Az első kiadás egy hét alatt elfogyott, akkora siker a Hazajáró-könyv

Ha azt mondom, hogy Hazajáró és velem szemben egy tisztességes, hazaszerető ember ül vagy áll, akkor nagy eséllyel a dokumentumfilm-sorozat jut eszébe, amelyet számtalan díjjal tüntettek ki az elmúlt években, túlzás nélkül az egyik legigényesebb, legimpozánsabban kivitelezett műsora a köztelevíziónak és a Facebookon is több mint 100 ezer követővel büszkélkedhet. Egy-egy adásukban csodálatos képekben mutatják be a történelmi Magyarország természeti kincseit, épített örökségét – vagy amit meghagyott azokból az idő és egykori ellenségek kezei -, az ott élő, sokszor ma is elnyomással küszködő magyarság mindennapjait és szereplőit. Saját és általános jellemzésükben magukat visszafogottan honismereti vagy turisztikai műsornak nevezik, de ennél sokkal több a Hazajáró: identitáserősítő, szellemi elemózsiát és muníciót biztosító, hazaszeretetet erőteljesen ápoló műsor.

És most, annyi év után végre kézzel fogható formában is élvezhetjük azt a minőséget, amit eddig csak a képernyőn, ugyanis megjelent a Hazajáró első képes könyve, ami azokból az utazásokból és élményekből örökít meg egy-egy pillanatot, amelyeket az elmúlt években tapasztalt meg a stáb, 340 oldalon keresztül, 440 fotóval illusztrálva. Ahogy a tévében is megszokhattuk, úgy a könyvben sem csak és kizárólag a természeti és épített szépség van jelen, hiszen minden élmény mellé jár egy-egy gondolat is abból az adásból, aminek a képeit éppen nézi az olvasó. Hiszen a Hazajárónak érzésem szerint pont ez volt az egyik legtisztelendőbb küldetése: a fizikai valóság mellé odahelyezi a metafizikait is, mert a kettő csak együtt képes kiadni a teljes képet. A szépet nem érthetjük, nem foghatjuk fel teljes valójában, ha nem tudjuk, hogy ez nekünk mitől szép, mi teszi számunkra értékké, akár fájdalmas érzésekkel ötvözött értékké.

Az siker nagyságát mi sem mutatja jobban, hogy alig jöttek ki a könyv példányai a nyomdából, a közönség szinte azonnal elkapkodta azokat, egy hét alatt. A Hazajáró csapatának viszont feltett szándéka, hogy utánnyomják, amennyiben van rá érdeklődés és ide a rozsdás bökőt, hogy erre sor kerül, többek között ezért is születik meg ez az ajánló. Így ha a karácsonyfa alá már nem is kerülhet a könyv, komoly eséllyel januárban mindenki pótolhatja a vételt, ha érdekli a munka.

2020-ban – és lassan már 2021-et írjuk – egy nemzet megmaradásának, egészséges létének szempontjából kevés dolognak van annál nagyobb jelentősége – vagy tán egyetlennek sincs -, hogy kristálytisztán tudjuk és értsük, kik vagyunk és miért vagyunk azok. A gyökerét vesztett néppel a globalizáció és egyéb, sátánisztikus politikai cselekvések azt tesznek, ami csak érdekükben áll: szolgákká alantosítják őket, ha pedig az sem sikerül, hát az elpusztításukon ügyködnek. Aztán, hogy mindez ne legyen annyira feltűnő, nem direkt eszközökkel igyekeznek ezt elérni, hanem a lassú víz partot mos technikájával: legyen minél kevesebb utód és legyen minél több idegen földről érkezett, idegen kultúrájú betolakodó. A feladat így akár pár évtizeden belül is teljesíthető. Amíg viszont mi ismerjük a hont, hazajárunk őseink földjére, tudjuk és értjük, miért beszélnek és éreznek magyarul Topolyától Aranyosszékig, addig ezeknek az erőknek sokkal nehezebb a dolga. Ezért borzasztóan fontos az a küldetés, amit a Hazajáró végez.

Várjuk a második kiadást!