Amiben még az ateisták is hisznek, avagy mikortól számít hivatalosan is bűnözőnek az átlagpolgár?
A XXI. században nem kéne hogy gondot jelentsen egy vírusfertőzés, a Covid mégis több mint egy éve meghatározza az életünket. Század végtelenül toleráns világában azt gondolhatnánk, fontos (legalábbis a már megszületett) emberélet, lehetőségeinkhez mérten vigyázunk rá, „vigyázunk egymásra”, mégis a társadalom egy igen tetemes része a halálba (se) kívánja kedves polgártársait, neki minden mindegy, csak ő élje túl.
„Nekem erős az immunrendszerem”, „az oltásba csippet raknak”, „nem fogom megmérgezni a családomat”, „nekem ne mondja meg senki, mit csináljak, mert akkor a szabadságjogaimban korlátoznak”.
Csodás éveket élünk: az emberek vágóhídról mentett borjakat fogadnak örökbe – megfeledkezvén arról, hogy a háromszoros méretre kifejlődött tehén bizony nem műlepényeket fog a műfüves kerti pázsitra ejteni –, az állatok jogai fontosabbak lettek az emberi jogoknál, hiszen
hamarabb ítélnek meg és el egy embert, akinek a lába alá kerül a belvárosi forgatagban egy zsebkutya, mint mondjuk egy ápolót, aki egy hematológiai osztályon dolgozva (értsd: nulla immunrendszerrel tengődő emberekkel foglalkozva) közli, hogy ő márpedig nem oltatja be magát. Ez hülyeség, erős az immunrendszer, a pálinka fertőtlenít és a többi…
Nagyon röviden és kicsit távolabbról szeretnék a problémára rávilágítani – probléma ugyanis van, és nem is kicsi –, hiszen közelebbről vizsgálódva már rengetegen kifejtették az álláspontjukat. Itt van például Böjte Csaba testvér, aki a Covid-osztályt maga is megjárva, egyszerű és kikezdhetetlen logikával rámutatott: amennyiben építésszel építtetjük a házunkat, és autószerelőhöz visszük az autónkat, ugyan miért pont az orvosok azok, akiknek – bár évekig tanulják a szakmát (egy szakvizsga megszerzése 10-12 év) – nem hisszük el, hogy mi az, ami életet ment.
No, de elő is venném a másik kedvenc témámat, az ateisták istenként imádott és tisztelt tudományát, meg az emberiségnek az egész tudományhoz való viszonyulását. Ettől a témától ugyanis olykor még az én szemem is könnybe lábad.
Az ateisták elvetik a hitet. Ezt sokat nem kell fejtegetni. Kérem, akkor nézzük meg, mi történik országosan, vagy globálisan, mikor beüt a krach.
Azt hiszem (sic!), napjaink történéseiből lazán levonhatjuk azt a következtetést, hogy mégiscsak az számít, hogy mit hisznek az emberek és mit nem hisznek. Mert hiába vannak tudományos bizonyítékok erre meg arra, végső esetben az számít, mit tesz az egyén.
A XXI. században valóban nem kéne hogy problémát jelentsen egy pandémia; van infrastruktúra, erőforrás a társadalomszervezésre, és hát már meddig eljutott az emberiség? Repülünk, Marsra megyünk, mesterséges intelligenciát fejlesztünk – azt mondhatnánk, hogy intelligens az emberiség, na. Ezzel ellentétben viszont azt látjuk – az egyén szintjén –, hogy az olaszok fertőzötten, tömegesen elmennek tengerpartozni, háborgunk, mert bezárták a kedvenc kocsmánkat meg a diszkót, és mikor már millióan meghaltak egy betegségtől, még mindig hülyének nézzük azokat, akik – amúgy szakemberként – nem győzik szajkózni, hogy ha van a védekezésre lehetőségünk (pl. oltás), akkor éljünk már vele.
Varga Gergő Zoltán
A szerző további cikkeit ide kattintva olvashatja
Amikor a „felelősséggel gondolkodók” bolondítják a jónépet covid-ügyben
Kiemelt képünk forrása: Coda Story
