Lassan vége a nyárnak, újra itt az NB1, szeptember 1-jén kinyitnak az óvodák és az iskolák, elindul a parlamenti munka. A Fradi első meccsén 1:1-et játszott az MTK-val, aztán a Fradi-zöldek szintén 1:1-re végeztek a momentumos lilákkal, amikor is szurkolók eltávolították a ferencvárosi városházára kitűzött „szivárványos” provokációt, helyébe egy Fradi-zászlót tűztek, utóbbit viszont momentumosok tépték le.
További eredmények: Gyurcsány – Fekete-Győr 0:0, Kunhalmi – Balatoni Szabadstrandok 0:50.
De vessünk egy pillantást a magunk mögött hagyott időszakra, amit a nemhivatalos politológus-szaknyelv uborkaszezonnak hív! A kifejezés egyrészt arra utal, hogy ilyenkor aratják a tavasz végén elvetett tejfölös uborkasalátát, másrészt a közélet eseménytelenebb, nyári időszakát jelöli. A Wikipédia szerint „az újságírók ebben az időszakban keresik, hogyan tarthatnák fenn a közönség figyelmét, pl.
tudatosan nagyítanak fel lényegtelen híreket”. Ez utóbbira mutatott kissé túlságosan is jól sikerült példát George Floyd esete Amerikában, ami végül a fél „nyugati” világot megrengette.
A Magyar etimológiai szótár az uborkaszezon kifejezést amúgy a gyönyörű hangzású német „Sauregurkenzeit“-re vezeti vissza (nagy irgalmában). Ha valakit netán rabul ejtett volna ez a lenyűgözően légies, éteri finomságú szópihe, és legott szeretne beiratkozni egy német nyelvtanfolyamra, annak figyelmébe ajánlok egy hasonlóan letisztult vonalvezetésű szóvirágszirmot – Mecklenburg-Elő-Pomeránia tartomány „Marhajelölés- és marhahúscímkézés-felügyelet kötelezettségeit meghatározó törvény”-ét, vagyis a „Rinderkennzeichnungs- und Rindfleischetikettierungsüberwachungsaufgabenübertragungsgesetz”-et.
hirdetésHa a nyájas olvasó ezután sem gondolta meg magát, én már nem tehetek többet a lelki üdvéért.
De kicsit elkalandoztam – térjünk vissza a kályhához, ill. az uborkához! Orbán Viktor miniszterelnök nyitotta a szezont napszemüveges-szalmakalapos-balatoni fényképével és a hozzá írt „Több Balaton, kevesebb Brüsszel” megjegyzésével. Az üzenetet sokan megszívlelték, a baráti mellett a felebaráti sajtó is kénytelen volt megírni, hogy a Balcsin telt házzal üzemelnek a szabad- és fizetős strandok, az olcsó és drága szálláshelyek, az M7-esen Budapest és Siófok között araszoló 100 km-es kocsisor pedig maga az autós éhségmenet. A felső 5 millió és az alsó 5 millió is a Balatonon nyaralt.
Nemcsak a rántott húst, de még a fényűző luxuscikket, „A Lángos”-t is meg tudták venni – feltéve, hogy volt türelmük kivárni a büfék előtt kígyózó kígyók kígyózását.
A lángos ára ugyanis szerencsére csak a féknyúzportálokon és mémeken volt 2500 Ft, a strandbüfékben átlagosan inkább 800-1200 Ft között mozgott, de néhol 600-ért is lehetett kapni.
A balliberális erők kissé szervezetlen támadássorozatot indítottak a Magyar Tenger ellen, szokásuktól eltérően nem egyeztettek például külföldi támogatóikkal, így történhetett meg, hogy még a CNN is a magyar Riviéráról áradozott egy cikkében. Miután rájöttek, hogy besült a Balatonra irányított ágyújuk, mintha mi sem történt volna, egy elegáns fordulattal mind leköltöztek a tóhoz. Igaz, nemcsak nyaraltak, hanem „dolgoztak” is: megpróbálták elvenni a pihenésre és strandolásra vágyó emberek kedvét a pihenéstől és a strandolástól.
A déel, azaz a kisdékások alakulata vízibiciklis performansz keretében adta elő a hattyú halálát, a Balaton fideszes oligarchák általi elrablását – lágyan ringatózva az állítólag elrabolt vízen, a háttérben fürdőzőkkel, csónakázókkal, hajókázókkal, vitorlázókkal.
A momentumosok – nagyon kreatívan – ugyanazokkal a szólamokkal petícióztak, amikkel a kisdékások vízibicikliztek. A nyaralásukat strandolás helyett standolással töltő momósok petíciójának lényege egyébként az, hogy „minden balatoni településen biztosítani kell, hogy egy szabadstrand minden körülmények között elérhető legyen”. Nos, jelenleg több olyan település is van, ahol 5-6 szabadstrand működik. A petíció tehát elvileg lehetővé tenné a Momentum számára, hogy ezeken a helyeken 4-5 szabadstrandot megszüntessen vagy éppen fizetőssé tegyen – ha esetleg kormányra kerülne, vagy a balatoni települések valamelyikén többséget szerezne az önkormányzati képviselőtestületben.
Tessék megtanulni a sorok között olvasni, ahogyan régen! Szükség lehet még rá.
Természetesen megjelent a Balatonon az MSZP is, mégpedig egy merőben új, innovatív ötlettel: standolásos aláírásgyűjtéssel! Nincs igazság, ha ezzel se kerülnek be a világpolitikai reformvívmányok toptenjének dicsőségcsarnokába. De ott volt a helye a tóparton a szélsőballiberális Jobbik üdvöskéjének, Potocskáné asszonynak is, aki két teljes napon át ette az éhezők keserű kenyerét. Izé, nem ette. Éhségszrtájkolt ugyanis. 48 teljes órán, illetve tűzön-vízen át. Nem engedett a negyvennyolcból, pedig ketten is megkísértették: először maga az ördög, az exjobbikos vadhajtás, Bede Zsolt kínálta lángossal és sörrel, majd egy földre szállt angyal, a saját édesanyja (sőt: Édesanyja) kérdezte meg tőle ártatlanul naiv aggodalommal: „Holnap van valami ebéded?”. Bevallom, ettől a momentumtól elérzékenyültem. Igen, ilyen egy igazi Édesanya:
nem szeretné, hogy gyermeke üres gyomorral éhségszrtájkoljon. Éhségszrtájk ide vagy oda, enni azért mégiscsak kell.
Mindenesetre egy biztos: ha megmenekül a balatoni viharjelzés, az kizárólag Anita villámfogyókúrájának lesz köszönhető.
Mindeközben a baloldal hajóágyúja, Gyurcsány Ferenc Lellén igyekezett fiatalabbra cserélni öregecskedő szavazóbázisát. A 100 fősre tervezett balatoni szeánszra állítólag 35-szörös volt a túljelentkezés (3500 fő), végül mégis csak 80 fős lett. Hogy ezt hogyan sikerült összehozni, azt nem is firtatnám, hiszen köztudomású, hogy Ferencet matematikában megfogni szinte lehetetlen, de szerintem egyelőre korai lenne aggódniuk a dékás néniknek és bácsiknak.
Hosszan lehetne még sorolni az ellenzéki cirkuszfesztivál fellépőinek produkcióit, amikből egy dolgot mindenképpen leszűrhetünk: a tóparti fíling azért mindnyájukat megérintette, így az év más időszakaihoz képest lazábbra vették a figurát. Egy, csak egy legény volt talpon a vidéken… izé… a fővárosban, akinek a teljesítményén nem látszott semmiféle változás: Karácsony Gergely. Ő ugyanolyan elszántan, hatékonyan és fáradhatatlanul dolgozott, ahogyan mindig is szokott; félkézzel megoldotta a vírus miatt bajba került turisztikai ágazat problémáit. Budapesten nemhogy be nem zárt egyetlen szálloda sem, de három új hotel is átadásra került. Főpolgármester úr, hozzá illő szerénységgel, csak rovarhoteleknek nevezi őket. Merthogy azok. Igen, valóban rovaroknak készült dobozokról van szó. Úgy kellett ez Budapestnek, mint egy falat kenyér. Vagy mint három rovarhotel. De volt gondja másokra is. Például más zászlókra: fel is húzott egyet… Persze senkit nem érdekelt volna, ha otthon, a négy fal között teszi, de ő nyilvánosan, mindenki szeme láttára húzta fel. Mégpedig a városházára.
Azt a zászlót, ami a legnagyobb jóindulattal is minimum súlyosan megosztó jelkép, és aminek az égvilágon semmi keresnivalója nem lenne ott.
Egyesek szerint törvénybe is ütközik a kitűzése. Ha így van, szerezzenek érvényt a törvénynek. Ha nincs így, akkor legyen így; szeptember elsején, az őszi ülésszak első napján kezdeményezzenek törvénymódosítást, hogy ne lehessen többé provokációra használni a középületeinket!
Szerencsére akad jó példa is: Csepel polgármestere, Borbély Lénárd babazászlót tűzött ki a városháza épületére, és erre biztat minden önkormányzatot. Már követői is vannak. Az ötlet egyébként Oberfrank Pálé és a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalomé. Honlapjukon ezt írják: „Gondolkodtál már azon, hogy miért van az, hogy ha valaki végleg eltávozik közülünk, tiszteletére fekete zászlót tűzünk ki, viszont ha egy kisbaba érkezik közénk, őt nem köszöntjük zászlóval? Mi igen, és szeretnénk, ha ezentúl ez másképp lenne! 2011-ben Oberfrank Pál ötlete alapján országos szintű és reményeink szerint hagyományteremtő kezdeményezést indítottunk útjára, melynek keretében a csatlakozó önkormányzatok, közintézmények, otthonok és magánházak egyaránt zászlót tűznek ki épületeikre, ha újszülött érkezik közéjük. (…) Reméljük, egyre többen éltek is a lehetőséggel, és együtt örülhetünk majd a mind gyakrabban felbukkanó babazászlóknak!”
Köszönjük nekik. Még sok ilyen ötletet kérünk!
Langó Róbert
Kiemelt képünk illusztráció. Fotó: MTI/Mohai Balázs
Kapcsolódó írásunk:
