Egy civil kezdeményezésnek köszönhetően össznépi szeretetátadásra és ölelkezésre hívják a váciakat a székesegyház előtti térre. A Valentin-napi ölelésből azonban könnyen ölés lehet, ha a felelőtlenség önző útjára lépünk. Vajon miért türelmetlenkednek és szegik meg a hatályban lévő szabályokat a program szervezői?
„Szabadság, szerelem, e kettő kell nekem” – jellemezhetnénk Petőfi szavaival azt a kezdeményezést, amelyet váci civilek hirdettek meg február 14-ére, a székesegyház előtti térre. Az esemény plakátja szerint a vállalkozó kedváeknek semmit sem kell magukkal vinni – még maszkot sem (!) –, mindössze a mosolyukat és a továbbadható szeretetüket. A szervezők tárt karokkal várnak mindenkit egy ölelésre – áll az esemény meghívójában.
Emberileg teljesen érthető lehet számunkra, hogy mennyire vágyakozunk arra, amiből hónapok óta a legkevesebbet kaphattunk, az ölelésre és a szeretetre, a találkozásra és a közösségre. Mégis –
ezekben a helyzetekben érdemes megvizsgálnunk a belső vágyainkat: hogyan szerethetjük egymást jobban? Igazán?
Biztosak lehetünk abban, hogy nem azzal, ha össznépi ölelkezésre buzdítjuk egy város lakosságát, durván áthágva a koronavírus-járvány miatt megalkotott, gyülekezésre vonatkozó szabályokat… És itt nemcsak a szabályellenességet és engedetlenséget érdemes hangsúlyoznunk, hanem azt a mérhetetlenül nagy felelőtlenséget is, amely a kezdeményezés hátterében meghúzódik…
Minden bizonnyal fontosabb lenne a jelenlegi helyzetünkben, ha tartanánk egymásban a lelket, türelemre és kitartásra buzdítva a környezetünkben élőket.
hirdetésÖlelésből könnyen ölés lehet, ha a felelőtlenség önző útjára lépünk. A fertőzés elleni védekezés egyetlen hatékony eszköze, ha mindenki, aki csak teheti, beoltatja magát. Ezzel óvhatjuk meg egymás egészségét. Ezáltal szerethetünk jobban és igazán – ami a jelen helyzetben százszor többet ér, mint egy kis Valentin-napi ölelés…
Kiemelt képünk forrása: Unsplash/Christiana Rivers
