„Kevesen tudják, hogy a feketehimlő az egyedüli betegség, melyet az oltások megszüntettek, a többi csak nyugvóponton van; ha az oltottság, a nyájimmunitás bizonyos szint alá csökken, akkor újra fellángolhat” - nyilatkozta a Vasárnapnak Horányi Ildikó, a Magyar Nemzeti Múzeum Semmelweis Orvostörténeti Múzeumának főmuzeológusa.
– A pestis után, az újkorban milyen járványok ütötték fel a fejüket Európában?
– Elsősorban a diftéria, a himlő és a tífusz említhetőek meg, melyek folyamatosan jelen voltak. Előfordult olyan év is, amikor egy területen öt-hat járvány is végigfutott. A fertőzőbetegségek soha nem tűntek el, idővel viszont a lakosság bizonyos védettséget szerzett velük szemben. Amikor ez megtörtént, akkor az adott fertőzőbetegség visszahúzódott, de ha eltelt két-három generáció – és a társadalom új tagjaiban a védettség gyengült –, akkor újból visszatérhettek.
Ahogy szóltunk róla, a pestisre korábban már kidolgoztak egy olyan módszert, amit minden más járványra is alkalmazni tudtak.
A kolera volt az az újfajta betegség, ami változást hozott. 1830 körül indult el Ázsiából az úgynevezett sárgapestis vagy más néven az ázsiai hányszékelés, és egy éven belül már elérte Európát. Sőt, a kolera – a megélénkült hajóforgalommal – már az amerikai kontinensre is átterjedt. A fertőzés Dél-Amerikára nem tudott átterjedni, de ettől függetlenül ezt szokás a világ első pandémiájának tekinteni, hiszen azonos időben több kontinensen is szedte áldozatait.
hirdetés– A korábbi évszázadokban nem sikerült a fertőző betegségek pontos okát megismerni. Hogyan változott ez meg a 19. században?
– Az 1850-es években egy brit tudós fedezte fel, hogy a közkutakba és a csatornahálózatba belemosódott fekália és váladék az, ami terjeszti a kolerát. Ez a felfedezés jelentősen hozzájárult az európai városok modernizációjához. Többek között ezért, járványügyi szempontokból vált kulcsfontosságúvá a települések átépítése, csatornahálózattal való ellátása. A tervezési és építési munkálatokat közegészségügyi bizottságok felügyelték. Így terjedt el az angol, vízöblítéses illemhely (WC, azaz a water closet) is. Rájöttek, hogy ez igen hasznos a járványok megfékezése szempontjából, valamint a vízzáró szelep, a „closet” nem engedte vissza a szagokat, ami megnyugtatta azokat, akik úgy vélték, hogy a romlott, rossz szagú levegő okozza a fertőzést.
– A betegségek gyógyítása hogyan történt ekkor?
– A korábbi évszázadokban, mivel nem ismerték a kórokozókat, ezért a gyógyítás csak úgy történhetett, hogy tüneti kezeléseket alkalmaztak. Amely a borogatástól a fekete mágiáig nagyon sokféleképpen történhetett. A mágikus gyógyszereket, a népi praktikákat, a gyógynövényeket széles körben alkalmazták fertőző betegségek idején.
A 18. század legvégén az oltás feltalálása volt a legfontosabb, mely megszüntette, illetve mérsékelte legalább egy járvány, a fekete himlő terjedését.
A bakteriológiai kutatások előtt nem tudták, hogy az oltások célzatosan mire is hatnak. Edward Jenner, amikor 1796-ben feltalálta a himlő elleni „védőoltást”, akkor ő is csak tapasztalati úton jött rá bizonyos dolgokra, de eljárása hatásosnak bizonyult. Noha élő kórokozókat juttatott az emberi szervezetbe, ezek szerencsére egy emberre még nem adaptálódott állatbetegség (tehénhimlő) okozói voltak, így ezeket már felfoghatjuk gyengített kórokozóknak is.
A 19. század vége felé dolgozták ki azokat az eljárásokat, amelyek már a súlyosabb betegségeket okozó baktériumok legyengítésére irányultak, majd később egyes betegségek esetén az úgynevezett „elölt” kórokozókat alkalmazták.
II. Pedro brazil uralkodó kolerával kezelt betegeket látogatott meg (1855) (Forrás: Wikipedia.org)
– Jenner hogyan jött rá arra, hogy oltással is lehet védettséget szerezni a vírusok ellen?
– Jenner előtt is voltak már hasonló kísérletek. A módszer elődjét elsőnek az örmény kereskedők hozták be Európába, illetve Törökországban alkalmazták, amikor egy konkrét kórokozót – a fekete himlőét – dörzsölték bele kisgyermekek nyílt sebeibe! Szerencsés esetben gyengébb kórokozók kerültek a szervezetbe, és akkor nem történt komolyabb megbetegedés… Ezt az eljárást általában olyan járványok alatt végezték, amelyek esetében látták, hogy kevés a haláleset. Tapasztalati úton felismerték, hogy gyengébb a kórokozó. Ez tulajdonképpen az oltás előfutárának is tekinthető, de mindez egy nagyon veszélyes praktika volt!
Jenner arra figyelt fel, hogy azok a fejőnők, akik enyhébb tüneteket produkálva elkapták a tehenektől a tehénhimlőt, később nem fertőződtek meg a fekete himlővel. Ebből jutott arra a következtetésre, hogy ha gyenge, emberre nem adaptálódó kórokozóval fertőzi meg a szervezetet, akkor gyakorlatilag teljes immunitást szerezhet a himlő ellen.
Felfedezése után két évvel már egész Európában megkezdődtek az oltások a himlő ellen.
Magyarországon is nagyon korán, az 1830-as évektől kötelezővé tették a himlő elleni oltást, noha ezek még leginkább megyei hatáskörű intézkedések voltak (1876-tól kötelező országosan). Kevesen tudják, hogy a fekete himlő az egyedüli betegség, melyet az oltások megszüntettek – a többi csak nyugvóponton van, amennyiben azonban az oltottság, a nyájimmunitás bizonyos szint alá csökken, újra fellángolhat.
A seattle-i rendőrök szolgálatban az influenza-járvány során (1918) (Forrás: Wikipedia.hu)
– A 20. század rettegett betegsége a spanyolnátha volt. Hogyan fogadta az új kór megjelenését a társadalom?
– A spanyolnátha nyomán már olyan pandémia alakult ki, amely minden kontinensre kiterjedt, és három éven belül többször is visszatért – rengeteg emberéletet követelve. Máig vita tárgyát képezi, hogy hogyan is jött létre a vírus kórokozója.
A legtöbben úgy vélik, hogy a sertéspestis és a madárinfluenza kereszteződéséből származhatott a vírus, de eredetét máig kutatják.
A 20. században már ismerték a kórokozókat és azok szerepét a járványok kialakulásában, de akkor is sokan voltak, akik a tudomány eredményeit nem ismerték el. Láthatjuk, ez a beidegződés máig megmaradt – vannak, akik csak azt hiszik el, amit a saját szemükkel látnak…
– Miért nem volt lehetséges hatékony gyógyszereket kifejleszteni a vírusokkal szemben?
– A virológiai kutatások csak később indultak meg, mint a baktériumokra vonatkozóak. A vírusokkal mindig az a probléma, hogy mutálódnak, ezért kevésbé lehet őket kiirtani. A 20. század első felében a baktériumokra feltalálták a különböző baktériumölő-szereket, de a vírusok ellen máig nem nagyon tudunk gyógyszeres kezeléssel védekezni, csak oltással.
Az oltóanyag előállítása azonban nem egyszerű a folyton változó vírusokkal szemben.
Influenzás betegek ellátása egy oaklandi színházban – 1918 (Forrás: Wikipedia.hu)
– Ha nem sikerült gyógyszert találni a spanyolnáthára, akkor végül hogyan voltunk képesek legyőzni?
– A maszkhasználattal.
Ez volt a világ első járványa, amellyel szemben védekezésül tömegesen használtak maszkokat, melyeket a különböző országok kötelezővé is tettek állampolgáraik számára!
A járvány eltűnésében ugyanakkor egy természetes folyamat is szerepet játszhatott. A vírusok ugyanis önmaguktól is eltűnhetnek – amennyiben kimerülnek, illetve amikor védettséget szerez ellenük az emberiség. Egy-egy fertőző betegség pár éven belül akár magától is eltűnhet. Megfigyelték, hogy az a népesség, amely a korábbi évszázadokban védettséget szerzett a pestis kórokozója ellen, sokkal jobban védett például a HIV vagy éppen az influenza ellen is – köszönhetően az öröklődő immunrendszerének. Emellett van egy tanult immunrendszerünk is, melyet oltásokkal is tréningelhetünk.
Tóth Gábor
Kapcsolódó, olvasásra ajánlott írásunk:
