Időátállítás: Isten órája másképp jár
Betelt az idő
Virágvasárnap az egyház Isten fia, Jézus szenvedéstörténetét énekli meg. A megváltás véres, önfeláldozó szeretet-tettét. A Messiás ezért az „óráért” született meg erre a Földre. Mielőtt kilehelte a lelkét, felkiáltott: „beteljesedett”. Vagyis az idő betelt, teljessé vált.
Azóta eltelt még valamivel több mint kétezer év. Akkor mégis mire vonatkoztak a kereszten az emberiségért halt megváltói szavak? Észre kell vennünk, hogy Isten időzítése, az ő ideje különbözik a miénktől. Különbözik, ám attól Isten mégsem határolódik el. Belehelyezkedik, hogy kimutassa: ember, szeretlek.
A próféták által megjövendölt Szabadítónak éppen akkor, éppen ott, éppen úgy kellett megszületnie.
Az idő felett álló és örök belehelyezkedett a múlandóba. Ezzel mintha visszatekerte volna az idő kerekét az édenkert karóramentes környezetébe.
Igen, a harmónia helyreállt. Ám ennél még sokkal többet kapott az ember. Olyat, amire az angyalok ácsingózva vágyakoznának, de nem kaphatják meg. Isten emberré lett. Isten mindenben hasonlóvá lett az ő teremtményéhez, a bűnt kivéve.
A megváltás és az időfelettiség
Mindazok, akik igent mondanak a megváltottságukra, és Jézus Krisztust elfogadják Uruknak, már ebben az új időben kezdhetnek el élni. A beteljesedett időben. Abban, ami Isten barátsága révén teljessé vált. Új, benső, kicsit már idő feletti látással kezdik el szemlélni a világ folyamatait. Meglátják Isten kozmikus szándékait, amellyel az embert szereti.
Jézus Krisztus a kereszten tehát átállította az időt az időfelettiségbe.
Mindazoknak, akik részesei kívánnak lenni ennek a végtelen távlatnak, ugyanazt az utat kell bejárniuk, mint a Mesterüknek. Ez az út a kereszt útja, ami talán még nem is a betegségeinkben mutatkozik meg legintenzívebben. A keresztvállalás akkor jelentkezik az életünkben, amikor Isten abszolút igazsága mellé állunk, ám a világ nem akarja azt elfogadni.
Halál és feltámadás
Meg kell halnunk. Nagyjából minden nap. Halálra ítéltek vagyunk Jézushoz hasonlóan, amikor elszenvedjük, hogy feldúlják a szent helyet, ahol Istent közösen imádjuk. A halálunkat kívánják, amikor megvédjük Isten eredeti tervét, a családot, amelyben az apa férfi és az anya nő, a gyermek pedig áldás és ajándék a fogantatástól kezdve.
Kiirtanak bennünket, mert nem gondoljuk azt, hogy a papjainknak Isten áldását kellene adniuk a homoszexuális párok élettársi kapcsolatára, amelyben a szexuális cselekedeteikkel bűnt követnek el. Még akkor sem, ha a bécsi érsek gondolja azt.
De feltámadunk. Nagyjából minden nap. Eltemetnek ugyan, mi mégis mindannyiszor újjáéledünk. Nem a saját erőnkből, hanem Isten csodálatos erejéből. Látni kezdünk az ő szemével, ami többet és mást lát a fizikai szemeinknél. Sőt, az látja a valóságot! Lángol a szívünk, amikor szól hozzánk az életünk sokszor menekülő, elkeseredett útján. Olyan jó vele lenni, megtapasztalni a közelségét. „Maradj velünk, mert esteledik, és lemenőben már a nap” – mondjuk mi is, mert
az emmauszi úton repül az idő.
Ma átállítottuk az óráinkat. Vajon sikerült a beteljesedett időre hangolódnunk? Ezen számlapon már nincsenek mutatók. Virágvasárnap most óraátállítással kezdődik a nagyhét. Itt az idő, hogy változtassunk!
Gável András
„Atyám, elérkezett az óra. Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen téged. Hatalmat adtál neki minden ember fölött, hogy akiket neki adtál, azoknak örök életet adjon. Az az örök élet, hogy ismerjenek téged, az egyedüli igaz Istent és akit küldtél, Jézus Krisztust.” (Jn 17,1-3)
A kiemelt kép forrása: Pixabay
