Földi László: A háttérerők máig manipulálják a választópolgárokat

– A rendszerváltozásra gyakorta puszta évszámként gondolunk, holott ez az esemény egy hosszú folyamat része volt. Ön mint egykori hírszerző hogyan látja ezt a kérdést?

– Elöljáróban szólni kell arról, hogy az elmúlt időszakban divatossá vált hangsúlyozni: nem ’89-ben volt az igazi rendszerváltás, hiszen az átállás számos problémával és gyermekbetegséggel küszködött. Mindazonáltal elvitathatatlan tény, hogy akkor szűnt meg az az országra ráerőszakolt társadalmi viszonyrendszer, amit szocializmusnak hívunk.

Így a rendszerváltók tettei nem kisebbíthetőek, még akkor sem, ha hamar kiderült, hogy a politikai vezetésben tapasztalatlanok voltak.

Hogy a változások milyen hatásúak voltak, azt mindenki döntse el maga, annyi azonban bizonyos, hogy a múltból ránk maradtak elemek: a régi káderek közül még ma is sokan ácsingóznak befolyásra, pénzre, hatalomra.

Csak egy példát említenék, az egykori KISZ-titkár, Gyurcsány Ferenc esetét, aki harminc évvel a rendszerváltozás után itt van köztünk és versenybe száll a politikai hatalomért.

– A rendszerváltás esetében felmerül, hogy az már egy, a Kelet és a Nyugat között jó előre létrehozott forgatókönyv alapján zajlott le. Mennyire valósak ezek az elképzelések?

– A rendszerváltás nem egy olyan spontán folyamat volt, mint 1956, amikor az elégedetlenségi hullám hatására az egész ország egyszerre kiáltotta, hogy: elég volt! 1989 ezzel szemben egy jól előkészített folyamatnak volt a része, melynek eseményeit csak részben irányították a szabaddá váló államok.

A ’80-as években egyértelművé vált, hogy a régi rend nem képes fennmaradni, a szocialista világ hamarosan össze fog omlani. Elsősorban a gazdasági nehézségeket szokták hangsúlyozni, de rengeteg más ok is elvezetett oda, hogy a változások elkerülhetetlené váltak.

A keleti blokk átalakulásának előkészítése főleg a nyugati országok titkosszolgálatainak az oldaláról indult meg.

A háttérhatalmak jelenléte, a manapság gyakran emlegetett deep state-problémakör már a rendszerváltás idején is jelen volt a térségben. Magyarországon is tudatosan választottak olyan értelmiségi köröket, később pedig személyeket, akiknek megkezdték a felkészítését, hogy a változások során milyen – a nemzeti érdekkel ellentétes – megoldásokat kell alkalmazniuk.

– Ma működő pártok esetében is felmerült már a hasonló indíttatás, illetve a kétes finanszírozási háttér.

– Így van, innen nézve azt mondhatjuk, hogy sok változás nem történt, hiszen a mai magyarországi ellenzéki csoportosulásokat is jóformán külső háttérerők támogatják anyagilag és szellemileg egyaránt.

Ezek az erők máig jelen vannak, és próbálják manipulálni a választópolgárokat, igyekeznek hatalomhoz jutni. Nem hagyják a térség országainak, hogy a maguk sorsáról önállóan döntsenek.

A választók manipulálva vannak, voltak és lesznek is. A kérdés csak az, hogy a jelenlegi kormányzó erők mennyire képesek ezeket az erőket csökkenteni.

– 2010 után sok minden megváltozott a titkosszolgálatok életében is. Biztonságosabbá vált az ország, a nemzeti érdekek megvédése?

– Nem tudom. Nem tudom, mert nem vagyok része a szervezetnek, de ha része lennék, akkor sem válaszolhatnék erre a kérdésre.

– Visszatérve a rendszerváltozáshoz: abban az időszakban elsősorban a valamikori Szabad Demokraták Szövetsége esetében merült fel a külföldi támogatás gyanúja. Valóban így volt?

– Igen, ez a felvetés nem alaptalan, hiszen külföldi háttértámogatással próbálták idehaza politikai hatalomhoz juttatni a Szabad Demokraták Szövetségét. 1990-ben azonban nagy megdöbbenéssel tapasztalták, hogy az állampolgárok nem őket, hanem a Magyar Demokrata Fórum képviselőit választották meg. A magyar emberek döntése megmutatta, hogy egy olyan pártot választottak, mely józan, a hazai politikai valóságot letükröző értelmiségi körből nőtt ki. Az ellenérvényű csoportok ebbe nem kívántak beletörődni, akciójukra nem is kellett sokat várni:

1990 októberében kerül sor a hírhedt taxisblokádra, amely olyan provokáció volt, amit a külföldi titkosszolgálati módszertan szerint – és azok tevőleges segítségével – bonyolítottak le.

A kényszerítések célja az volt, hogy megpróbálják megdönteni az általuk nem preferált, de a demokratikus választáson hatalmat kapó MDF-kormányt.

– Az MDF kormányzása során számos kérdésben kényszerpályára került, de más országokkal ellentétben legalább képes volt kitölteni kormányzási mandátumát… Ezeket a pártokat a fent említett külső érdekkörök gáncsolták el?

– Jó észrevétel, de ezt nehéz eldönteni. Nem tudom, volt-e valaki, aki a kelet-európai államok rendszerváltását ilyen szempontból megvizsgálta volna. Magyarország viszont ebben biztosan unikum, mert idehaza az embereknek volt egy nagyon komoly elkötelezettsége és jövőképe. Mi nem sodródtunk úgy, mint a többi ország: Lengyelország nagyon komoly sebeket kapott Jaruzelski vezetése alatt, Romániában katasztrofális állapotok uralkodtak, Csehszlovákia és Jugoszlávia szétesés előtt álltak, nem tudtak teljes erővel az átalakulásra koncentrálni. Velük ellentétben a magyar társadalom „nyugalmi” állapotban képes volt megfogalmazni, hogy mit és hogyan szeretne elérni.

Az MDF-kormányzat pedig négy évig meg tudta akadályozni azt, hogy a háttérhatalmak által támogatott politikai erők átvegyék az irányítást az országban.

– 1994-ben viszont ez megszűnt, az MSZP abszolút többségbe került és koalíciót kötött a SZDSZ-szel, mellyel kétharmada lett az Országgyűlésben. Mi is történt ezen a választásokon?

– Valóban jogosan merül fel a kérdés, hogyan változhatott meg ilyen rövid idő alatt a társadalmi logika az ellenkezőjére:

azaz, hogy a szocializmus szekértolóit miért választották vissza?

Nem vagyok sem társadalomkutató, sem politológus, de a válaszok egyik oka, hogy a magyar társadalom sem tudta kivonni magát a háttérerők hatása alól. Ennek eredménye, hogy ’94-ben vissza tudott jönni az MSZMP utódpártja, az MSZP és vele együtt jött a teljes káder-állomány Horn Gyulával együtt! Természetesen a külső erők által támogatott SZDSZ sem kerülhetett ki a kormányból. Onnantól kezdve ők határozták meg, hogy milyen jövője legyen az országnak.

– A titkosszolgálatok mit éreztek a rendszerváltozás előtti átalakulásból? Mennyire volt világos, hogy külső háttérerők is bele kívánnak avatkozni a politikai döntéshozatalba?

– Ami a titkosszolgálatok oldalát jelenti – azt én a hírszerzés oldaláról magam is láttam. A ’80-as évek végén a hírszerzés…

Földi Lászlóval készült interjúnk folytatását pénteken közöljük.

 

Tóth Gábor

Lezsák: Antall József megkért, hogy erről senkinek se beszéljek

A Magyarország kirablásával szerzett pénzből zajlott a privatizáció

Kiemelt képünket Földi László bocsátotta rendelkezésünkre.