– Honnan ered az oszmánok keresztényellenes politikája?

– 1915-ben és azt megelőző évtizedekben az oszmán vezetés hasonló népirtásokat követett el a keresztény közösségek ellen. A hanyatló Oszmán Birodalom utolsó évtizedeiben a keresztény népek és azon belül az örmények területi autonómiát és egyenjogúságot követeltek maguknak. 1887-ben az örmény felszabadító mozgalom pontokba szedte az örmény nép jogos követelését, aminek történelmi alapjai vannak, hiszen az Omayyad és Abbaszida idején az Iszlám kalifátuson belül az örményeknek saját autonóm királyságuk volt Adana térségében, amit később az oszmán dinasztia eltöröltt.

Az örmény, szír és asszír keresztény népek függetlenségi törekvései kiváltották az oszmánok haragját, ami az első nagyobb népirtáshoz vezetett. 1894-1896 között az oszmán vezetés Sasun térségében háromszázezer civil keresztényt mészárolt le, majd 1909-ben Adana és Kilikia térségében harmincezer örmény esett áldozatául a nacionalista ifjútörökök ámokfutásainak.

Az I. világháború kezdete előtt az Egység és Haladás mozgalma volt a birodalom valós irányítója, amely erősen fellépett az etnikai és vallási csoportok ellen. 1908-ban az isztambuli vezetés elrendelte a keresztény örmények, asszírok, szírek erőszakos törökösítését. Az ijfútörök nacionalisták megtiltották az anyanyelv használatát, betiltották a nem török nyelvű oktatási és kulturális intézményeket, sőt a vezetéknevezet is törökösítenie kellett az embereknek.

– Mi lehet ezzel a céljuk?

– Most is és száz évvel ezelőtt is ugyanaz a cél vezérelte őket: a Közel-Keleten létrehozni egy etnikailag és vallásilag heterogén társadalmat, amit az oszmán-törökök uralnak. Mi, szíriai örmények úgy látjuk, hogy Erdogan és kormánya egyfajta neo-oszmán politikát folytat a térségben. Újra ki akarja terjeszteni a törökök hatalmát az egykori oszmánok által megszállt területekre, és ennek egyik akadálya pont a keresztény közösségek jelenléte.

1915-ben és most is az oszmán és iszlamista ideológiát követő csoportok szisztematikusan támadták meg a keresztények-lakta városrészeket és településeket.  Az első világháború körülményeit kihasználva a török vezetés fegyveres csoportokat verbuvált, amelyek keresztények millióit ölték meg vagy üldözték el szülőföldjükről. A szíriai konfliktus alatt Ankara hasonló módon iszlamista fegyveres csoportokat támogatott, amelyeknek az első dolguk a keresztények-lakta városrészek és falvak elpusztítása volt.

– A keleti keresztények számíthatnak a Nyugatra?

– A szíriai konfliktuson belül a törököknek erős nyugati szövetségeseik vannak, akiknek szintén az a céljuk, hogy a Közel-Keleten, azon belül főként Szíriában megszűnjenek a keresztény közösségek. Annyi a különbség, hogy a nyugati hatalmak humánusabb tervet dolgoztak ki. A migráció és a kitelepítés eszközével szeretnék elérni a közel-keleti társadalmak homogenizálását.

– A nyugati hatalmak ebből milyen hasznot húznak?

– A közel-keleti keresztények, azon belül a szíriai közösségek tagjainak többsége az értelmiségi réteghez tartozik. A szíriai társadalmon belül arányában jól van magasabb a keresztény orvosok, szakemberek, tanárok, mérnökök száma, mint a muszlimoknál. Ez mindenképp egy jelentős humánerőforrást jelent az országnak.  

A keresztény ember mindig is megbecsült tagja volt a szíriai társadalomnak.

Ha visszatekintünk a történelemre, láthatjuk, hogy milyen fontos szerepet töltöttek be a keresztények a modern kori Szíria fejlődésében.  Ők alapították meg Szíria első nyomdáját, újságjait. Ők hozták létre az első modern kori kulturális, szociális, egészségügyi, és oktatási intézményeket. Aleppóban az örmény értelmiségeik alapították meg a város orvosi és pedagógusi kamaráját.

Egy országot úgy lehet a legjobban térdre kényszeríteni, ha elveszik tőle az értelmiségi réteget.

Mindemellett a nyugati társadalmak elöregedőben vannak. Nincs utánpótlásuk, nagy munkaerőhiányban szenvednek, ezért külföldről hoztak be vendégmunkásokat. Most viszont már a saját értelmiségi rétegjüket sem tudják kinevelni, ezért van szükségük a keleti keresztényekre.

Fontos tudni még, hogy a keresztények, azokon belül az örmények hűségesek a hazájukhoz, a mi esetünkben Szíriához.  Amikor kitört a szíriai konfliktus, a szíriai keresztény népcsoportok egységesen a békés megoldást szorgalmazták, és nem támogatták a külföldi beavatkozást. Emiatt a keresztényekben akadályt láttak a törökök és a nyugati hatalmak, hogy megbuktassák a szíriai vezetést.

Nem véletlen, hogy a konfliktus kitörésének már az első heteiben, a törökök által támogatott fegyveres csoportok keresztény templomokat gyújtottak fel és fosztottak ki.

A száz évvel ezelőtti népirtásra akartak minket emlékeztetni. Ezzel fenyegettek, ha nem állunk át az ő oldalukra.

Úgy vélem, hogy a nyugati országok és Törökország vezetése felosztotta egymás között a térséget, és kéz a kézben támogatták azokat a csoportokat, amelyek a keresztény településekre törtek. Azért robbantották ki Irakban és Szíriában a háborút, illetve Libanonban a tüntetéseket, hogy teret adhassanak a szélsőséges nézeteket valló csoportoknak, amik káoszt teremtenek az országokban. Az értelmiségi keresztény közösségek ennek a célnak az útjába álltak.

A nyugati országok külön programot készítettek az Irakból és Szíriából elmenekült keresztények kitelepítésére. A 2003-as amerikai megszállást követően Irakban védtelenek maradtak a keresztények. Az ország közbiztonsága megszűnt és teret kaptak a terroristák, akiknek első dolguk a keresztény falvak lerohanása volt. Már jóval az Iszlám Állam megjelenése előtt, a Ninive fennsíkon lakó keresztényeknek többször el kellett menekülniük az Al-Kaida fegyveresei elől. Mára alig él kétszázezer keresztény Irakban. A szíriai keresztényeknek is hasonló sorsot szántak, ami részben sikerült is.

Ha ez így meg tovább, pár évtized múlva teljesen meg fog szűnni a keresztények jelenléte a Közel-Keleten.

Haroutune George Selimian szíria örmény református

 

– Fel voltak készülve az örmények az iszlamisták támadásaira?

– A szírek és az örmények békeszerető népek. Nem voltak felfegyverkezve. Az ország közbiztonságának és határvédelemnek a fenntartása a rendvédelmi erők feladata. Ezért mindenkit váratlanul értek az iszlamisták szisztematikus támadásai.

A török területről érkező fegyveresek először a határ menti településeket ostromolták meg. A jelentős örmény közösséggel rendelkező Aleppo, Yakubiyah és Kessab városokat célozták meg legelőször. A szélsőséges fegyveresek, ahogy 1915-ben, most is hasonló módon bántak a civil lakossággal. Az emberek fejvesztve menekültek el otthonaikból. Akiket a terroristák elkaptak, azoknak kivégzését videofelvételen mutatták be.

A megszállt településeken az iszlamisták zászlója mellett ott lobogott a török zászló is.

– A szíriai konfliktus mennyire befolyásolta a keresztények lélekszámát?

– Ahogy már említettem, az öböl-menti arab országok és a Törökország által támogatott iszlamista csoportok szisztematikusan támadták a védtelen fegyver nélküli keresztény településeket. Sok ember mindent hátrahagyva menekült el otthonából. A több évig tartó háború kiéheztette a szíriai társadalmat, ezért családok ezrei döntöttek úgy, hogy külföldön kezdenek új életet.

A háború előtt a két és félmillió keresztény élt Szíriában, abból százhúszezren voltak örmények. Pontos adatok nincsenek, de úgy vélem,

a keresztények fele elhagyta az országot.

Az örmények terén még rosszabbak az adatok. Közel százezer örmény menekült el, többségük Örményországba. Alig huszonötezren maradtunk Szíriában.

– Van esély arra, hogy a keresztények hazatérjenek Szíriába?

– A többi keresztény egyházzal azon dolgozunk, hogy minél több hittestvérünket tudjuk hazahozni. Igaz, a szíriai örmények többsége Örményországba menekült, de sokuk visszavágyik Szíriába. Ezért külön programokat dolgoztunk ki az elmenekült örmények visszatelepítésére. Első feladtunk az infrastruktúrák helyrehozatala volt, majd a lakások újjáépítése következett. Most azon dolgozunk, hogy munkát, megélhetést és ne segélyt biztosítsunk a hazatelepülő családoknak.

Az idő ellenünk dolgozik, minél tovább vannak távol, annál nehezebb őket hazahozni. A keresztények dolgos emberek, és gyorsan be tudnak illeszkedni a nyugati társadalomba. Szaktudásuk miatt hamar jól fizető álláshoz jutnak. Gyerekeik is könnyedén alkalmazkodnak a kinti oktatási rendszerhez.

Viszont az Egyesült Államok és a többi nyugati hatalmak által elrendelt embargó megnehezíti a feladatunkat. A büntetőintézkedések nem a damaszkuszi kormányt sújtják, hanem az átlagembert. A szíriai líra hiperinflációja súlyos gazdasági válságot okozott az országnak. A fizetések vásárlóértéke százszorosára romlott. Ma Szíriában az átlagfizetés alig éri el a 10-15 dollárt. Az élelmiszer-, gyógyszer- és fűtőanyaghiány ellehetetlenítette az emberek életét. Ilyen körülmények között nehéz hazacsábítani a külföldre menekülteket.

Azonban fontos felismerniük a szíreknek, hogy nem csak az embargó nehezíti meg a hétköznapjaikat, hanem azok az emberek, akik kihasználták a háborús körülményeket, visszaélve az anyagi helyzetükkel többszörös áron adják el a mindennapi élethez szükséges termékeket. A szíriai vezetés próbál gátat szabni a spekulánsoknak, de többségük mögött külföldi érdekek állnak.

– Kapnak külföldről támogatást?

– Jelenleg csak az Egyesült Örmény Evangéliumi Egyház támogatja a mi közösségünket. Viszont számos külföldi karitatív és egyházi szervezet van jelen Szíriában, amelyek sokat tesznek az itt maradt és a hazatérni vágyó keresztények érdekében.

Amit fontos kiemelnem, az a magyar kormány által indított Hungary Helps Program. Magyarország volt az első olyan állam, amely felismerte a keleti keresztények érdekeit, és a helyben maradásban, illetve a hazatérésben támogatta azokat.

A mi közösségünk, a Szíriai Örmény Protestáns Egyház is kedvezményezettje volt a programnak. A magyar támogatásból teljesen fel tudtuk újítani a templomunkat, illetve négy iskolát és két óvodát hoztunk helyre. Teljesen új sportcentrumot építettünk, és egy egészségügyi központot is kialakítottunk. Ezen felül számos örmény család otthonát állítottuk helyre, illetve segélycsomagokkal támogattuk a rászoruló családokat. A Hungary Helps rövid időn belül jelentős támogatást biztosított nekünk, ami újra megalapozta az örmények jelenlétét Szíriában és azon belül Aleppóban.

Mindent, amit az iszlamisták leromboltak, a magyarok jóvoltából újjáépítettünk.

Kassab Adonis

A szíriai keresztényekről bővebben itt olvashatnak.

A magyar kormány 310 millió forinttal támogatja a szíriai és libanoni reformátusokat

150 ezer ember adományából hozták helyre az aleppói örmény templomot

“A hazánk bibliai föld!” – szíriai református vezetők tartottak előadást Budapesten

A képeket a Szíriai Örmény Református Gyülekezetek Szövetsége bocsátotta a rendelkezésünkre.

Iratkozzon fel hírlevelünkre!