A mesterséges intelligencia és a keresztény hit (könyvajánló)
Kevés olyan téma van napjainkban, ami több kérdést vetne fel a jövőre nézve, mint a mesterséges intelligencia. A technológia egyre szélesebb körben terjed, felhasználóként csupán kapkodjuk a fejünket, próbálunk eligazodni hírek és lehetőségek között, amelyet a világnak eme új szelete kínál számunkra. De mi valójában az AI? Önálló értelem, vagy csupán egy, az ember számára kifejlesztett új szerkezet, amelynek alkalmazása ugyanúgy emberi felelősség, mert csak kiterjesztése a mi intelligenciánknak? Hogyan illeszkedik alkalmazása a vallásos világképhez és akarhat-e Isten életet lehelni egy masinába?
Elgondolkodtató és fontos kérdések, amelyeknek egy részére csupán a jövőben kapunk majd választ. Ám arra mindenképpen szükségünk van, hogy nagyobb rálátásunk legyen a jelenségre, amely komoly etikai és hitbéli problémákat vet fel jelen életünkben. Ezekben lehet segítségünkre Békefi Bálint új könyve, A mesterséges intelligencia és a keresztény hit, amely aprólékosan, matematikus szemmel, bibliai szűrőn keresztül kalauzol végig minket ezen a korántsem könnyű témán.
A könyv egyszerre történelmi kitekintő, alapfokú számítástechnikai gyorstalpaló, valamint etikai-elméleti gonolatok összessége, amelyek mind azt hivatottak megmagyarázni, hogyan fejlődhetett ilyen gyorsan és látványosan ki egy olyan mesterséges intelligencia, amit napjainkra vidáman használ mindenki, de amelynek előnyeivel és hátrányaival még a készítők sincsenek mindig tisztában. A szerző pontosan azokra a kérdésekre keresi a választ, amelyek minket is foglalkoztatnak – az AI vitathatatlan előnyei mellett – hiszen mára olyan eseményeknek lehetünk szemtanúi, mint amikor egy 14 éves fiú öngyilkos lesz egy chatbot miatt, miután erotikus fantáziáit is vele osztotta meg.
A fenti történet sajnos nem mozifilm, hanem a való élet, de a könyvet olvasva egy kicsit régebbi produkció jutott eszembe – Utazók volt a címe, melynek főhőse egy férfi, aki 130 évnyi űrutazás helyett felébred a hibernálásból, és egyedül találja magát egy gépek által irányított űrhajón, míg a többi utas békésen alszik tovább, és várja, hogy a jármű egy szép, új világba szállítsa őket.
A férfi magányában egyetlen társa egy robotpincér – vele beszélget szinte minden este, mígnem elege lesz a magányból, és felébreszti álmából egyik hibernált utastársát, aki nem mellesleg gyönyörű nő. A két szereplő között románc szövődik, noha reménytelen a helyzetük, mert semmi esély rá, hogy élve kerüljekek ki a 130 éves utazásból. A történet egy pontján (spoiler!) a robotpincér elárulja a nőnek, hogy számára a hibernálás nem véletlenül szakadt meg, vagyis a szeretett férfi gyakorlatilag elvette az életét azzal, hogy felébresztette magának. Hátborzongató gonoszság, vagy egy olyan AI viselkedése, aki soha nem lehet annyira emberszerű, hogy döntésének összes következményét mérlegelje?
És itt kanyarodunk vissza a könyvhöz, amely alaposan körüljárja ezt a nagyon fontos kérdést. Hiszen egy AI soha nem lehet annyira tökéletes, hogy az összes váratlanul fellépő helyzetre tudja a megoldást. A mesterséges intelligencia tudata nem egyenlő az emberével, valójában nem is tudat, hanem információk jól rendezett halmaza, amely képes arra, hogy szimulálja az emberi gondolkodást és viselkedést, akár túl is szárnyalva tudásunkat. De akkor is csak egy gép marad, hiszen Isten nem lehelt bele lelket, ahogyan azt az emberrel tette.
Hogyan kell akkor közelítenünk az egész problémakörhöz? Ha már Hollywood, éppen a forgatókönyvírók kezdtek pár éve hosszadalmas és végül eredményes sztrájkba amelynek egyik célja az volt, hogy munkájukat ne lehessen egy az egyben mesterséges inttelligenciával helyettesíteni a stúdióknak.
Hozzájuk hasonlóan nekünk is fontos felismernünk, hogy miben segít, és miben korlátoz minket az AI, és elengedhetetlen lenne, hogy a döntéshozók is megállapítsanak olyan határokat, amelyekkel mindannyian biztonságban érezhetjük magunkat még akkor is, ha nem látjuk előre, hova fejődik ez a technológia. Éppen ezért nagyon fontos könyv Békefi Bálint munkája, amely pontról pontra megmutatja nekünk, milyen veszélyek leselkednek ránk, hogyan alakult ki a mesterséges intelligencia, és miért nem lehet párba állítani a gépet az emberi lélekkel.
Keresztényként pedig rámutat: arra kell törekednünk, ösztönöznünk az alkotókat, fejlesztőket, hogy a technika segítségével ne csak az emberi értelemben jónak gondolt irányt célozzuk (vagyis a külsőségeket és a földi gazdagságot), azt is vegyük észre, mi az, amit Isten tőlünk, minden egyes embertől vár. Hova szeretne a mi Alkotónk vezetni minket az életünk útján, és tud-e, segít-e minket ebben ez a technológia?
Békefi Bálint: A mesterséges intelligencia és a keresztény hit
Harmat Kiadó, 2024.
