Demokratikus deficit az Egyesült Államokban
A Mandinernek hála már magyarul is elérhető az utóbbi évek politikatörténetének talán legmeglepőbb írása. Aki még nem tette meg, mindenképpen szánjon az életéből 10 percet arra, hogy végigolvassa – e cikk kereteit ugyanis már egy összefoglaló is szétfeszítené. Dióhéjban annyit azért elárulok, hogy a szerző hosszú fejtegetésében elárulja, hogyan működött együtt filantrópok, médiamunkások, szakszervezeti és érdekképviseleti vezetők egy laza szövetsége annak érdekében, hogy ne Donald Trumpnak hívják az Egyesült Államok elnökét a következő 4 évben. A hálózatnak része volt többek között a Facebook-alapító Mark Zuckerberg, az olvasóink körében már jól ismert Planned Parenthood, valamint a Greenpeace is. A cikket azért is érdemes elolvasni, mert szerzője
megdöbbentő őszinteséggel és zavarba ejtő büszkeséggel ír arról, hogy ez az informális szervezkedés hogyan „mentette meg” Donald Trumptól az amerikai demokráciát…
És a baj itt kezdődik.
Amit ugyanis ők a demokrácia megmentéseként állítanak be, az valójában annak a halálát jelenti. Egészen furcsa ilyen hosszú cikkben olvasni azt, amit azért valahol eddig is tudtunk: hogy a baloldaliak és a liberálisok számára csak egyetlen igazság, egyféle tolerálható vélemény létezik – mégpedig az övék. Aki ezen belül mozog, azzal kapcsolatban türelmesek, aki viszont a világukon kívül áll, azzal egyetlen dolguk van, eltörölni még a Föld színéről is… Ez a fajta modern kori abszolutizmus az egész cikket – és ebből kifolyólag az egész amerikai demokrata tömb gondolkodását is – áthatja.
Ahogyan a szavazók lenézése is. Hiszen mi következik a gondolatmenetükből? Az, hogy nehogy már az emberek döntsenek arról, mi helyes és mi nem, mi demokratikus és mi nem, ki a jó vezető és ki nem! Majd ők, a kényelmes washingtoni szobákban meghozzák ezt a döntést, mert „úgyis jobban tudják”.
És pontosan ezzel köpik szembe mindazt, amit annyira védeni akarnak. Jól mutatja az egész helyzet kifordítottságát, hogy egy informális hálózat hatalmával akarják megvédeni a formális intézményrendszert. És még valami, ami az eddigieknél is megdöbbentőbb: a cikket olvasva egyértelműen kitűnik, hogy a szóban forgó hálózat számára teljesen mindegy, ki volt a demokrata jelölt – és ki a demokrata elnök. Ha Joe Biden helyén Kamala Harris, Bernie Sanders, Nancy Pelosi, vagy bárki más áll, akkor is ugyanezek a fogaskerekek kezdenek el működni – ugyanígy, ugyanezzel az eredménnyel. A lényeg nem az elnök személye, a párt, vagy éppen az emberek – hanem a saját hatalmuk.
Ez az a demokratikus deficit, amely egyre jobban feszíti az Egyesült Államok társadalmát, és amely ellen Donald Trump harcolt.
Most alulmaradt, de az emberek jó eséllyel látni fogják, hogy a történések nem abba az irányba haladnak, amelybe ők gondolták. És ne legyenek kétségeink, a most saját maga által leleplezett hálózat Európában és Magyarországon is aktív, és persze aktív lesz a 2022-es kampányban is. A konzervatív oldalnak pedig meg kell találnia az ellenszerét, mert az Egyesült Államokban történtek azt mutatják, hiába áll az ország egyik fele egységesen egy gondolat, egy ügy mögött, az ügyeskedés és a káosz politikája felül tud kerekedni…
