Jézus alakját nemcsak a hívők fogadták elismeréssel, hanem az ateisták is. Munkácsy Mihály képes volt arra, amire csak kevesen: Jézus szenvedéstörténetét úgy alkotta meg, hogy a hívőket és a nem hívőket is megszólította festményeivel. Fodor Éva Irén művészettörténész, a debreceni Déri Múzeum munkatársa vezet az izgalmas képzőművészeti barangolás során Munkácsy Mihály trilógiájának nyomába.
– Munkácsy miért választotta festményei témájául Jézus életét?
– Munkácsy Mihály 1872-es Párizsba költözése után egyre sikeresebb és elismertebb volt. 1874-ben megnősült, Édouard de Marche báró özvegyét, Cécile Papier-t vette feleségül. Európai nászútra indultak, amelynek egyik állomása Velence volt. Itt keresték fel a Scuola di San Rocco épületét, ahol a festőre Tintoretto Jézus életét feldolgozó, monumentális méretű alkotásai életre szóló hatást gyakoroltak. Már ekkor megfogalmazódott benne a gondolat Jézus életének megfestéséről. Ahhoz, hogy ez az elképzelés megvalósuljon, szüksége volt Haynald Lajos kalocsai érsek eszmei támogatására, a Milton című, 1878-ban festett mű sikerére, amelyet Charles Sedelmeyer vásárolt meg és mutatott be Európa több nagyvárosában.
A kiállításokon tapasztalt jelentős érdeklődés hatására tízéves szerződést kötött Munkácsy és Sedelmeyer.
Munkácsy Mihály festménye, Krisztus Pilátus előtt (Forrás: Wikipedia.hu)
A megállapodás szerint a műkereskedő több monumentális kép festésével bízta meg a festőt. Az alkotások témái történelmi személyek voltak, szóba került Jeanne d’Arc, Faust alakja, I. Károly, de végül Jézus életének feldolgozása mellett döntöttek. A trilógia első darabja, a Krisztus Pilátus előtt 1881-ben született. A mű sikere újabb evangéliumi történet vászonra vitelére ösztönözte Munkácsyt, aki 1884-ben a Golgotát, 1896-ban az Ecce Homo című művét festi meg.
– Akkor elmondható, hogy megrendelésre és anyagi sikerre számítva születtek a festmények?
– Valóban meghatározó volt a Krisztus Pilátus előtt bemutatóin tapasztalt óriási siker, Sedelmeyer, majd az Ecce Homo esetében Kádár Gábor műkereskedő ösztönző támogatása, illetve megrendelése, de nem csak ennek köszönhető az alkotások sora.
hirdetésMunkácsyt már korábban is foglalkoztatta a vallásos festészet megújítása.
Haynald Lajossal, korának egyik legműveltebb katolikus egyházi vezetőjével és Liszt Ferenc zeneszerzővel több alkalommal beszéltek a megújulás lehetséges irányairól. A modern egyházi zene és a vallásos festészet megteremtése érdekében közösen alapítványt is létrehoztak.
Munkácsy Mihály: Ecce Homo (Forrás: Wikipedia.hu)
– Jézus utolsó napjainak megörökítése az Újszövetség egyik leggyakrabban feldolgozott története. Hogyan tudott ehhez újat hozzáadni Munkácsy?
– Jézus alakjának megfestésével mind a három mű esetében sok időt töltött. A Krisztus Pilátus előtt Krisztusát még a kiállítás megnyitása előtti napon is átfestette, hogy ideájához a legközelebb kerüljön alakja. Négy mellképtanulmány is készült az igazságért legnagyobb áldozatra is kész Krisztusról, akinek a festő inkább emberi mivoltát hangsúlyozta, mint isteni származását. Hevesi Lajos művészeti író foglalta legtömörebben össze a művek újszerű voltáról vallott nézetét, miszerint
„Munkácsy a modern vallásos festészet nehéz feladatát úgy oldotta meg, hogy a realista festői eszközökkel tudott áhítatot teremteni.”
– Hogyan születtek ezek a művek, milyen módon készült fel Munkácsy a monumentális alkotások festésére?
– A történeti festészet oldaláról közelítette meg a téma feldolgozását. Párizs kivándorlásra váró, zsidók lakta negyedében kutatott hitelesnek tartott szereplői után. Majd bibliai történetet feldolgozó metszetek sokaságát nézte át. Választott modelljeit korhűnek vélt, drága kelmékből készült viseletbe öltöztette. A szereplőket csoportba rendezte, és fotót is készített a beállításról, amelyet a mű megfestésekor emlékeztetőül használt. Munkácsy ismeretei szerint igyekezett Krisztus korát a lehető legpontosabban felidézni.
Munkácsy Mihály: Golgota (Forrás: Wikipedia.hu)
– Milyen hatással volt a látogatókra a Krisztus Pilátus előtt című alkotás?
– Óriási! Talán annyit elég mondanom, hogy Jézus alakját nemcsak a hívő fogadták elismeréssel, hanem az ateisták is. Munkácsy tehát képes volt arra, amire csak kevesen:
Jézus szenvedéstörténetét úgy alkotta meg, hogy az a hívők és nem hívők számára is mondandóval rendelkezzen.
A kiállított mű megrendítette az érkezőket. A korabeli napilapok kritikusai minden helyszínen szuperlatívuszokban írtak a festményről. A műalkotás esztétikai értékén túl méretével és kiállítási módjával is jelentős hatást gyakorolt nézőire. A festményt elsötétített teremben helyezték el, ahol minden figyelem a megvilágított képre irányult, s a különleges installáció hatására szakrális térré változott a profán kiállítótér.
– Milyen volt a szakmai fogadtatás?
– Munkácsy a párizsi Szalonban szerette volna kiállítani a Krisztus Pilátus előtt című alkotását. Ott azonban már nem fogadták, mert lekéste a jelentkezési határidőt. Így máshol mutatták be a művet. Az alkotó aggódva figyelte, milyen érdeklődés mutatkozik így a mű iránt, ám az minden képzeletet felülmúlt. A festménynek óriási sikere volt.
Több mint háromszázezren látták csak Párizsban.
Nagy szerepet játszott ebben Charles Sedelmeyer is, aki kora marketingjének minden eszközét felhasználta, hogy Munkácsy alkotását népszerűsítse. A napilapok a festő szinte minden ecsetvonásáról beszámoltak. Párizs után Bécsben és Budapesten is bemutatták a képet, s itthon óriási fogadások keretében köszöntötték Munkácsyt.
– A következő kép, ami elkészült, a Golgota volt?
– Igen, Munkácsy két évvel később, 1884-ben készült el a Golgotával, amellyel szintén jelentős sikert aratott. Ez a mű a legnagyobb méretű, 460 x 712 cm. A művek kiállítása során minden alkalommal különleges technika alkalmazásával járultak hozzá népszerűbbé tételéhez. Úgy mutatták be például Budapesten, hogy teljesen elsötétítették a kiállítóteret, a festményt a földig engedték, kitakarták a keretet fekete drapériával, majd világító testeket állítottak be. A műtől tíz méterre kordont húztak, innen lehetett megnézni Krisztus kereszthalálát.
Mindezekkel az eszközökkel olyan hatást értek el, mintha a látogató maga is részt venne a bibliai történetben.
Ez a szándék vezette a bemutató rendezésekor a festőt, s a megrendelőt is.
– Tudjuk-e, hogy Munkácsy melyik festményét szerette legjobban a trilógia alkotásai közül?
– Mind a három mű fontos volt számára, de talán az Ecce Homo abból a szempontból volt a legkedvesebb a számára, mert itt tudott legjobban azonosulni Krisztus alakjával. Egyfajta szellemi önarcképként jelen van Munkácsy is a művön. A trilógia utolsó részeként festette meg ugyanis az Ecce Homót, mely noha idehaza sikeres volt, de Párizsban már megkopott az érdeklődés iránta. Bár ismerősei felkeresték, megdicsérték, de azért közel sem ért el olyan elismerést, mint a korábbi két festmény.
Kicsit úgy érezte, hogy ő úgy járt, mint Jézus, akit követői először hozsannázták, azt követően pedig halálába küldtek.
Párizsban addigra a történeti festészet kora lejárt, Munkácsy Krisztusát is megkritizálták.
Tóth Gábor
Kiemelt képünkön Munkácsy Mihály: Ecce Homo, részlet. Forrás: Wikipedia.hu
