Kereskedelem, jaj
Kissé értetlenkedve olvastuk a kereskedelemmel foglalkozó különféle elemzéseket: hogy így bedől, meg úgy bedől, miközben virágzik és vágtázik a grafikonok felívelése. Ezt így, együtt.
Igazából a szívem szakad meg az ágazatért, amelyik az évszázad áremeléseit produkálta a kovidizált Magyarországon.
A nyomorúság vámszedőivé avanzsált üzletláncok ugyan hivatkoznak a forint zuhanásban lévő árfolyamára, de egy százötven százalékos áremelést aligha magyaráz meg egy tízszázalékos valutabukta. Ugyan, mitől lett egy fél éve 360 forintos babkonzerv mára 900 jó magyar forint?
Persze, az is egy meglehetősen értelmezhetetlen közgazdasági megállapítás, hogy a gyenge forint rossz az embereknek, de jó az államnak… Én eddig azt hittem, hogy az állam, az emberek összessége és nem pedig egy szupremált vállalkozó, aki most épp nálunk lakik és üzletel.
Természetesen, vásárlói szokásaink változnak, szóval, tendenciák voltak, vannak, lesznek és ezek bizony a kisboltok egyre sötétebb jövőjét vetítik elénk, évek óta. Pontosabban, az internet és a vele dübörgő webshop-biznisz óta.
És minél centralizáltabb egy ország, annál nagyobb szeletet szakít az ágazatból az online kereskedelem. Magyarország márpedig ilyen.
Emlékszem, gyerekkoromban szülőfalum iparcikkboltjában gumicsizmán, kalapgumin meg viaszosvásznon kívül minden másban akadozott az ellátás. Minden másért egy harminc kilométerre lévő városba kellett utazni, ám ha olyasmit vettünk volna, ami egy hajszárítónál bonyolultabb, akkor csak a kétszáz kilométerre fekvő Budapest jöhetett szóba. Ott volt áru, munka, meg kultúrkínálat. Ráadásul, minden közút odavezetett. Miként ma is.
Mára a helyzet annyiban változott, hogy az említett áru illetve választék érdekében elég felmenni a netre, aztán leguglizni amit venni szeretnénk. És mivel a magyarság évszázados álma valósult meg azzal, hogy nem csak Pesten lehet kapni mindent – nálunk csúcsra járnak a webáruházak.
Így van ez már évek óta, amikor koronavírus még sehol sem volt.
Úgy gondoljuk, a kereskedelmet érintő változások javarészt ebben merülnek ki, no meg, a pénztelenségben. Ez utóbbi viszont nem újdonság a Lajtától Vlagyivosztokig terjedő területen.
A dolog tehát úgy áll, hogy a Budapest-centrikus kiskereskedelem megszűnt, az online piac beintett a kisebb üzleteknek, a nagy üzletláncok pedig szépen gatyára vetkőztetik a jónépet, aztán csodálkoznak, hogy egyszer csak visszatér a konyhakertek aranykora, a csajok megtanulnak zoknit stoppolni, a szakmunkásképzők pedig újra képeznek majd cipészeket.
Nem is lenne baj.
Mészáros József
A szerző további írásai itt érhetők el.
Kiemelt képünk forrása: MTI/Varga György
