Fejleszt vagy rombol? – itt van Pécsi Rita új könyve az okoseszközök veszélyeiről

Az okoseszközök korai használata visszafordíthatatlan károkat okoz gyermekeink idegrendszerében – állítja legújabb könyvében számos hazai és külföldi kutatás eredményét összegezve Uzsalyné dr. Pécsi Rita. Még ennél is nagyobb veszélyt jelenthet a függőség esetleges kialakulása, illetve emberi kapcsolataink átalakulása, megromlása. A szerző szerint még időben meg kellene tanulnunk okoseszközeink helyes használatát, máskülönben nem pusztán nevelési, hanem komoly függőségi gondokkal kell majd szembenéznünk.

A kétoldalnyi szakirodalomra támaszkodó, tudományos, de nagyon közérthető munka első fejezetében megcáfolja azt a közkeletű, általános, szülői vélekedést, miszerint az okoseszközök használata fejleszti a gyermek gondolkodását.

Mivel ezek az eszközök mindösszesen harminc éve jelentek meg a mindennapi használatban, biológiai, neurológiai, szociológiai és pszichés hatásaira csak most kezdik a kutatók felhívni a szakma és a szülők figyelmét. Az Amerikai Pszichológiai Társaság már 2000-ben (!) megfogalmazta, hogy „három éves korig egyáltalán ne adjanak okos eszközt a gyerekek kezébe, mert visszafordíthatatlan, maradandó károsodást okoz.”

Azóta a kutatások egyértelműen bizonyítják, hogy legalább akkora veszélyt jelent a függőség kialakulása, melynek hatása ugyanolyan, mint a kábítószeré. A kényes egyensúly megtalálása mindannyiunk feladata, szülőké és pedagógusoké, hogy éljünk a digitális eszközök áldásaival, valóban hasznos eszközzé szelídítsük a gyermekeink számára, ugyanakkor tudják megőrizni a szabadságukat, kreativitásukat, egyéniségüket és kapcsolataikat is.

Az első fejezetben sorra veszi a képernyő és az internet hatásait:

  • a dopaminhatást,
  • az életkorhoz nem illő idegrendszeri terhelést,
  • az eszközhasználattal járó sugárveszélyt,
  • az egyéb biológiai,
  • neurológiai hatásokat.

Megvizsgálja, hogy melyik életkorban milyen veszélyeket rejt ezen eszközök használata és milyen fejlődési fázis marad ki a gyermek életéből, melyet később már nem tud behozni.

A szülők és pedagógusok ma már nagyon sokan arról panaszkodnak, hogy növekszik a figyelemzavaros gyermekek száma, nem tudnak, csak pár percig koncentrálni, a szakemberek gyakran digitális demenciáról beszélnek nagyon fiatal korúak esetében is.

Megszűnik az intenzív eszközhasználat következményeként a testérzékelés, leépül az én-hatékonyság, nem lesz képes megítélni, hogy mire képes, mit tud maga is megoldani és mit nem.

Kimaradt az életéből az ilyen gyereknek az eredménykényszer nélküli, felfedező, szabad, kreatív játék, melyben az idegrendszer a problémamegoldó hálózatát kiépíti. S akkor csodálkozunk, hogy egyre gyakrabban a legelemibb kihívásokkal nem képesek megbirkózni, csökkennek a végrehajtó funkciók? Nem lesz képes a legegyszerűbb kihívásnál megtervezni, megszervezni a feladatot, stratégiát alkotni, kontrollálni magát, döntést hozni, hibát felismerni és korrigálni.

A figyelemhiányos, figyelemzavaros gyermekek sokasága kerül mostanában óvodába, iskolába, megkésik a kognitív fejlődés, csökken az IQ és a tanulási képesség is, tehát még jobban lemaradnak az egészséges társaikhoz képest.

Egy oldal a kötetből – a szerző már a tényfeltárással foglalkozó részekben is kitér (kék színnel jelezve) a megoldást, a védekezést, a megelőzést szolgáló javaslatokra

Van azonban jó hírünk is. Egy gyermek sem születik internet-függősséggel, tehát ez tanult viselkedés, így megtanítható a gyermeknek az okoseszközök helyes használata.

Második fejezetében a könyv mankókat ajánl szülőnek, óvodapedagógusnak, tanároknak, hogy milyen módon lehet egészséges, kiegyensúlyozott, társas kapcsolatban valódi boldogságot kereső embereket nevelni.

Ajánlom a könyvet kezdő szülőknek, hogy az elején el ne rontsák az okoseszközökkel a gyermekük fejlődését, ajánlom gyakorló szülőknek, hogy korrigálni tudják, ha már valamit elrontottak, mert mihamarabb ismerik fel a hibákat, annál könnyebb a gyógyulás, a kivezető út.

És ajánlom középiskolásoknak és fiatal felnőtteknek, mert soha nem késő rádöbbenni és javítani azt a hibát, amely gúzsba köt, függővé tesz, valódi szabadságodtól megfoszt és boldogtalanná tesz.

***

Uzsalyné dr. Pécsi Rita neveléskutató és a Kulcs a Muzsikához Kiadó gondozásában megjelent legújabb kötete – Fotó: a szerző honlapja

„Online létezünk, vagy kapcsolatban vagyunk? A legnagyobb veszélyt a függőség kockázata és a társkapcsolati viszonyaink átalakítása jelentheti, ami a magánéletünket, a munka világát és az Isten-kapcsolatunkat is jelentősen meghatározza. Ha nem tanuljuk meg időben, hogy miképpen lehet jól használni ezeket az eszközöket, lehet, hogy nemsokára nem nevelési kérdések megválaszolására, hanem a függőséggel kapcsolatos tanácsadásra lesz szükség. Hol a határ? Mire jó, és mire nem való? Ennek megértésében szeretnénk segíteni úgy, hogy saját magunk és a ránk bízottak javát szolgálják ezek az amúgy kiváló találmányok – az okoseszközök.”

Pécsi Rita a kötetről

„Hívom a családokat – a nevelés és az önnevelés nagy kalandjára. Isten a gyermekek biológiai létét is a szülők által hívta életre. A lelküket sem akarja nélkülük formálni. Küldetésük tehát a Teremtő társává válni, amikor Életet gondoznak! Ehhez azonban nem elég pusztán megtalálni a hatékony és korszerű nevelési módszereket, saját életüknek kell életet fakasztani. Kívánom, hogy ezt a mindennapi nevelési feladatokban útmutatónak szánt kézikönyvet mindenkor örömmel és haszonnal forgassák a szülők és a nevelők.”

Bíró László, az MKPK családreferens püspökének könyvajánlója

***

Uzsalyné dr. Pécsi Rita, a váci Apor Vilmos Katolikus Főiskola docense így vall magáról a honlapján:

Dr. Pécsi Rita – Fotó: Vasárnap.hu/Tóth Gábor

„A nevelés az Élet szolgálata” – ezt vallom, ennek módjait kutatom, keresem feleségként az önnevelésben, négy gyermek anyjaként, tanárként és pedagógiai kutatóként is.

Neveléskutatóként a személyiség hatékony fejlesztése, az érzelmi intelligencia humán tőkévé alakítása érdekel. Legjobban tehát az, hogy hogyan tanítsunk-neveljünk úgy, hogy ne csupán ismereteket, hanem életet alakító tudást és tapasztalatot adjunk át. Ezért tanultam és tanítottam zenét, retorikát, pedagógiai pszichológiát, stratégiai és projekt-menedzsmentet, üzleti kommunikációt, általános és szakdidaktikát, nevelés- és módszertant is, és hasonlóképpen nevelési, önnevelési, életvezetési témájú előadásokkal járjuk férjemmel az országot.

Az oktatás szinte minden szintjén dolgoztam; óvodát, iskolát alapítottam és vezettem; egyetemen általános módszertant oktattam leendő tanároknak; tankönyvet, taneszközöket írtunk édesapámmal; művészetpedagógiából doktoráltam.

Ezt a pedagógiát tanítottam a Pécsi Tudományegyetemen, a Debreceni Tudományegyetemen, a Károli Gáspár Református Egyetemen, a Széchenyi Egyetemen, és jelenleg az Apor Vilmos Katolikus Főiskola docenseként. Amatőr egyházi kórus, a pécsi Bárdos Kórus karnagya is vagyok.

A szerző eddig megjelent neveléstudományi munkái