Budapest elveszett tetődíszei XIV.
Az Egyetem téren található ELTE központi épület – a magyar kormánynak köszönhetően – hamarosan visszakapja eredeti, neobarokk kupoláját. Szemben vele, az Egyetem tér 5-ös szám alatt áll Gróf Andrássy Géza bérpalotája. Földszinti üzlethelyiségében volt egykor a belváros egyik felkapott üzlete, Rigler József Ede papírkereskedése. Az Andrássy-bérház 1905-re készült el Jablonszky Ferenc építész tervei szerint, eklektikus stílusban. Tetőterében két darab, egyenként több száz négyzetméteres műteremlakás épült, amelyek hatalmas boltíves üvegablakokkal rendelkeztek. A boltíves üvegablakok feletti mellvédben belülről megvilágított órák voltak, a mellvédek tetejét pedig egy-egy bronzszobor díszítette. Az épület tetőzete Budapest ostromakor súlyosan megsérült, a műteremlakások kiégtek. A háborút követő újjáépítéskor a sarokrész feletti teljes tetőmellvédet elbontották, így napjainkban az épület eredeti díszeitől megfosztva, lefejezett torzóként áll az Egyetem téren. Csak remélni tudom, hogy az ELTE kupolája után ezt a „csekélységet” is visszaépítik. Az Andrássy-bérház érdekessége még, hogy a helyén állt egykori Hadik-ház első emeleti lakásában hunyt el 1876. január 28-án a „haza bölcse”, Deák Ferenc. 
A következő épületet nem díszítik szobrok, se Zsolnay majolikás tetőzet. Nem építették központi helyre és a mestere sem volt igazán híres. Azért került bele a sorozatba, mert városszerte számos ilyen egyszerűbb, ugyanakkor városképet meghatározó épület található, amelyek meghatározták Budapest karakterét és amelyek látványa nélkül szegényebb lenne a város. Jelen bérház a Győri út és a Márvány utca sarkán emelkedik, közvetlenül a Déli pályaudvar vágányait átívelő híd mellett. Annyit tudunk róla, hogy Lerch Károly zsolnai származású mérnök volt az építtetője. Az eklektikus bérházat az a Hudetz János tervezte, aki a Kerepesi út és a Hungária körút kereszteződésében található Bartalfy-bérházat is jegyezte (a két épület saroktornya szinte megegyezik). Budapest ostromakor ádáz küzdelem zajlott a környéken, és a közeli indóház (Déli pályaudvar) miatt a szövetséges bombázók kiemelt célpontja volt a terület. A bérház homlokzatának középső traktusa – a földszinttől a tetőzetig – teljesen megsemmisült, ugyanakkor a háború után visszaépítették (sajnos a saroktornyok és homlokzatdíszek nélkül). Mennyivel más lenne ma, ha ezekre is figyeltek volna! 
A Keleti pályaudvar 1884-es átadását követően az addig külvárosnak számító VII. kerület rohamos fejlődésnek indult. A Thököly út, Baross tér és Aréna (ma Dózsa György) út közötti szakaszát ebben az időszakban parcellázták fel. A Thököly útról nyíló Szinva utca 1901 és 1903 között épült be az utca két oldalán elhelyezkedő, háztömbnyi méretű eklektikus stílusú háromszintes ikerbérházakkal. Az ikerházak mind a Thököly útra, mind az Alpár utcára néző homlokzata két-két saroktoronyban végződött. A tornyok teljesen épségben túlélték a második világháborút, majd az épületek első komoly felújításakor – valamikor az 1970-es évek derekán – egyszerűen elbontották őket, az épület díszes homlokzatát pedig kőporos vakolattal burkolták be. 
A Baross téren, a Keleti pályaudvar szomszédságában áll a Hotel Park, amely – csakúgy, mint a tér számos másik szállodája – a pályaudvar kiugró utasforgalma miatt épült. Az 1912-ben elkészült Park Szálloda nevét valószínűleg a pályaudvar előtt elterülő (akkor még) hangulatos parkról kapta. Az ötszintes (plusz manzárt szint) hotelt Gondor Rezső tervezte szecessziós stílusban. Szolgáltatásaiban és szobáinak számában komoly vetélytársának bizonyult a tér másik végében található Központi Szállodának. Sarokhomlokzatát díszes torony díszítette, amely a második világháborúban megsemmisült. A hotel többszöri átépítés után az 1990-es évek végén kapta vissza tornyát, igaz, egy jóval egyszerűbb, jellegtelen formában. 
Budapest 1931-ben tervpályázatot írt ki a Farkasréti temető rendezetlen főbejáratának méltó kiépítésére. A pályázatot Módos Ferenc és Krassói Virgil – abban az időszakban kifejezetten modern – terve nyerte meg. Az 1941-re befejeződött munkálatok részeként megépült a 700 fő befogadására alkalmas Keresztes Szent János temetőkápolna, a kálvária, a 24 méter magas harangtorony, az új ravatalozó, az árkádos kriptasor, valamint üzletsor, kerítés és a temető főbejárata. Fényképek tanúsága szerint a temetőkápolnának sakktábla osztású burkolata, egyszerű, de karakteres padjai, fehér falfelületei és színes üvegablakai voltak. Sajnos a kápolna és környezete eredeti állapotukban csak néhány évig maradhattak fenn: Budapest ostroma idején a szovjetek különösen erős ellenállásba ütköztek a Farkasréti temető körzetében, így bevetették a nehéztüzérséget. Az ágyú és gránátvető ütegek darabjaira szedték szét az épületeket. A harc következtében az építmények jelentős része romba dőlt, illetve súlyosan megsérült. A háború után a ravatalozót és az árkádos kriptasort helyreállították, az egykori temetőkápolna belső terét és tornyát pedig urnás temetkezések céljára hasznosították 
(A cikksorozat a következő héten folytatódik.)
Fecske Gábor László
