A Dobrev-terv utat vág a baloldalon, akkor is, ha ők ez nem akarják
Ha más nem is, az elmúlt napok eseményeit látva annyi végérvényesen eldőlni látszik, hogy Dobrev Klára lesz az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltje. Nem kis dolog ez, sokakat alig kibírható izgalomban tartott a versenyfutás Cseh Katalin és Dobrev Klára között – elvégre az biztos volt, hogy komoly gondolatok híján a jelölt nemében is támaszkodni kell a legprogresszívabb elmékre. Ezt már az amerikai demokraták is eljátszották 2016-ban, ám végül a klasszikus módszer nyert a modern felforgatással szemben.
Nagyjából persze ez ugyanaz a kör, ugyanabból a tálból eszegetnek, de mégis üzenetértéke van annak, hogy míg Nyugat-Európában a régimódi balos pártokat – nálunk egyszerűsítve komcsiknak hívjuk őket – teljesen felszalámizták és beolvasztották a náluk is modernebb, liberálisabb mozgalmak – legyen e két fogalom közös eredője ugyanaz, itt most mellékes is –, addig Közép-Európában még mindig labdába tudnak rúgni a régimódi elvtársak. Valahol ez is annak a jele, hogy a vasfüggönyön innen kicsit máshogy forog még mindig a fejlődés kereke.
Meg persze annak is, hogy amit az Apró-klán akar, azt áttolja az ellenzéken.
Felesleges lenne itt most belekezdeni annak elemzésébe, hogy ki is Dobrev Klára, honnan jött, kik a felmenői, pláne ki a férje, minek köszönhetik vagyonukat, miért lakhatnak ott, ahol, mitől rendelkeznek olyan politikai befolyással, amilyennel, de azért hülyének ne nézzük már egymást: nem egy organikus folyamat eredménye, hogy ő beszél most a kamerába.
Egy kifordult világ termékei ők, családjukkal és kapcsolatrendszerükkel együtt. Annak a világnak a termékei, amely 1945 után igyekezett mindent felzabálni, aztán sajátos, ocsmány módon megemésztve maguknak átalakítani.
Nem gondolom, hogy az utódok felelősek azért, amit a felmenőik tettek. Ócska egy gondolat ez. Egyedül akkor felelősek, ha az őseik által ebül szerzett befolyást maguk is hasznosítják, felhasználják, mégpedig pontosan olyan romboló célokra, mint szüleik, nagyszüleik. Ebben az esetben ugyan miért ne lehetne felemlegetni, hogy ki volt Donáth Anna vagy Dobrev Klára nagyapja, noch dazu apja? Felesleges köröket nagyon fárasztó és főleg nevetséges lefutni. Kedves olvasó, ezek azok, amik: újracsomagolt, a mai közönség számára is fogyaszthatóvá tett bolsevikok.
Visszatérve a kiindulási pontunkhoz, a pár napja kiadott propagandavideóban, aminek főszereplője Dobrev, legjelentősebb mellékszereplője meg Gyurcsány volt, nem csak az derült ki, hogy ők teljes mértékben döntöttek már a miniszterelnök-jelölt személyéről, amihez az ellenzék többi szereplője alkalmazkodhat is meg nem is, de ellenkező esetben vigyázó tekintetüket legalábbis is Gödre emeljék, hanem arról is határozottan biztosították elvtársaikat, hogy listából egy, azaz 1 darabban gondolkozzanak.
Mert ugye – így Dobrev – félre kell tenni a vitákat, a kifogásokat, egyedül a legfontosabb, előttünk lebegő cél számít: a kormányváltás.
És aki ebben akadályozni akarja a házaspárt, annak számolnia kell a leszámolással.
Azzal a leszámolással, amire végül talán szükség sem lesz, elvégre az MSZP, amely lassan már az emlékét is feladja annak, hogy ők egykoron nem csupán komolyan vehető párt voltak, de gyakorlatilag a rendszerváltozás első 20 évének egyik legmeghatározóbb ereje, önként áll be a Dobrev-Gyurcsány tandem mögé.
Ha ránézünk a jelenlegi MSZP vezetésére, akkor egytől-egyig olyan embereket látunk, akik pontosan tudják, hogy a pártjuk elveszett, nincs tovább, itt a vége.
Ők már csak abban bíznak, hogy 4-5 ember még felkapaszkodhat az utolsó mentőcsónakra, amit közös listának hívnak. Nem kár az MSZP-ért, sokkal korábban kellett volna ennek bekövetkeznie és nehéz lenne Mesterházyért is könnyeket hullajtani, de ezzel a rapid ütemben levezényelt kisgazdásodással – egyszer arról is beszéljünk majd, milyen szomorú, hogy egy történelmi párt neve leginkább már csak ilyen összehasonlításokkor kerül elő – pontosan azt mutatták meg, miért van nagyon komoly esély Dobrev Klára jelöltségére és a közös listára.
Aztán kivel kell még leszámolni? Nem ártana még a Jobbikkal és a Momentummal (az LMP, úgy fest, leszámolnivalónak is túl jelentéktelen lesz végül), de a jobbikosok meg a Lenin-fiúk ezt a meccset alighanem elsőre egymás között fogják lejátszani. Ebből a vélelemből táplálkozik nekem az a meggyőződésem, hogy a Momentum nem is lenne annyira szomorú, ha Bíró László elveszítené a szerencsi választást, hiszen a Jobbik, úgy tűnik, talán utoljára mutathatja meg, hogy velük számolni kell. Ha az általuk adott jelölt leszerepel, nehéz elképzelni, hogy sokat rángatózhatnak még, a Momentumnak pedig ez az érdeke.
Érdekes lesz ez az ősz, de nem az országgyűlési, botrányos napok miatt (mi újat tudna ott még mutatni az ellenzék), hanem azért, mert lemérhetjük a cselekvések szintjén is, kinek megfelelő a baloldalon és kinek nem a Dobrev-terv. Hogy azok, akik teljes egészében a Gyurcsány-galeri ellen jöttek létre (lásd még: Jobbik), és azok, akik legalább felerészben ellenük (Momentum), meddig degradálhatják még a szavukat, egykor talán létezett meggyőződésüket.
Izgalmasnak nem mondanám, és talán az érdekes is túlzás. Fogalmazzunk úgy, újabb tanulságokra tehetünk szert.
Trombitás Kristóf
A szerző további írásait ide kattintva olvashatják.
