„Számomra egyfajta misszió, hogy eljuttassam az emberekhez a magyar kultúrát”

 

– Miért alapította a díjat?

– Mindig kultúraszerető fiatal voltam, és mindig szerettem volna egy olyan hiánypótló díjat létrehozni, amely igazán a művészekről és a közönségről szól, ami nonprofit, ahol nincs szükség emelt díjas sms-ekre, telefonhívásokra, bonyolult regisztrációra. Nem akartam, hogy fix jelöltekre lehessen csak szavazni, itt mindenki maga ajánlhat jelöltet. Elindítottam egy kulturális hírblogot (Mészáros Márton blogja néven 2009-től 2014-ig működött), az ottani közönség kezdett először szavazni, ma már tízezres szavazótáborról beszélhetünk.

– Miért az Arany Medál nevet kapta a díj?

– Ez csupán egy játékos elnevezés, aminek a figyelemfelkeltés a célja. Az elismerés kifejezése, mivel valójában nem medált adunk át. A díj egy szárnyas nőalakot ábrázol, hiszen sok esetben szárnyas alakkal szimbolizálják a művészeteket. Ha valaki Apollót látja meg, ám legyen, de Hekatét és Démétért is felfedezhetik benne. 

– Hogyan és meddig lehet idén szavazni?

– December elsejéig az aranymedaldij@gmail.com e-mail-címen, illetve a korlátozások előtt Debrecenben az Apolló Moziban és Budapesten a Bethlen Téri Színházban szavazódobozokba is lehetett dobni a voksokat. Szép számmal gyűltek ott is a szavazatok. Sajnálattal vegyes megértéssel vettem tudomásul, hogy a koronavírus-járvány második hulláma miatt elrendelt járványügyi intézkedések értelmében november 11-től tilos a szabadidős létesítmények használata, beleértve a mozikat és a színházakat is. 

– Milyen kategóriákban voksolhatunk?

– Hat kategóriában lehet szavazni, amelyeket az e-mailben fel kell tüntetni, de ha valaki csak egy kategóriában szeretne, az is lehetséges. Ez a hat kategória: az életműdíj, az év írója, az év színésze, az év színésznője, az év filmrendezője és a legígéretesebb fiatal tehetség. Az életműdíj és a legígéretesebb fiatal tehetség mezőnyét leszámítva olyan művészekre lehet szavazni, akik magyar nyelven alkotnak, és akiknek idén mutatták be új munkájukat. Facebook-oldalunkon mindent információt közreadunk.

– Hogyan zajlik majd a díjátadó?

– December 15-én lett volna, az említett erzsébetvárosi Bethlen Téri Színházban, állandó díjátadási helyszínünkön. Az előző években 65-70 vendégünk volt, idén a pandémia miatt 33 főre terveztük, de úgy tűnik, ez sem valósulhat meg. A színház vezetősége időközben több csapat felvételről és streamelésről szóló ajánlatát begyűjtötte és felkészültek arra, hogy adott esetben közvetítéssel pótolják az előadásaikat, de úgy döntöttem: rendkívüli módon 2021-re halasztom a díjátadót. Nem titok, hogy

nem igazán hiszek az online-ban, szerintem a digitális átállás nem pótolhat egy emlékezetes, sokszínű színpadi műsort és összejövetelt.

– A díj politikasemleges. Hogyan sikerül ezt megvalósítani?

– Minket sem a politikai, sem a felekezeti hovatartozás nem érdekel, az Arany Medál-díj tényleg csak a kultúráról szól. Budapest VII. kerülete, Erzsébetváros Önkormányzata politikától függetlenül támogatja a díjátadást egy jelképes támogatási összeggel – ez így volt a kerület előző vezetése alatt is. Kiadók, borászatok, magánvállalkozók is támogatnak minket könyvekkel, borfelajánlásokkal vagy pénzösszeggel.

– Milyen visszajelzéseket kap a díjazottak részéről? Mit jelent számukra ez az elismerés?

– Nagyon sok pozitív visszajelzést, méltató köszönetnyilvánítást kapok. Mindenféle életkorú díjazottunk van; a 18 éves Herr Szilvia volt a legfiatalabb, Csernus Mariann pedig – 90 évesen – a legidősebb. Számtalan esetben láttam, hogy a közösségi oldalukra is büszkén feltették a díjátadón készült fotókat, videókat, híradásokat, és érezhető volt, hogy tényleg szívből, őszintén fogalmazták meg gondolataikat. Mindig azt érzem, hogy sok erőt ad nekik az Arany Medál-díj. A művészeknek kétségkívül fontos a közönség visszajelzése. A legígéretesebb fiatal tehetség díjat általában olyan fiatal művészek kapják, akik alig néhány éve léptek a pályára színművészként. Herr Szilvia vagy László Panna elsőfilmesként kapták meg az elismerést. A huszon-harmincéves elismertek mindig hangsúlyozták:

rengeteget jelent számukra, hogy egy közönségdíjjal indíthatják pályájukat.

– Mit jelent az Ön számára ez a díj, és miért tartja fontosnak, hogy legyenek ilyen elismerések?

– Akármilyen banálisan hangzik, én ezt a díjat a gyermekemnek tekintem. Nagyon fontos, hogy ebben a megtépázott világban a kissé értékvesztett és háttérbe – vagy talán sarokba – szorított kultúra bármely aspektusára ráirányítsuk a figyelmet. Ez is a legnagyobb küzdelmem a díjjal: kicsit mindig izgulok, hogy mi van, ha most nem lesz több  -ezer szavazónk.

Minden évben van bennem egy bizonytalanság, mert azt látom, hogy magyar filmet nem néznek tömegek.

Idén a Pesti balhé című film volt a legnézettebb, alig százezres nézőszámmal. A szépirodalom sem a legkelendőbb a piacon – a vállaltan könnyű olvasmányokkal összevetve. Nekem már csak ezért is fontos, hogy harcoljunk. Kulturális újságíróként, szerkesztőként, illetve alkalomadtán kötetek szerkesztőjeként és fordítójaként is dolgozom, számomra egyfajta misszió, hogy eljuttassam az emberekhez a magyar kultúrát. Már gyerekként is szavaztam minden filmes, színházi, irodalmi közönségdíjon. Nem csak magyaron, hanem európain és amerikain is. Talán ezért is pattant ki a fejemből a díj alapításának ötlete. Minden évben megjutalmazhatunk hat díjazottat, köztük ígéretes pályakezdőket és nagy múltú művészeket, akik

mind örömmel, meghatódva, könnyes szemmel fogadják az elismerést. Ezért érdemes ezt folytatni.

 

Mizsei Bernadett