Találó címmel jelent meg Jezsó Ákos tollából a felvidéki magyarság XX. századi kálváriáját bemutató regényfolyam második kötete, a Mécses a ködben című regény, amely a két évvel ezelőtt napvilágot látott Megyek túlra című könyv folytatása. A szerző egy felvidéki ikerpár családjának életén keresztül mutatja be az elszakított Észak-magyarországi magyarság sorsát. A regényfolyam első része Trianontól 1948-ig – dokumentarista pontossággal – ábrázolja a XX. század eseményeit, a felvidéki magyarság kitelepítésének emléknapjához igazított, frissen megjelent Mécses a ködben című regény pedig a cselekmény szálait egészen az 1956-os forradalomig viszi tovább.
Lapunknak Jezsó Ákos a témaválasztás kapcsán elmondta: egy Felvidékről kitelepített család gyermekeként már Budapesten látta meg a napvilágot, de édesapja még a határ túloldalán született. Nagyszülei néptanítók voltak, a csallóközi Bakán. Amikor Csehszlovákiában betiltották a magyar nyelv használatát, nagyapja egy színmagyar faluban magyarul tanította a magyar gyerekeket. Ez volt az a bűn, amiért az akkori államhatalom Jezsó Ákos családját Magyarországra űzte.
Jezsó Ákos: Mécses a ködben
Jezsó könyvének szereplői tipikus csallóközi emberek. Az ő szemükön keresztül ismerhetjük meg a XX. századot. A kisemberek mellett ismert, sőt híres vagy hírhedt emberek is szerepelnek. A regényfolyam első kötetében – a magyar irodalomban először – felbukkan a mártírsorsú gróf Esterházy János, valamint Győr kanonizált püspöke, Apor Vilmos, kinek a halálát filmszerűen látványos képekkel írja le. A mécses a ködben című most megjelent könyv ezt a fonalat is továbbviszi, hiszen Péter Gábor, az ávó rettegett vezetője mellett megismerhetik az olvasók a letartóztatása elől a családja és saját életét kioltó Zöld Sándor belügyminisztert is. Vagyis az ’50-es évek sztálinista poklát, amely éppen olyan volt Magyarországon, mint Csehszlovákiában.
hirdetésAz anyaországi magyar irodalomban ugyancsak elsőként ír Jezsó a felvidéki magyarság belső deportálásáról, a csehországi Szudétákba kényszermunkára elhurcoltak életéről, a Pozsony melletti Ligetfalui lágerről, vagy éppen arról, hogy mit éreztek a hermetikusan elzárt államhatár túlsó oldalán élő magyarok az 1956-os forradalom kapcsán. Hogyan tekintettek ők onnan Budapestre. Mint azt a szerzőtől megtudtuk: első könyve a hit, remény és a szeretet nehézségeit járja körbe, mostani könyve pedig az igazságról szól.
Lapunk kérdésére kifejtette: „Jézus egy ízben azt mondta önmagáról: Én vagyok az út, az igazság és az élet. Róla pedig úgy beszélnek: a Világ világossága. Tehát bennem összekapcsolódik az igazság és a fény. A címbeli mécses kicsi fényében a Nap sugárzása is benne van, még akkor is, ha azt eltakarja a köd” – mondta. Hozzátette: a regényfolyam főszereplője egy csallóközi ikerpár. Az ikrek számára az egységes és oszthatatlan magyar nemzetet jelképezik, amelyet épp úgy szétválaszt a trianoni diktátum, mint ahogyan a könyvben megismert testvéreket is.
