A fenti címmel jelent meg Nagy Gáspár legendás verse 1984-ben. Az 1949-ben született költő Nagy Imre 1958 júniusi kivégzésére emlékezett, az elvtársak ostobaságát kijátszva átcsusszanva a cenzúrán. (A szerkesztők valószínűleg hozzászoktak, hogy nem értik a kortárs irodalmat – ami néha talán nem is az ő hibájuk volt –, és amikor valódi tartalommal találkoztak, nem ismerték fel.)
A záró sorok így szólnak:
egyszer majd el kell temetNI
és nekünk nem szabad feledNI
a gyilkosokat néven nevezNI
Én 1977-ben voltam 9 éves, és azt a nyarat – mint előtte és utána is gyakorlatilag minden nyarat – a Balatonon töltöttem. Wintermantel Zsolt (tavaly őszig Újpest polgármestere) bányászta elő a korabeli sajtóból, hogy míg én gyanútlan gyerekként fejelgettem a vízben a leszúrt nádszálakból készített kapukra, valahol a tó partján nyaralt Joseph Biden, az Egyesült Államok szenátora. Tom Lantos (emlékszünk még e névre?) ajánlotta mentoráltjának, hogy nászútját töltse a festői Balatonnál.
Ehhez szervesen kapcsolódott egy találkozás a kommunista Magyarország néhány prominens politikusával (külügyi- és külkereskedelmi miniszterhelyettessel, az országgyűlés külügyi bizottságának – civilben újságíró – tagjával és másokkal, amiről egy rövid hírben a sajtó be is számolt.
Többek között ott ült az asztalnál (a cigarettafüstben whiskyt vagy vodkát iszogatva?) az a Rónai Rudolf, aki az 56-os forradalom napjaiban egykori partizánokból fegyveres egységeket szervezett, többek között a Pártközpont védelmére, majd november 8-án jelentkezett a kádári ellenforradalom karhatalmába. Jellemző, hogy ez az ízig-vérig bolsevik harcos nyugdíjazásáig a Kulturális Kapcsolatok Intézetének igazgatójaként szolgált, ebben a minőségében tette tiszteletét a szenátorral eltöltött kis szeánszon. A minisztertanács elnökhelyetteseként fogadta Bident Huszár István, aki 1956-ban részt vett a Pártközpont védelmében, majd a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakulása után átigazolt a Magyar Szocialista Munkáspártba.
hirdetésA jelenlegi magyar kormány Bidennek nem elég demokratikus; tudjuk, név szerint említette a kampányban a lengyelekkel és Belarusszal együtt mint elrettentő példát.
Vajon miként vélekedett a legitimációját az amerikaiak tétlen szemlélődése, sőt jóváhagyása közepette vérbe fojtott forradalom leveréséből nyerő ’77-es magyar politikáról? Két évvel a szovjetek afganisztáni bevonulása, hárommal a moszkvai olimpia nyugati bojkottja előtt miről beszélgethettek, amiért érdemes volt idejét a friss asszony helyett népnyúzásban megöregedett kommunistákkal tölteni? És vajon miként vélekedik Biden 2006-ról, amit annak az Apró Antalnak az unokaveje fojtott vérbe, aki fél évvel a nyári találkozó után átvette Cyrus Vance külügyminisztertől a Szent Koronát? (Talán erről egyeztettek?)
Milyen tapasztalatokat oszthattak meg a magyar elvtársak az amerikai szenátorral? Bizonyára megtaníthatták neki, hogy bárkiből lehet vezető politikus, akármilyen hülye vagy erkölcstelen, csak tartsa be a pártfegyelmet, legyen tudatában, kié a tényleges hatalom, és azzal sose forduljon szembe.
Értse meg az elvárásokat, ne lógjon ki a sorból egyéni ötletekkel, gondolkodjon keveset, de ami a legfontosabb: a reakciós nacionalistákat üsse-vágja. Ez az öröknyarak örök tanulsága.
– Well – mondta erre Biden –, az USA a korlátlan lehetőségek hazája, én is erre játszom. Nálunk is lehet bármekkora ökörből elnök, majd meglátják!
Ki tudja, egyszer még profitálhatunk ebből. A történelmi pletykák szerint a második atombombát az amerikaiak Kiotóra akarták dobni, de mivel Henry L. Stimson hadügyminiszter ott töltötte nászútját, és megcsodálhatta pagodái szépségét (s talán egyéb kellemes emlékek is fűzték hozzá), erőteljes fellépéssel megakadályozta a város elpusztítását. (Nagaszakiban ennek nem örültek annyira.) Talán mi is áldjuk még ezt a 77-es emléket, amikor a kissé szenilis Biden így fog érvelni az őt mozgató madzagokat kézben tartóknak: „Jaj, ne oda, ott töltöttem a nászutamat…”
Ungváry Zsolt
A szerző további írásai ide kattintva olvashatók
Kiemelt képünkön: Joe Biden demokrata párti elnökjelölt köszönti támogatóit a Delaware állambeli Wilmingtonban 2020. november 7-én. MTI/EPA/USA TODAY/Robert Deutsch
