Egy szent távozott: elhunyt Fehér Anna nővér

„Itt élek közöttük, együtt éljük az életüket. Olyan biztos és állandó pont vagyok számukra, amit másoknak a család, a szülő jelent. Örömeiket és bánataikat is együtt éljük át, érzik, hogy értük vagyok itt, érezniük kell, hogy lélekben erős vagyok – sokszor helyettük is. Amikor nehéz helyzetbe kerülnek, csak így támaszkodhatnak rám. Ezt a határtalan odaadást követelő hivatást csak Istennek szentelt élettel lehet felvállalni. Akinek családja van, annak meg kell osztania magát a párja, a saját gyerekei és a rábízottak között. Több rendkívül tiszteletreméltó próbálkozást láttam már, de ezek majdnem mindegyike sajnos előbb-utóbb kudarccal végződött, és ez nem jó senkinek, egyik oldalon sem.” – fogalmazott hivatásáról egy interjúban a Vakok Batthyány-Strattmann László Gyermekotthonának vezetőjeként Anna nővér.

Fehér Anna 1947-ben született Vértesacsán, szülei földművesek voltak. Miután édesapja megbetegedett, és nem tudott többé a földeken dolgozni, 1959-ben felköltöztek Budapestre. Indíttatása, hogy hátrányos helyzetűeken segítsen, már a gimnáziumi évei alatt kialakult benne. Ennek hatására gyógypedagógiai tanulmányokba kezdett, ahol rövidlátása miatt az orvosi alkalmassági vizsgán csak úgy engedték át, hogy mindössze a látássérültek oktatására alkalmas – ennek ellenére később az általa vezetett intézményben testi és szellemi fogyatékossággal rendelkező látássérülteket is befogadtak.

Egyetemi évei igen hányattatottak voltak, mivel a kommunista hatalom nem nézte jó szemmel egyházi kapcsolatait. Többször rendelték be kihallgatásra, tartottak nála házkutatást, fenyegették és zaklatták is.

Előfordult, hogy a Gyógypedagógiai Főiskoláról hurcolták el a Gyorskocsi utcai fogdába. A főiskoláról – és minden más felsőoktatási intézményből is – kitiltották.

Végül fél évtized múlva nyílt rá lehetősége, hogy újra felvegyék a főiskolára – erre így emlékezett vissza: „Ott ült a tanárok között a párttitkár is. Megkérdezte, változott-e a véleményem, és mit tanultam ebből az esetből. Mondtam, hogy semmit. Elkezdett velem kiabálni, hogy mit képzelek, vallásos ember márpedig nem lesz pedagógus Magyarországon.” Azonban tanárai közbenjárására végül folytathatta tanulmányait, így 1979-ben diplomát szerzett – immár fogadalmat tett szerzetesnővérként.

1950-ben, a Rákosi-diktatúra alatt betiltották a szerzetesrendeket, így fogadalmát is csak titokban tudta letenni, 1978-ban. Halálával közösségének – a 17. században alapított Szent Erzsébetről Nevezett Betegápoló Nővérek rendjének – is véget ért egy korszaka, hiszen Magyarországon ő volt az utolsó, aki az habitusukat hordta. Kezdetben több szervezetben is tevékenykedett, így a Vakok Állami Intézetében mint gondozó, valamint a Vakok Szövetségében mint nyomdai segédmunkás. Utóbbi helyen nem kis eredménye, hogy nyomdai előkészítésével jelent meg Magyarországon először Braille-írásos Szentírás.

1977-től a Felsővízivárosi Szent Anna templomban megkezdődött a látássérültek lelkigondozása, ahova természetesen Anna nővér is csatlakozott. Vezetésével 1982-ben megalakult a látássérült gyermekek Szent Anna Otthona. Az egyház először egy Batthyány tér közelében fekvő, szenespincéből kialakított lakásban tudott helyet biztosítani az intézménynek. Itt tevékenykedett Anna nővér is, amíg 1989-ben Barbara Bush magyarországi látogatása során megtekintette az intézményt is, majd kapcsolatait kihasználva rögtön segítséget eszközölt ki a számukra.

Ekkor kapták meg azt a svábhegyi ingatlant, ahol megalakult a Vakok Batthyány-Strattmann László Gyermekotthona, amely azóta egyházi és állami támogatással folyamatosan bővül. Az iskolát és óvodát is üzemeltető intézmény jelenleg több mint 60 bentlakó gyermek gondozását látja el.

Anna nővér 2021. január 13-án hajnalban hunyt el. Hat nappal korábban koronavírust diagnosztizáltak a szervezetében.

 

 

Chvála Márton

 

Kiemelt kép: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye


Ebben a cikkben kegyeleti okokból nem helyeztünk el hirdetést.