Megindult a kultúrák harca Franciaországban

Franciaország az az állam Európában, ahol a leghatározottabban elválik egymástól az egyházi és az állami hatalom. A szekularizált állami berendezkedés már több mint egy évszázada képezi a franciák alkotmányos identitásának fontos elemét. Az iskolákból, a közintézményekből teljesen száműzve vannak a vallások, a hit megélését az állam a legbensőbb magányügynek tekinti. Lehet erről a rendszerről jót és rosszat is gondolni, de hogy most veszélybe került, az biztos.

Nemrég terjedt el az interneten az a videó, amelyben többségében muszlim fiatalok állítják pellengérre az egyébként szintén bevándorló hátterű ifjúságügyi államtitkárt. Azt kérik számon rajta, hogy miért nincs vallási oktatás az iskolában, miért nem lehet oktatási intézményben fejkendőt hordani – valamint hogy az újságírók túlságosan Izrael pártiak és nem mellékesen meg kellene nekik tiltani, hogy az iszlámmal foglalkozzanak. Az egyre inkább kétségbeesett politikus azzal próbálja menteni a menthetőt, hogy elkezdni énekelni a Marseillaise-t. 

Az egyébként francia állampolgárságú fiatalok azonban nemhogy nem éneklik vele a himnuszt, hanem amellett, hogy ülve maradnak, el is mondják neki, hogy nem tudnak mit kezdeni egy régi harci indulóval, ami szerintük a Marseillaise.

Azt gondolom, hogy Magyarországon nem kell magyarázni az eset abszurditását, amely után egyébként az államtitkár vizsgálatot indított, hogy kiderüljön, mi is a helyzet a 20 év alattiak körében, már ami a francia állam értékeinek a képviseletét illeti. Franciaországban ugyanis az alap- és a középszintű oktatásban sokkal inkább nevelésről, mintsem oktatásról beszélnek, és bizony a köztársaság értékrendszerének, elveinek átadása éppen olyan fontos eleme a tananyagnak, mint a szorzótábla. Az pedig világossá vált az államtitkár számára, hogy ez a cél ebben az esetben nem teljesült.

Bár nem akarjuk innen Budapestről megelőlegezni a vizsgálat eredményét, de van egy rossz hírünk: az eddigi tapasztalatok és hírek alapján az országos helyzet is lesújtó lesz.

Az iszlám ugyanis nemcsak egy vallás, hanem sokkal több annál. Mohamed tanításai átszövik egy muzulmán életét, iránymutatást adnak neki a mindennapokban, sőt törvényei sok esetben felette állnak a világi törvényeknek. Jól látjuk, hogy egy teljesen szekularizált állam nem tud mit kezdeni ezzel a jelenséggel. És az abból a kultúrkörből érkezők sem tudnak mit kezdeni a világi Franciaországgal és a világi Nyugat-Európával.

Ezért tehát a jelenlegi logika alapján minden integrációs törekvés kudarcra van ítélve. és minél inkább elvallástalanodik a nyugat, annál inkább így lesz ez.

Ez utóbbi következtetést azért nem merészség levonni, mert sok Nyugat-Európába megérkezett, egyébként beilleszkedni próbáló muzulmán nyilatkozott úgy, hogy inkább keresztény iskolába íratja a gyermekét, mert ott legalább vannak keretek, ott legalább van mihez tartani magukat, ellentétben a világi iskolák zömével.

Egy erős tartású keresztény tudat ugyanis egy muzulmán számára sokkal inkább tiszteletet parancsol, mint egy világi, sehová sem húzó kozmopolita attitűd.

Amíg ezt Nyugat-Európában nem értik, addig nem lehet szó sem a migrációs válság leküzdéséről, sem arról, hogy megpróbálhassák a békés egymás mellett élést azokkal, akik már itt vannak. Pedig mód lenne rá, csak nem úgy, ahogyan most.

Európa előtt tehát nincs más út, mint a keresztény tudatra ébredés – a kereszténység múltjának, gyökereinek újbóli felfedezése. Ha ugyanis valódi értéket mutatunk fel, azt a muzulmánok is érteni fogják. Valamit pedig tennie kell a nyugatiaknak, hiszen az elmúlt években, évtizedekben annyi bevándorlót engedtek be a kontinensre, hogy az már igen komoly hatással van a kultúrára, a társadalomra – és ezáltal a hosszú távú jövőre is.