Mi történt az amerikai álommal? Valóra vált!
Most úgy áll a helyzet – és ez nagyon hangsúlyos, tekintve hogy ezeket a sorokat csütörtök este írom –, hogy Trumpnak hoznia kell Pennsylvániát, Észak-Karolinát, Georgiát, illetve Arizonát vagy Nevadát. Ez az a nem túl kedvező helyzet, amikor a minimális elvárás nagyjából a maximális is. Ha az első háromból egyet is elbukik, nem tud elnök maradni – de utóbbi kettőből elég neki az egyik is.
Nem tudom, melyik lesz a nagyobb bravúr, de bízni kell. Bízni, mert – mit ad isten – a levélszavazatok valami csodás módon mindig azokból a demokrata nagyvárosokból érkeznek be jóval később, amely metropoliszok államai egyébként republikánus többséget hoznának.
És ott aztán ömlenek az olyan voksok, amelyekről utóbb – micsoda furcsaság, megint – kiderül, hogy illegális bevándorlók, vagy esetleg már rég elhunytak adták le. Ha kell, akkor ebbe a csatába is belevág Trump, de ez nagyon, nagyon nehéz lesz, még úgy is, hogy elviekben a bíróságok – élén a Legfelsőbb Bírósággal – neki kedvezhetnének. Legyünk őszinték, igencsak itt lenne az ideje, hogy a republikánusok ebben is tököt növesszenek, és ne hagyják, hogy a mainstream status quo csak azért fennmaradjon, mert akkor nincs balhé. Az elmúlt évtizedek úgy teltek, hogy amikor csak lehetett, az amerikai baloldal ezt vetette be fegyverként. Hát mégiscsak nevetséges, hogy
már most is kimutatható, ahogy halottak tízezrei leszavaztak, esetleg mások kétszer, nem beszélve azokról, akik nem rendelkeztek hivatalos iratokkal – hello, illegális migránsok – vagy nem is az adott állam lakói…
Értik: a demokrata államokban kedd éjszaka egyszerűen befejezték a szavazatok megszámolását. Minden jelentősebb helyen, ami billegő volt és fantasztikus teljesítménnyel aznap a szavazatok végére jutottak, győzött Trump. Ám a rozsdaövezetben vagy Georgiában – máshol is, persze – egyszerűen megálltak; aztán pár órával később százezrével jelentek meg a Biden-voksok, míg Trumpra megközelítőleg nulla érkezett.
Ezek teljesen hülyének néznek minket?
A legkisebb látszatra sem adnak?
A saját grafikonjaikon jelentek meg – lásd alább illusztrációként Michigant és Wisconsint, amit hogy, hogy nem, így szerzett meg e pillanatig Biden – a konkrétan 90 fokos ugrások a demokratáknak kedvezve. Addig organikus növekedés, enyhe vagy nem is enyhe Trump-előnnyel, utána meg hopp, kizárólag Biden, óriási mennyiségben.
Ha ezt is büntetlenül megtehetik, akkor jobb ha az amerikai jobboldal most felteszi a kezét – és feltétel nélküli megadást hirdet.
Az a nagy baj, hogy Trump sok jót tett, de a fal nem épült fel és csak nem csapolta le a mocsarat. A magyar jobboldal 2002-ben örökre kihatóan tapasztalta meg, hogy a baloldal felé hiábavaló mindenfajta gesztus, úriemberkedés és egyebek, mert egyszerűen a gyengeség jelének veszik. Ezekre le kell csapni és bemutatni az emberek felé, hogy kik is valójában. A hangzatos kommunikáció mellett Trump talán túlságosan megengedő volt, mert elhitte – mint ahogy a republikánusok is -, hogy ez azért mégiscsak gyerekszobával rendelkező emberek versenye, győz a jobb ajánlatot felmutatni képes, kezet ráznak és 4 év múlva újra nekifutnak.
Nem, ezek az életünkre törnek, de legalábbis a biztonságunkra, egzisztenciánkra, értékeinkre. Egy gyűlölettől eltorzult lelkű oldallal nem egyezel ki, nem találkoztok középen, nem kvaterkáztok. Republikánusok, tanuljátok ezt meg egyszer és mindenkorra!
Persze, így is érdemes bízni, de arra is fel kell készülni, hogy teljesen új világ jön, ahol immár nem feltétlenül Amerika barátai leszünk, hanem az amerikai álomé. Meglehet, ezek azok a történelmi napok, amikor nem megássák előttünk McCarthy Amerikájának sírját, hanem az utolsó göröngyöket dobják koporsójára. Várható betetőzése lenne annak az irdatlan sötétségnek és sátáni propagandának, amit évtizedek óta űznek.
Hát tessék, akkor most a karmaik közé kaphatják végérvényesen az Egyesült Államokat. Legyenek BLM-szeánszok az utcákon heti szinten, alapítsák meg a maguk tanácsköztársaságait, triumfáljanak! Látták esetleg a Watchmen című filmet, ami a szuperhősök bukásáról szól az 1980-as évek Amerikájában? A mozi egy pontján két, korábban szebb napokat látott hős éppen oszlatni érkezik a magából állati módon kivetkőzött tömeget, akik az utcákon gyújtogatnak és rongálnak. A rendrakás közben az egyik idol rezignáltan felteszi a kérdést, hogy mi lett az amerikai álomból? Mire a másik gúnyosan mosolyogva válaszol:
valóra vált, éppen azt látod!
Ám hátha, hátha mégsem így lesz. Hiszen az exit pollok szerint a kisebbségi szavazók 26 százaléka szavazott Trumpra – ilyen eredményt republikánus 1960 óta nem ért el, gyakorlatilag a polgárjogi küzdelmek óta. Bizonyos államokban a latinóknak köszönhette az elektorokat. Felmérések szerint a fiatal, fekete vagy latino férfiak 30-35 százaléka Trump-szavazó volt. Minden egyes választói csoportban növelte a támogatottságát – abszolút értelemben is –, figyelem,
csak a fehér férfiak szavaztak rá kevesebben, mint 2016-ban!
És bárhogy is alakul, itthon a nemzeti oldal kétszer is úgy győzött, hogy az amerikai ellenszél megvolt. Sorsunk saját kezünkben van, ennél egyértelműbb, de fontosabb igazság e tárgyban nincs. Ahogy nem várhattuk Trumptól azt – nem is akartuk –, hogy Magyarországon véd meg minket a brigantiktól, úgy Biden sem okozhat nagy kárt, ha mi, a magyar választópolgárok nem hagyjuk.
Vajon mennyi kékcédulájuk van még a demokratáknak?
Belevág-e abba a republikánus elit, amit 4 éve kellett volna elkezdeni? Lecsapolják a mocsarat? Fittyet hánynak arra, hogy a 444 helyi megfelelőitől kezdve az EBESZ-ig mit nyivákolnak a propagandisták és a szélsőbaloldaliak? Oda tud Trump úgy vágni, ahogy kell – és megmutatja végre, amit a hazai jobboldal is megtett, magyarán azt, hogy nem számítanak számára a közmegállapodások, amelyek úgy váltak közmegállapodássá, hogy a baloldal azt mondta, mostantól azok? Mi nem tudjuk az amerikai nemzeti oldal helyett megvívni ezt a harcot.
A nyugat-európai konzervativizmus a csicskaság szinonímája lett. Árulók vagy megvett emberek, teljesen mindegy, mindenben azt fütyülik, amit az újpogányok, a politikai sátánisták.
Hátha a republikánusok újra azok lesznek, mint McCarthy idejében voltak. Más megoldás ugyanis nincs.
Trombitás Kristóf
A szerző további írásai itt olvashatók.
Kapcsolódó, olvasásra ajánlott írásaink:
Most is kedélyesen röhögcsél a bécsi helyzeten a balos sajtó?
