Ha látják bennünk Krisztust, teljesítettük a küldetésünket – a Staykids a Vasárnapnak
– Hogy megy mostanában nálatok az „előadóművészet”?
– Jelenleg elég nagy hajtásban vagyunk a civil munkahelyeinken. A vírusjárvány miatt nekünk sincsenek koncertjeink igazából.
– Hol dolgoztok?
– A játékiparban, illetve egy napelemes rendszereket forgalmazó cégnél dolgozunk. A közeledő karácsony bőven ellát munkával ebben a kiemelt időszakban.
– A mi hét gyerekünk hírére felcsillanhatna a szemed, hogy bevásárolhatunk szépen nálatok, de el kell hogy szomorítsalak: mi közösen Jézus születésnapját ünnepeljük karácsonykor, akinek lelki ajándékokkal készülünk. Nem tartasz attól, hogy ha sok ilyen család lesz, ti csődbe mentek?
– Ez azért részben jól hangzik, mert szép irányról van szó. A másik oldalról nézve viszont nem boldogító, ha a cég alkalmazottai koldusbotra jutnak.
– Lehet egyáltalán sikeres az evangéliumra utaló zenétek a tartalma miatt – hiába szól brutálisan maian és profin?
– A Staykids esetében a muzsikánknak a profithoz jelenleg nem sok köze van. De el tudjuk azt képzelni, hogy az evangélium minőségi zenébe csomagolt üzenete lehet sikeres. Erre a popvilágból számos példát lehetne hozni. A jó branding sokat számít. Ha pusholjuk magunkat a social médiában, az is segíthet. Ez a mostani beszélgetésünk és a megjelenő cikk is elég sok helyre el tud bennünket juttatni. 
– Kimondható akkor, hogy az evangélium tud populáris lenni?
– Egy bizonyos szintig biztosan. Egy nem túl radikális, felhígított, nyugati kultúrába beillő módon mindenképpen lehetséges. Látni kell, hogy mi nem abban a világban nőttünk fel, ahol akár meg kellene halnunk a hitünk felvállalása miatt. Ez kényelmes számunkra. Nem vágyom rá, hogy máshogy legyen, sőt, oka van, hogy ide születtem és ezen körülmények között kell helytállnom.
De nem tudjuk, mit tennénk, ha olyan helyzetben lennék, mint például az üldözött kopt keresztények. A mi környezetünkben az evangélium első látásra vonzó és élhető lehet az embereknek.
Ám ha a felszín alá nézünk, látható, hogy milyen küzdelmeken keresztül vezet ennek a jézusi hitnek a megélése. Krisztus követése nem csak kényelem, főleg nem az, de semmi jóban nem szenvedünk hiányt. Egy bizonyos pont után a kereszténység már cseppet sem biztos, hogy ugyanúgy hívogató.
– Azt az elmúlt hetek eseményei szintén jól mutatják, hogy Európában sem teljesen veszélytelen a keresztény hit felvállalása. A tavaly Szikra-díjjal elismert számotok is azért hoz ilyen kényes, egyáltalán nem divatos témát?
– Tudatosan választottuk ezt a tematikát. Amikor ez a dal megszületett, azt láttuk, hogy minden teljes egységben van benne: a dallam, a téma, a stílus. Nem volt kérdés bennünk, hogy megjelentessük. A kényes téma ellenére úgy éreztük, hogy a „Nászút”-nak jó fogadtatása lesz, de ennek latolgatása nem is volt bennünk szempont. Impulzív, „csak csináljuk” döntés előzte meg az alkotást.
– Személyes élmény áll a dal hátterében?
– Mindkettőnk életében volt olyan helyzet, ahol döntenünk kellett, hogy egy szexuális kísértésre hogyan felelünk. Hála Istennek, hogy bár voltak vereségek, alapvetően győzelmeket könyvelhetünk el ezen a területen. A bukásokat Krisztus elé vittük, és hisszük, hogy azok őbenne el lettek törölve.
– Tudtok arról, hogy a dalotok segített valakinek a saját élethelyzetében?
– Többek között egy ismerős, friss jegyespár azt üzente, hogy rengeteg erőt merítenek ebből a dalból. A forró pillanatokban együtt kezdik el énekelni ezt a számot, és emlékeztetik egymást, hogy még várniuk kell a teljes elköteleződésükig.
– Október elején, a Szikra Klub koncertek sorában léptetek fel, a klubtagok ezt a koncertet is visszanézhetik. Milyen tapasztalataitok vannak az előadás után?
– A járvány miatt az élő koncertjeink teljesen kimaradnak az életünkből. Örülünk, hogy Szikrás koncerttel minőségi kontentet adhattunk a közönségünknek. De azért nagyon hiányzik az emberek valódi jelenléte, a barátságok, minden, ami élő és emberi. Jelenleg stúdiózunk, új anyagokon dolgozunk, klipforgatásban gondolkodunk. Most teljesen ez áll a fókuszban.
– Továbbra is marad az eddig bevált stílus?
– A funky-pop stílusa bejön nekünk. A Nászút stenkje marad az irányvonal. A tematika terén marad a masszív értékek csibészes megfogalmazása, legyen szó egy buliról, a poharazgatásról vagy szerelemről. Jelenleg félkész állapotban vagyunk az alkotásban.
– Mindketten marketing területen dolgoztok. Jézusnak van szüksége marketingre?
– Örülünk, ha szeretnek minket, jönnek a lájkok, nem tagadhatjuk. A posztolások nyomást helyeznek ránk. Fárasztó azt figyelni, hogy követnek-e elegen. Ez azért egyáltalán nem hiányzik. Pusztán az egónk növelésével, a zenélgetésünkkel és a jópofisággal nem elégedhetünk meg. Ha a nap végén nem lesz olyan ember, aki elgondolkodott volna az igazságon, akkor kell mérlegelnem a folytatást.
Ha egy koncert után leülünk, és van ott egy srác, aki látja bennünk Krisztust, és még válaszolni is képesek vagyunk a kérdéseire, akkor teljesítjük a küldetésünket.
De nyilván vannak esték, amikor csak összejövünk barátokkal, zenélünk, iszogatunk, dumálunk – és ez is rendben van.
– A klasszikus értelemben vett dicsőítő muzsika, a „worship music” nem a ti asztalotok. Viszont a dicsőítés, ami akár több is mint zene, hogyan valósul meg az életetekben?
– Fontos, hogy lássák rajtunk: mi, keresztények szeretjük egymást. Sajnos ezt is magyarázni kell manapság, hiszen a kereszténységtől különböző, más szellemi áramlatok szintén ezzel kampányolnak maguknak.
Úgy kell helyesen szeretnünk egymást, hogy közben szent szigorral meghúzzuk azokat a határokat, amelyeket a Biblia előrajzol számunkra. A mai világban ez jelenti a dicsőítő életformát.
Bármit tehetünk, de van merszünk meghúzni a határokat, azzal együtt, hogy emiatt nem tartanak majd szeretetteljesnek bennünket.
– Mégis – mi a szeretet?
– Az ige szerint szeretni annyi, hogy betartom Isten parancsait, törvényeit. A pusztán érzelmi, „ szeressük egymást, gyerekek” szlogen mentén éppen az vész el, amiről pontosan Isten beszél nekünk. Vannak lerakott alapkövek, amelyek meghatározzák az életünket. Így lett teremtve ez a világ. Ebből rájöhetünk arra is, hogyan kell szeretnünk egymást. Ez nem egyenlő azzal, hogy fogadjuk el a másikat úgy, ahogy van. Ez nem a szeretet.
A „bármit megtehetek, amit csak akarok” öntörvényűsége azt hangsúlyozza, hogy neked van egy saját törvényed és elképzelésed a világról. Nem létezik már az alapvető igazság, amelyhez minden embernek igazodnia kell.
Ehelyett marad az, hogy úgy szeretlek, hogy van neked egy saját törvényrendszered az élettel kapcsolatban, és egyetértek veled, hogy az lehetséges. Ezzel szemben létezik egy igazság, amely alapján mindenki ítélet alá kerül az idők végén, és amely alapján igaz élet élhető. Ez nem a mi „királyságunk”, kiválóságunk kérdése, hanem szentül hisszük, hogy ez így van. Ez a krisztusi szeretet – ha ezen a módon tudjuk elfogadni a másikat, és nem úgy, hogy „legyen meg a te igazságod”.
– De ez trendi?
– Nem. Ez nem is cél. Örülünk, ha szeretnek minket, kedvelik a zenénket, de nem fogunk olyan dolgokról énekelni, amelyek szembemennek az értékeinkkel. Élvezzük a közönség figyelmét, de figyelünk, hogy ne vakuljunk el az emberek szeretetéért epekedve. Fontos Isten kegyelmében járnunk.
Gável András
Kapcsolódó, olvasásra ajánlott írásunk:
A kiemelt kép forrása: Staykids/Szarka Dávid
