Irány Nyugat?
A jelenség persze nem új: 1994-ben az akkor 62 éves Horn Gyula vezette MSZP kampánynyitó nagygyűlésén csendült fel a Pet Shop Boystól a „Go West!”, melynek dallamaira a Kurír korabeli tudósítása szerint „száz és száz tarka léggömb zuhataga borította el” a sportcsarnokot – mindannyiunk számára ismert, micsoda „nyugati” évek következtek, miután a lufik kipukkadtak, és előbukkant mögülük Bokros Lajos bajsza. Tíz évvel később az akkor 62 éves Medgyessy Péter vonult be a „Go West” című nótára taps és ováció közepette az MSZP kongresszusán – hogy azután Nyugat helyett megint az államcsőd szélén kössünk ki.
És akkor most itt van nekünk ez az „Új arcok, új Magyarország!” szlogennel kampányoló, iszonyú trendi, végtelenül innovatív, 32 éves politikus, és kiadja a hallatlanul újszerű jelszót: Go West!
Abban természetesen nincs vita, hogy Magyarország helye a nyugati civilizációban, a nyugati keresztény kultúrkörben van – de ehhez szerencsére nem kell sehová mennie, hisz most is pontosan ott áll, gyökerestül.
Persze akadhatnak családok, ahol a nagypapáék még erősen Leningrád felé orientálódtak, és ezért most van némi hajlam a hiperkorrekcióra, de ez egyéni szocializációs probléma: maga az ország már bő 1000 éve megérkezett oda, ahol a helye van.
Semmi ok arra, hogy felcihelődjünk és továbbálljunk Seine-Saint-Denis, Neukölln vagy Molenbeek irányába.
Hisz attól még, hogy egyes momentumos politikusok szerint egy Kelettel üzletelő ország nyomban a keleti birodalmak csatlósává válik, és minden egyes ázsiai partnerrel kilométereket csúszik Phenjan felé, ez valószínűleg tévedés. Legalábbis míg Magyarországnak a tőle nyugatabbra fekvő Németország az első számú kereskedelmi partnere, Németországnak éppenséggel a keleti Kína. Az a Kína, amellyel véletlenül pont a német soros elnökség alatt írt alá az EU átfogó beruházási megállapodást – mégse szoktuk Hszi Csin-ping pincsijének nevezni Angela Merkelt. Ugyanez a Merkel valamivel Orbán Viktor előtt járt Azerbajdzsánban – ráadásul nem azért, hogy százszor leírassa Ilham Aliyevvel, „soha többé nem bántom örmény testvéreimet”, hanem hogy megállapodjon a gazdasági kapcsolatok szorosabbra fűzéséről, többek között egy jelentősebb földgázbizniszről ezzel a „fontos partnerrel”. De ha Azerbajdzsán által létesített egyetemi tanszéket keresne Fekete-Győr András, azt se a magyar vadkeleten találná meg, hanem a Humboldt Egyetemen.
A Momentum-vezér folytatásos geopolitikai disszertációjából mindenesetre megtudjuk: keletre csak a „gyáva és perifériára szorult politikusok” tekintgetnek, akik „képtelenek szembenézni az igazi kihívással”. Hisz egy „bátor miniszterelnök”, „az idők szelét megérző államférfi” (mármint ő, ha ez nem lenne világos) inkább „a Nyugat hibáinak kijavítását tűzi ki a zászlajára, a Nyugat évszázados vívmányainak megőrzésével”. Így, „vagy-vagy” alapon képzeli el tehát a külpolitikát dr. Fekete-Győr András – a multitasking a jelek szerint nem jön nála szóba, mármint hogy tárgyalok egyet az uniós cimborákkal az európai reneszánszról, de ugyanaznap foglalkozom egy kicsit a Szputnyik V-szállítmányok helyzetével is.
Ha azonban valóban az az elv, hogy nix Kelet, akkor Fekete-Győr Andrásnak már fogalmaznia is kellene az újabb levelét, ezúttal Dél-Korea magyarországi nagykövetének címezve: ha megnövök és miniszterelnök leszek, akkor úgy penderítem ki az országból az SK Innovation vezető akkumulátorgyártó 681 milliárd forintos iváncsai fejlesztését, hogy csak úgy nyekken. Menjen a keleti népség vissza oda, ahonnan jött. A Momentum által megálmodott sok-sok elektromos autó akkumulátora pedig majd megterem az európai értékekből rajzolt szivárvány lábánál.
Francesca Rivafinoli
A szerző további írásait ide kattintva olvashatja.
Kiemelt kép: Cseh Katalin, a Momentum listavezetője és Fekete-Győr András, a párt elnöke a Momentum eredményváró rendezvényén a fővárosi Dürer Rendezvényházban az európai parlamenti (EP-) választás napján, 2019. május 26-án.
Fotó: MTI/Illyés Tibor
