Sorosnak most is van terve, ezt csak a baloldal tagadja

Soros György friss, népszavás interjújában világosan elmondja, mennyire sajnálja, hogy az európai örökkötvények elfogadásához – úgy tűnik – nem áll elég idő rendelkezésre. De terv, az persze nincs. Aztán Európa külső ellenségeinek nevezi azokat az államokat, amelyek nemtetszésüket fejezik ki a nyílt társadalom eszmeiségével kapcsolatban, de terv, az ettől még nincs. Belső ellenségként (!) határozza meg Jaroslaw Kaczynskit és Orbán Viktort, illetve Olaszország miatt is aggódik – vajon miért, csak nem Salvini erősödése miatt? –, de terv, az nincs… 220 millió dollárt adományoz a faji egyenlőtlenségek megszüntetésére, pont akkor, amikor a Black Lives Matter-mozgalom és az antifák lerombolják az USA történelmét – de terv, az nincs.

Alex Soros a saját Facebook-oldalán pózol a demokraták frissen megnevezett alelnök-jelöltjével, a szélsőbaloldali Kamala Harris-szel, akit jövőbeli alelnöküknek nevez, de terv, az (természetesen) nincs.

Én tényleg értetlenül állok a Soros-féle szervezetek – legyenek azok ngo-k, vagy politikai pártok – képmutatása előtt. Sőt, nevezzük ezt direkt hazugságnak! Nem lehet kiállni a nyilvánosság elé, és egyszerűen kimondani, hogy igen, Gyuri bácsinak ezek és ezek a céljai, jó napot kívánok? Miért nem lehet? A szavazóiknak magától értetődően szimpatikusak ezek a törekvések, hát pontosan ezért támogatják őket, és maga Soros sem rejti véka alá, hogy mit akar. Olyannyira nem, hogy meglehetős gyakorisággal ki is áll az elképzelései mellett – vagy saját fórumain, vagy nagyobb nemzetközi és magyar lapoknak adott interjúiban (esetleg a baráti sajtó számára eljuttatott dolgozatokban).

Ez a kétségbeesett tagadás nem teszi hihetőbbé a sztorit, sőt.

Például nekünk is van tervünk, el is mondom, hogy mi az. Szeretnénk az országot megőrizni annak, ami hosszú évszázadokon át volt: keresztény kultúrájú, bevándorlóktól mentes közösségnek, amelyben saját törvényeink, szokásaink és elhatározásaink érvényesülnek, és nem alakulnak ki olyan átláthatatlan zónák, ahol a vendégjoggal visszaélve – esetleg már sokadik generációs – migránsok szeretnék megmondani nekünk, hogy a saját hazánkban és házunkban miként éljünk. Ezeken felül az is célunk, hogy sokasodjunk, gyarapodjunk, gazdagodjunk; támogassuk azt, aki magáért és családjáért tenni akar, aki pedig ezzel – akár felforgatóként, akár haszonlesőként – szembemegy, azt határozottan rávezetjük, hogy a magyar társadalom erre nem vevő.

Ez nem csupán terv, de erős elhatározás is. Erejét pontosan az mutatja, hogy megvalósítására a magyar választók háromszor is kétharmados felhatalmazást adtak a Fidesz-KDNP-nek.

Ezzel szemben a sorosisták még mindig ott tartanak, hogy szenvedélyesen tagadják saját elképzeléseik összehangoltságának magas fokát, illetve azt is, hogy egymással szövetségi rendszert alkotnak. Mi ilyen téren is őszinték vagyunk; büszkén felvállaljuk szövetségeseinket, akik a saját országukban hozzánk hasonlóan képzelik el az életet, különös tekintettel Lengyelországra, sok vonatkozásban a V4-ekre és remélhetőleg hamarosan Olaszországra is.

Miért kell fóliasisakot emlegetni, ha rámutatunk a nyilvánvalóra? Például Orbán és Kaczynski szövetségesek, sőt, Orbán és Salvini is, hovatovább Orbán és Babis is. És eléggé magától értetődő, hogy Donáth Anna meg Cseh Katalin mondjuk Mark Rutte szövetségese, aki meg Sorosé. Sőt, Guy Verhofstadt is ilyen szövetséges, meg még egy sor EP-képviselő.

Kamala Harris is Soros bizalmát, támogatását és kiemelt figyelmét élvezi.

Őszintén, miből állna ezt frankón elmondani? Mit várjon az ember olyan politikai erőktől, amelyek még az sem merik vagy akarják bevallani, hogy ők tulajdonképpen kicsodák?

A kormánytól talán tapasztalunk bármiféle óvatoskodást, amikor nemzeti érdekekről, konzervatív értékekről, keresztény szellemiségről beszél?

Nem – hála az égnek.

Legalább annyit hadd várjunk már el a baloldaltól és civil szervezeteitől, hogy az eget kéknek, a füvet pedig zöldnek nevezzék, és ne próbálják beadni, hogy tulajdonképpen semmi közük Soroshoz, a nyílt társadalomhoz és megannyi, hogy, hogy nem, őket mindenben összekötő törekvéshez.