Salvinitől Kaczyńskiig, vagy valami egészen más – Merre tovább, Fidesz?
Beszéltünk arról már eleget, hogy milyen világnézeti különbségek vezettek el odáig, hogy a Fidesz egyfajta zárvánnyá vált az Európai Néppárt EP-frakciójában. Latolgattuk, milyen belső reformtörekvésekkel lehet megkísérelni a helyzet javítását. Bizakodtunk, hogy egy-egy vezető majd a jobboldali elvárások irányába billentheti el az Európai Néppárt libikókáját. A héten eldőlt, hogy nincs több várakozás, nem áltatjuk magunkat tovább: a Fidesz kilépett eddigi frakciójából.
A jövőben is bőven vizsgálhatjuk, hogy miként jutottunk el idáig, a Helmut Kohl-féle néppárt mikor vágta el a gordiuszi csomót. Manfred Weber, illetve Donald Tusk irányítása alatt viszont nagyjából mindannyiunk számára világossá vált, hogy ez a kapcsolat véget ért. Csak a végpont ideje volt kérdéses.
Ki a konzervatív?
Teljesen világos, hogy a Fidesz közelebb áll a párt alapértékeihez, mint a mainstream vonulat teljes állománya. Közben persze szögezzük le, hogy ezzel a Fidesz nem a néppárt kötelékéből lépett ki. Annak továbbra is tagja marad, ez csak a frakcióval jelent szakítást – persze ez is sokatmondó.
Magam is egy ívet írtam le a kérdés megítélésében. Nagyjából két évvel ezelőtt még azon az állásponton voltam, hogy a realizálható előnyök miatt a viták ellenére is inkább megéri maradni. Tavaly már teljes mellszélességgel álltam ki amellett, hogy lépni kell. Nincs mire várni, nincs miért várni.
És ezért szubjektív oldalról megközelítve nagyon szép fejlemény a távozás. Semmi helye sem volt már ott valóban nemzeti pártnak.
A jövőt illetően megoszlanak a feltételezések. Ez a koronavírus-járvány ideje alatt még biztosan nem prioritás, de aztán komoly ötletelésre lesz szükség, hogy eldőljön, merre tovább.
A legkézenfekvőbb végeredménynek az tűnne – és erre nem is olyan régen Orbán Viktor is utalt –, hogy egy közép-európai pártcsaládot kéne létrehozni, amely a V4-ek legjobb érdekérvényesítő testületeként funkcionálna. Ehhez persze minimum szükséges, hogy a Jog és Igazságosság elhagyja a jelenlegi frakcióját, mint ahogy számos más pártra is igény lenne a régióból. Olyan pártokra – ha már a mindenkori V4-es együttműködés a lényeg –, amelyek elvi kérdésekben egyébként igencsak messze találhatók egymástól. Mondjuk a Fidesz, a Jog és Igazságosság és Andrej Babis pártja, az ANO 2011, ami jelenleg a Momentum mellett foglal helyet az ALDE pártcsalád padsoraiban.
Nem tűnik valami egyszerű feladatnak. Még akkor sem, ha az új irány sokkal inkább törekedne a régió céljainak megvalósítására, semmint világnézeti kérdések képviseletére. (Egyébként meggyőződésem, hogy a kettő egymás nélkül nem működik. Közép-Európa és a V4-ek azért is egy ütőképes közösség, mert világnézeti alapokon is mást gondolnak ezek az országok, mint Nyugat-Európa számos állama.)
Van más megoldás a Fidesz előtt
Eggyel egyszerűbb megoldásként az is logikus lépés, ha a Fidesz belép az Európai Konzervatívok és Reformisták frakciójába, ahol Kaczyńskiék adják a vezető erőt. Politikai értelemben – tekintve azt is, hogy a Jog és Igazságosság a Fidesz legszorosabb külpolitikai szövetségese – talán ez bizonyulna a leginkább biztonsági, egyben érthető döntésnek.
Azt sem lehet kizárni, hogy még ezek után is lesz valami abból a pár hónappal ezelőtt már latolgatott irányból, hogy a Fidesz kívülről támogatná a Néppártot. Ennek viszont feltétele, hogy nem lehet más frakció tagja. Igaz, elnézve az elmérgesedett viszonyokat, erre talán most kevesebb az esély, másfelől az ott még mindig meglévő, de a távozásban nem érdekelt szövetségeseket megtarthatná a Fidesz.
Az már elég elszállt gondolat, hogy beülnek az Identitás és Demokrácia frakciójába, mert bár nem is titkolt szövetségesként ott ülnek az Osztrák Szabadságpárt és a Liga képviselői, de az AfD és a francia Nemzeti Tömörülés is ebben a csoportban foglal helyet, akik végtelenül kitaszítottak a brüsszeli politikában. Tökös lépés lenne, de ezzel azt vállalná a Fidesz, hogy a mostani támadások hatványozott számával kell szembenéznie. Ez totális, nyílt harcot jelenthet Brüsszellel, ami szimpatikus gondolat, de nem biztos, hogy felvállalható a párt számára a nagyobb érdekek miatt.
És persze az sem elképzelhetetlen, hogy frakciószervezésbe fognak, ám nem olyan alapon, mint ahogy a V4-eket fognák össze., hanem tisztán világnézeti célzattal. A Ligával, a Jog és Igazságossággal, a néppártban hozzánk hasonlóan billegő, a kilépéstől alig távol álló pártokkal. No, ez is ambiciózus gondolat! Célként pedig fel lehetne vázolni egy koalíciót, amely a Baltikumtól tart egészen Olaszországig, Ausztriával és Szlovéniával kibővülve.
Itt és most azonban csak a pőre tény biztos: a Fidesz nem tűrte tovább a néppárt packázását. Sokkal okosabbak csak a válsághelyzetet követően leszünk.
Trombitás Kristóf
A szerző további írásait ide kattintva olvashatja.
Kiemelt kép: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Szecsődi Balázs.
