– A román szenátus megszavazta a Trianon-törvényt – amely most újra a képviselőház elé kerül, majd kihirdeti az államfő. Hogyan született meg ez a szégyenletes javaslat, és várhatóan mikor lép életbe?

– Minden román pártban akad olyan politikus, aki bármikor kapható valamilyen magyarellenes törvénytervezet megalkotására. Ezt éppen Románia volt külügyminisztere, Titus Corlățean szociáldemokrata szenátor dolgozta ki még hónapokkal ezelőtt. A most megszavazott törvény a trianoni szerződés dátumát ünnepnappá nyilvánítja az országban, ami bizonyos kötelezettséget ró majd az önkormányzatokra – ezentúl ünnepnapokat kell majd szervezni június 4-én. A dolognak túl sok gyakorlati jelentősége nincs, ugyanakkor nyilvánvalóan egy barátságtalan gesztust jelent egyrészt Magyarország mint szomszédos ország felé, másrészt a Romániában élő magyarok mint olyan román állampolgárok irányába, akik számára ez a nap a gyászról szól, nem pedig az ünneplésről. Vagyis

a Trianon-törvény egy nyílt provokáció. Corlățeannak egyébként nem ez az első ilyen akciója; tudjuk róla, hogy ő egy magyarellenes retorikát bármikor bevetni képes politikus.

És ezzel sajnos nincsen egyedül a román parlamentben. Az ilyen politikusokra jellemző, hogy a magyarellenességet akármikor el tudják rejteni, és utána kiválóan képesek együttműködni a magyarokkal.

A törvény életbe lépésének időpontja attól függ, hogy mikor tűzik napirendre a román parlament alsóházában.

hirdetés

– Mi motiválhatta Corlățeant arra, hogy egy ilyen törvény létrehozását kezdeményezze?

– Ezeket a lépéseket, gesztusokat sokszor olyasmi motiválja, ami valójában semmilyen kapcsolatban nincs az adott törvény tárgyával. A politikusok az ilyesmiken keresztül inkább a pártbéli pozíciójukat igyekeznek erősíteni. Nehéz tehát megmondani, hogy Corlățeant konkrétan mi motiválhatta. Ő maga mindenesetre csak annyit mondott: ez egy válaszlépés volt arra, hogy Magyarország a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította június 4-ét.

– Tette ezt a magyar Országgyűlés 2010-ben… Miért pont most fáj neki?

– Erre talán a százéves évforduló lehet a válasz. A javaslatához egyébként nem volt nehéz többséget találni a román parlamentben, ugyanis azt a pártot, amelyik nem szavaz meg egy ilyen törvénytervezetet, nagyon könnyen a nemzeti érdekek elárulójának bélyegzik.

Nincs szükség racionális indokokra, csupán egy kis hangulatkeltés kell, és máris kicsiholható az összes román párt támogatása.

Miután a szakbizottságok, majd a parlament is megszavazta, Klaus Iohannis államfő előtt három lehetőség állt: kihirdeti, visszaküldi újratárgyalásra a parlamentnek (ezt egyszer teheti meg), vagy alkotmánybíróság elé viszi. Klaus Iohannis az utóbbit választotta. A grémium hónapokig vizsgálta az ügyet, majd nemrégiben úgy döntött: a Trianon-törvény összeegyeztethető az alaptörvénnyel, tehát kihirdethető. Így jutott el újból az államfőhöz, aki visszaküldte újratárgyalásra a parlamentnek. Mivel pedig a román szenátus újra megszavazta, most a képviselőházhoz kerül.

– Miért dobta vissza kétszer is a magyarokat egyébként rendre megalázó Iohannis a tervezetet?

– Ennek több oka is lehet. Egyrészt az elhíresült, a magyarokat és a magyar nyelvet kifigurázó „Jó napot kívánok, RMDSZ!” mondatával és azzal a kijelentésével, miszerint a szociáldemokrata párt összejátszik Orbán Viktorral, hogy visszaszerezze Erdélyt, elég nagy feltűnést keltett Európában, főleg német nyelvterületen – ő ugyanis német, szász származású. Ez a két megnyilvánulás igen negatív sajtóvisszhangot hozott számára. Valószínűleg nem akart még egyszer olajat önteni a tűzre. A másik lehetséges értelmezés az, hogy Romániában most decemberben parlamenti választások lesznek, ezt követően új parlamenti többség alakul majd – és a dolgok jelenlegi állása szerint Klaus Iohannis pártja, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) köré fog épülni az új kormány. Most ez a párt kisebbségben kormányoz, de a választások után biztosan létrehoznak valamilyen többségi koalíciót. Elképzelhető, hogy ebbe a többségi koalícióba a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget (RMDSZ) is szeretnék bevenni.

Vagyis Iohannis valószínűleg érezte, hogy ha azonnal elfogadja a tervezetet, azzal a pártja ellen hergelné a magyarokat.

– Vajon mi lehet az oka, hogy még egy ilyen megalázó törvényjavaslat elfogadását követően sem kel védelmünkre az Európai Unió, sőt azt is szótlanul végignézi, hogy egyes helyeken nem tűzhetjük ki a magyar zászlót, nem énekelhetjük el a saját himnuszunkat – miközben ha egy jóérzésű konzervatív polgár furcsán néz a csillámpóninak öltözött transzvesztitára a helyi járatos buszon, akkor másnap az egész LMBTQ-közösség utcára vonul Budapesttől Brüsszelig?

– Sokkal kevésbé érzékeny erre Európa. Jogi szempontból nyilván a diszkrimináció fogalma a kulcskérdés. Ha bizonyítható, hogy a nemzetiségi hovatartozása miatt diszkriminálnak valakit, akkor lehet jogi lépéseket tenni. Csakhogy nagyon nehéz bizonyítani, hogy valakit kizárólag nemzetiségi hovatartozása miatt diszkriminálnak. A másik magyarázat pedig az, hogy Nyugat-Európa anno azt mondta: kibővíti az uniót, felveszi a volt kommunista országokat, ám azoknak előbb rendezniük kell a nemzetiségeik közötti problémákat, a kisebbségi kérdést. Ez nem történt meg, csak papíron születtek jogszabályok az európai integrációs időszakban. Nyugat-Európában azonban ezt a kérdést tulajdonképpen lezártnak tartják, és nem is akarják újranyitni. A nemzeti kisebbségek kelet-európai helyzetére nyugaton úgy tekintenek, mint Pandora szelencéjére; félnek kinyitni, mert akkor nemcsak mi, magyarok, hanem a szomszédos országokban élő kisebbségek is előállhatnának a problémáikkal.

Ezért ők inkább hallgatnak, sőt, elhallgatnak dolgokat, és aki a nemzeti kisebbségek kelet-európai helyzetéről beszél, azt megpróbálják maradinak feltüntetni, olyasvalakinek, aki egy korábban már lezárt kérdést akar újra napirendre tűzni.

Más kérdés, hogy ez a lezárás, ahogy említettem, enyhén szólva nem túl megnyugtató módon történt meg – sem a Kárpát-medencében élő magyarok, sem pedig más, szomszédos országban élő kisebbségek számára. Ezzel szemben a szexuális kisebbségek ügye napi kérdés Nyugat-Európában, hiszen szavazatokat lehet vele szerezni, míg a mi nemzetiségi ügyünkről ez nem mondható el…

Mizsei Bernadett

(Kiemelt képünkön: Klaus Iohannis Bukarestben 2014. november 12-én, négy nappal a romániai elnökválasztás előtt. Fotó: MTI/EPA pool/Robert Ghement)