„Rajta, vadászok!” – így vezényelte saját kivégzését Batthyány Lajos

1849. október 6-án a magyar szabadságharc tizenkét tábornokát és egy ezredesét végezték ki Aradon. A magyar katonatisztek korábban az osztrák Császári-Királyi Hadsereg tagjai voltak, ezért felségárulás miatt ítélték őket halálra. Ugyanezen a napon végezték ki Pesten Batthyány Lajost, Magyarország első alkotmányos miniszterelnökét is.

A miniszterelnöki tisztségéről 1848. október 2-án lemondó Batthyány Lajost 1849 januárjában Pesten tartóztatták le a császár erők. A szabadságharc bukása idején Olmützben raboskodó politikust 1849. augusztus 30-án a haditörvényszék koncepciós eljárásban, felsőbb utasításra, felségárulás miatt kötél általi halálra és teljes vagyonelkobzásra ítélte, de kegyelemre ajánlotta. A kegyelemre ajánlást Ausztriában az íratlan szabály szerint figyelembe kellett venni, ezért Batthyányt Pestre vitték,

ahol a Magyarországot teljhatalommal kormányzó Haynau táborszernagy 1849. október 5-én megerősítette az ítéletet.

Aradon 1849. szeptember 26-án tizenhárom tábornokot és egy ezredest (Lázár Vilmost, aki szintén önálló seregtestet irányított) ítéltek halálra felségsértés és lázadás miatt.

Az Aradi tizenhárom (Forrás: Wikipedia.hu)

A kivégzéseket október 6-ára, az egy évvel korábbi bécsi felkelés és Latour osztrák hadügyminiszter meglincselésének évfordulójára időzítették. A börtönként szolgáló pesti Újépületben Batthyány éjszaka egy felesége által becsempészett tőrrel nyakon szúrta magát, így súlyos vérvesztesége miatt nem lehetett végrehajtani rajta a megbecstelenítőnek számító, jobbára köztörvényeseknél alkalmazott akasztást. Mivel a kivégzésnek meg kellett történnie, a helyi parancsnok a kötél általi halálbüntetést saját hatáskörben „porra és golyóra” változtatta – ennek hallatán Haynau később idegrohamot kapott.

Batthyány nem engedte a szemét bekötni, és maga vezényelt tüzet a kivégzőosztagnak; utolsó szavai ezek voltak:

„Allez, Jäger! (Rajta, vadászok!) Éljen a haza!”

Kivégzésének színhelyén, az egykori Újépület falánál 1926. október 6-án avatták fel a Pogány Móric tervei alapján készült Batthyány-örökmécsest, amely a szabadság jelképe, a kádárizmus utolsó éveiben pedig a március 15-i ellenzéki tüntetések rendszeres színhelye lett.

Aradon ugyancsak október 6-án végezték ki a tizenhárom honvédtábornokot: Aulich Lajost, Damjanich Jánost, Dessewffy Arisztidot, Kiss Ernőt, Knézich Károlyt, Láhner (Lahner) Györgyöt, Lázár Vilmost, Leiningen-Westerburg Károlyt, Nagysándor Józsefet, Poeltenberg Ernőt, Schweidel Józsefet, Török Ignácot és Vécsey Károlyt. A golyó általi halálra „kegyelmezett” Kisst, Schweidelt, Dessewffyt és Lázárt hajnalban lőtték agyon a vár északi sáncában, a többi elítéltet ezután a vártól délre sebtében összetákolt bitófákra akasztották fel. A holttesteket elrettentésül estig az akasztófán hagyták, de ezzel éppen ellenkező hatást érték el, mert a kivégzés színtere valóságos búcsújáró hellyé vált. Ma az egykori vesztőhelyen emlékoszlop áll, a vértanúk emlékét a városban a 2004-ben visszaállított Szabadság-szobor, Zala György munkája őrzi.

Forrás: MTI

Kiemelt képünk forrása: Gróf Batthyány Lajos kivégzése (Forrás: Wikipedia.hu)

Iratkozzon fel hírlevelünkre