A kommunista offshore tönkretette az országot
– Mikor kezdett kiépülni az a rejtett hálózat, amely Magyarországnak több, mint fél évszázadig jelentős károkat okozott?
– 1945-ben véget ért a második világháború, a világ pedig pillanatok alatt két pólusúvá vált. Gyakran megfeledkezünk arról, hogy az országokat üzleti kapcsolatok sokasága fonta át. A nagy, multinacionális cégek pénzügyi befektetései, létesítményei Európa keleti részén is jelen voltak.
A globális gazdasági érdekek működését nem állíthatta meg egy olyan mesterséges fal felhúzása, mint amilyen a vasfüggöny volt.
A politikai elzárkózás ellenére szükség volt egy olyan rejtett csatorna kiépítésére, amivel a tőkemozgást, a tőkeáramlást biztosítani lehetett a Kelet és Nyugat között. Az akkori gazdaságirányítók tudták, hogy a kétpólusú világ között nyitva kell hagyni a kapukat. Kutatásaim alapján úgy vélem, hogy ilyen kiskapu volt Magyarország. 
– Ezt a szerepet mennyire vállalta önként az ország?
– Ez nem volt döntés kérdése. Mint minden akkoriban, nem magyar, hanem szovjet utasításra történt meg. Egy működőképes hálózattal biztosítani tudták, hogy a lezáruló vasfüggöny ellenére Magyarországon keresztül biztosított legyen a tőkeáramlás. Ez egy nem megnevezett gazdasági hálózati együttműködés része volt. A hálózat a későbbiekben egyre inkább kiteljesedett, megerősödött.
Úgy vélem, hogy ennek az ereje igazából csak ’56 után, Kádár János megjelenésével tudott még komolyabban kiteljesedni.
– Maga a hálózat hogyan jött létre?
– 1944 őszén, amikor a Vörös Hadsereg megérkezett, akkor velük nem csak katonák jöttek. Velük együtt érkeztek olyan emberek, akiknek kifejezetten ennek a pénzügyi csatornának a megteremtése volt a feladata. Két ilyen embert név szerint is be lehet azonosítani: az egyik Vas Zoltán, a másik pedig Háy László. Ők mindketten a komintern pénzügyeivel foglalkoztak a két világháború között. Memoárjaikból kiderül, hogy az volt a feladatuk, hogy még az államosítások előtt biztosítsák a külkereskedelem feletti kommunista ellenőrzési jogot.
Ez azért fontos, mert a külkereskedelem nem más, mint maga a tőkeáramlás.
Vas Zoltán és Háy László segítségével már ’44 novemberétől megkezdik az első pártvállalatoknak a megalapítását. ’45 tavaszára gyakorlatilag már egy olyan céghálózat jön létre hazánkban, amely vagy a Kommunista Párt tulajdonában áll, vagy valamilyen fedett módon a kommunistákhoz köthető. A cégek feladata részint az volt, hogy a Kommunista Párt hatalomátvételét finanszírozzák, a pénzügyi stabilitást megteremtsék a párt számára.
A propagandacélok mellett van egy másik nagyon fontos szerepük is: mégpedig az, hogy rajtuk keresztül történjen meg a Nugatra történő kereskedelem.
– Ekkor még nem történt meg az államosítás.
– Bizony, hogy nem. A nyugati kereskedelem feletti ellenőrzés megszerzése még azelőtt megtörtént, mielőtt az államosítás végbe ment volna. 1945 végére, ’46 nyarára nagy munkával kialakítottak egy olyan rendszert, mellyel a Kommunista Párt minden kereskedelmi ügyletre rálátott. Legyen azok hazai magánvállalatok vagy pedig hazánkban tartózkodó nemzetközi cégek.
Mindent tudtak róluk, hiszen a kommunistáknak tökéletes hozzáférésük volt az információkhoz.
A külkereskedelem államosítása nem sokkal később, 1948-49-ben meg is történt. Onnantól állami monopólium lett a külkereskedelem. Kizárólag a Kommunista Párt által létrehozott állami vállalatok végezték az export-import tevékenységet. A rendszer kialakulásával létrejött egy olyan belső hálózat, amely tökéletesen ki tudta szolgálni a fent említett, ellentétes pólusú világok közötti kétes tőkeáramlást.
– A szocialista vállalatok nem működtek gazdaságosan, ezek az állami külkereskedelmi vállalatoknál mennyire volt fontos a nyereség?
– Sajnos itt is elmondható, hogy a pénzügyi sikeresség nem volt előtérben. A külkereskedelmi vállalatok, amelyek nem termeltek, nem voltak érdekeltek abban, hogy minél költséghatékonyabban szerezzék be a termékeket, vagy értékesítsék a késztermékeket. Nem pénzügyi alapon választották ki az üzleti partnereiket, hanem azok alapján, hogy kiktől kaphatnak vaskos borítékokat.
A korrupció hatására egy torz rendszer alakult ki, mely jelentős károkat okozott az országnak.
– A titkosszolgálatok egyik feladata, hogy segítsék az állami vagyon megőrzését…
– Igen, de nem a kommunista évtizedekben. Akkor a titkosszolgálat egy része még segítette is ezt a korrupciós hálózatot, mert saját erőforrásait tudta belőle kiegészíteni. Ezeket a „lecsippentéseket” pedig a kommunista intézményrendszer, az államigazgatás és a pártvezetés tudtával tette. Az országba bekerülő pénzeket pedig illegális titkosszolgálati akciók finanszírozására, embargós szállítmányok beszerzésére fordították.
Egyszóval az illegális pénzeknek egy része arra ment el, hogy a szovjet blokkba – elsősorban Moszkvába – szállítsák a legszigorúbb embargó alatt álló nyugati termékeket.
– Miért volt erre szükség?
– Mert a Szovjetunió birodalmi érdeke volt, hogy a technológiai és a fegyverkezési versenyben ne maradjon el. A versenyképességet gyakorta a hálózat biztosította, még hozzá a legegyszerűbben: nyugati vásárlások útján. Az évek alatt annyira megerősödött ez a külkereskedelmi lobbicsoport, hogy 1972-re elérte azt, hogy létrejöjjön egy miniszteri rendelet, amely lehetővé tette a külkereskedelmi vállalatok számára, hogy Nyugaton – tehát a kapitalista világban – leányvállalatokat hozzanak létre, cégeket alapítsanak!
– Kommunista vállalatok jöttek létre Nyugat-Európában?
– Igen. A leányvállalatok, ha már kint voltak, akkor az ottani törvények voltak érvényesek rájuk. Jogi személyként jelentek meg, és maguk is alapíthattak cégeket, olyanokat, amelyek már Magyarországon nem voltak bejegyezve.
Így nem voltak köthetők a keleti blokkhoz.
Kutatásaim alapján arra jutottam, hogy a ’80-as évek közepére nagyságrendileg kétszáz magyarországi leányvállalat működött a nyugati világban. Amely vállalatok dokumentumát átvizsgáltam, ott azt tapasztaltam, hogy egy-egy ilyen leányvállalat akár öt-hat új céget is létrehozott. 
– Ez egy afféle kommunista offshore hálózat volt?
– Mondhatni igen. Ennek a céghálózatnak az ideológiai haszna abból származott, hogy szabadon vásárolhattak a nyugati piacokon bármit. A high-tech terméket azután becsempészték Magyarországra. Sajnálatosan arról kell beszámoljak, hogy a Magyarországról kivitt, elrabolt pénzek egy jelentős része ilyen embargós beszerzésekre ment el, mely a Szovjetunió versenyképességét, valamint a nyugati eurokommunisták fennmaradását segítette elő. Mégpedig úgy, hogy eközben, a titkos tevékenység következtében Magyarország a 80-as évek végére teljesen eladósodott.
Tóth Gábor
Hingyi László halála után felesége rendezte sajtó alá Budapest ostromának monumentális anyagát
Hingyi László halála után felesége rendezte sajtó alá Budapest ostromának monumentális anyagát
Hingyi László halála után felesége rendezte sajtó alá Budapest ostromának monumentális anyagát
