Balás Béla püspök: Isten járt a Földünkön
„A szíriai Quirinius, a júdeai Heródes vagy a római Augustus csak időhatározói voltak az újszülött Jézusnak. A kor rettegett urai úgy kerültek a világtörténelem lapjaira, mint Pilátus a krédóba. Véletlenül, csak a Nagyobbal való összefüggésükben maradt fenn a nevük. Betlehemet, Názáretet rég elnyelte volna a sivatag, ha nem szolgáltak volna fölséges színpadként a világ legfontosabb történéséhez – fogalmaz egyik írásában Karácsony főhőséről, Jézus Krisztusról Balás Béla nyugalmazott kaposvári püspök, akit sokan csak „Beton” néven emlegetnek a kommunizmus idején tanúsított sziklaszilárd kiállása miatt.
A betlehemi kisdedről szólva a katolikus főpásztor megállapítja: „Kiderült, nemcsak a legnagyszerűbb Ember élt közöttünk (Nicea, 325), nem pusztán a titokzatos égi Isten földi követét láttuk (Efezus, 431), nem is álruhás királyfi ereszkedett a nyomorunkba (Kalcedon, 451), hanem egyetlen személy hordozott két természetet, vagyis Isten járt a Földünkön, »az Ige testté lett, és közöttünk élt«” (Jn, 1,14).
Balás Béla püspök szerint Karácsonykor az emberiség megtudta Istenről, hogy szíve van és irgalmas. Isten „azért csendes, mert épen hagyja szabadságunk, azért tűri ellenállásunk, mert bízik bennünk.” Teilhard de Chardin jezsuitára hivatkozva Beton atya kijelenti: „Jézus a mentésünktől függetlenül is eljött volna hozzánk. Ha nem lett volna szükség Nagypéntekre, Karácsony akkor is lett volna, hiszen a Jóisten eredeti tervrajza szerint a világ nem Kórháznak készült, hanem Templomnak, az Élet Laboratóriumának. Az első Karácsonykor ezt hirdették az angyalok, s ezt visszhangozzák a későbbi ünnepek.
A Születésnap újjászületésre hív!”
Forrás: Balás Béla, Ünnepek, Szent István Társulat, Budapest, 2005.
Kapcsolódó, olvasásra ajánlott írásaink:
Nem tudhattuk, mi jön ki ebből – hangzott el a Kismarosi Találkozókért hálát adó ünnepségen
