Végre megérthettük, miért kabaré a BLM-mozgalom, illetve miért tölt be kizárólag heccsajtó szerepet a balos sajtó – és egyébként miért van vége az Egyesült Államoknak, úgy alles zusammen. Mert miből is nőtt ki a BLM? Abból a sajnálatos tényből, hogy bizony időnként előfordulnak tragikus esetek, emberek meghalnak kétes körülmények között. Erre aztán fel lehetett húzni egy szélsőbalos társadalmi mozgalmat, amely alapjaiban rengette meg Amerikát. Minden erőszakszervezet által megölt ember a zsarnoki elnyomás áldozata volt, amiért nemhogy tiltakozni kell, de komplett városokat is fel kell dúlni.
És ezt helyeselte a politikai elit jelentős része is – nem beszélve a sajtóról és a táncos-komikusokról.
Szerdán agyonlőttek egy Trump-szimpatizáns nőt a rendfenntartó erők. És minekutána 2020-ban megtanultuk, vagyis a szabadságért vívott tüntetések akkor is mostly peaceful, azaz javarészt békés megmozdulások, ha éppen lángba borul nyomukban a fél ország, én most tanácstalanul állok a kétszínűség ilyen ocsmány megnyilvánulása előtt. (Azóta azt is tudjuk, hogy legkevesebb további három ember életét vesztette a megmozdulásokban.)
Érte és értük nem lesznek a mainstream média által ajnározva követett megemlékezések, nem láthatunk majd hashtageket a közösségi oldalakon, sztárok profiljain harcos kiállásokat. Azért nem, mert egy mocskos nagy hazugság az egész BLM-hisztéria. Nem az áldozatok számítanak, hanem az ebből nyerhető politikai tőke. Nem érdekli őket, mit tesznek a rendfenntartók, ha velük vannak, nem áldozat az, aki egy ellenük folytatott tüntetésen hal meg, ki tudja, milyen körülmények között.
Volt ember, aki tényleg bevette azt a kamut, hogy az ilyen neobolsi mozgalmak az emberek épségéért és jogaiért küzdenek? Hiszen a jobboldaliaknak nincsenek jogai, állítják ők. Szabad prédák.
Én nem tudom, pontosan mi történt Washingtonban, azt azonban mindenki sejtheti, hogy ennyire jól nem sok minden jöhetett volna a törvényhozás minden szintjén többségbe kerülő demokratáknak. (Akik Georgiában megint a nap végére győztek, ilyenek ezek az utolsó pillanatban megszámlált szavazatok – valahogy mindig a baloldalnak kedveznek.) Adott volt egy nagy tömeg, amibe nem nehéz provokáció céljából antifa-sejteket elrejteni. Azt is tudtuk, hogy bár Pence nem teszi meg azt, amihez a jogköre meglenne – üdvözöljük őt a cuckservative-ok táborában, hosszú volt az út Romney-ig, de sikerült megtenni, ezzel eltéve láb alól saját magát politikailag a jobboldali közösség előtt –, ám számos republikánus szenátor és képviselő tiltakozása biztos volt.
Mindenki arra emlékezett volna, hogy Biden beiktatása nem ment zökkenőmentesen, ami pici piszkot mégis hagyott volna az adminisztráció fehér ingén, de végül mégsem így lett. A balhénak köszönhetően meglehet, hogy a beiktatás sokkal zökkenőmentesebben fog menni, számos, korábban komolyan vehető republikánus becsicskult – és a világ felé lehet közvetíteni egy képet, miszerint Biden megvédi a csodálatos közös értékeket, míg a gonosz Trump ellentéteket szít, ráadásul fasiszta puccsot tervezett.
Kinek állt ez érdekében? Trumpnak és a republikánusoknak? Van épelméjű ember, aki ezt gondolja? Ez egy vaskos hiteltelenítési kísérlet, ami igen sok embernél komoly hatást ért el.
Trumpnak és a valódi jobboldali gondolatnak nincs vége az USA-ban, mert egyre több ember érti meg, hogy az újpogányok semmilyen eszközt sem sajnálnak bevetni, ha veszélyben érzik a hatalmukat. Sokakat persze be lehet azzal ugratni, hogy jaj, azért ez már túl sok volt – de éppen ez a foglalkozás célja.
És habár a gondolatnak nincs vége, Amerika tett egy lépést ebbe az irányba. Például megint kiderült, hogy a világon semmilyen piedesztáljuk sincs a világ kioktatására. De ez sem fogja érdekelni őket. Gyurcsány már azért szűköl, hogy az USA vállaljon nagyobb szerepet a világ működtetésében, értsd: segíts már, Joe!
Segíteni is fog. Mi pedig tanuljuk a régi leckét: nem Amerika barátai vagyunk, hanem egy politikai gondolat barátai. Akkor is, ha 2024 messze van, Trump nem lesz fiatalabb és rengeteg felforgatás lesz addig is. Jegyezzük meg, hogy pokoli módon kell harcolni – különben egyáltalán nem lesz miért harcolni.
Trombitás Kristóf
A szerző további írásait ide kattintva olvashatja
Gyurcsány 2006-ban megmutatta, hogyan képzeli el a demokratikus jogállamot
Kiemelt képünk forrása: MTI/AP/Jacquelyn Martin
