A transzvesztita, aki színes halakat bámulva jött rá másságára

Megfosztva érzem magam. Az LMBTQ-közösségek tagjai ugyanis sorra elrabolják mindazt, ami kedves nekünk: például a színes, Bibliai szimbólumot is rejtő szivárványt, a „meleg” szavunkat vagy éppen a megbecstelenített Szent Koronát, amivel a Pride-ot népszerűsítik. Momentán pedig természetben fellelhető szabályszerűségeket, védtelen élőlényeket akarnak felhasználni arra, hogy igazolást nyerjenek beteges életvitelükre. Most már tényleg elég, adják vissza azt, ami a miénk!

Szerintem csak az keres folyton önigazolást a külvilág felől, aki érzi, hogy nem jó úton jár, aki nem biztos önmagában. Így tett Amrou Al-Kadhi is, egy iraki-brit származású drag queen (ezt a „remek” kifejezést fordíthatnánk pucckirálynőnek is, valójában olyan – jellemzően – transzvesztita férfit takar, aki extrém módon öltözködik, hangsúlyozva női személyiségét). A v4na.com beszámolója szerint Al-Kadhi könyvében elmeséli, hogyan jött rá, hogy se férfiként, se nőként nem tudja azonosítani magát. – Amrou csupán 13 éves volt, amikor elmerengett egy kirakatban elhelyezett nagy tengeri akvárium előtt – és amint nézte, nézegette a sokféle és sokszínű halat szabadon úszkálni, tudta, hogy az ő lelke is hasonlóan sokszínű és szabad. Szerinte haléknál tökéletesen érvényesül a „genderfluiditás” – hiszen egyes fajták fittyet hánynak a nemiségre, vannak női és férfi nemi szerveik is, bizonyos egyedek pedig váltogatni is tudják nemüket. Al-Kadhi arról is értekezik könyvében, hogy a hím csikóhal valójában egy víz alatti feminista, tekintve hogy ő hordja ki és szüli meg az utódokat.

Azt hiszem, ez az a pillanat, amikor ki kell mondanunk: eddig és ne tovább! Felhasználni a biológiát, a természetben ősidők óta zajló jelenségeket arra, hogy valaki a beteges hajlamait megmagyarázza, alátámassza, egyszerűen minősíthetetlen és elfogadhatatlan.

Kezdődött valamikor régen azzal, hogy elvették a „meleg” szavunkat, melyről sokkal inkább jut eszünkbe az otthon, a család melege, vagy az éltető, gyümölcsöt érlelő nyári nap – legalábbis régebben így volt. Mára viszont kitörölhetetlenül beleégették agyunkba a szó másodlagos értelmét. És itt nem álltak meg. Vitték a szivárványt is, ami az egyik legszebb égi jelenség, és szintén mindenkié. A Bibliában pedig Isten világgal kötött szövetségének szimbóluma. Aztán legutóbb a LMBTQ jeles képviselői egyértelmű provokációként, két lábbal rúgva történelmünkbe, rongyosra taposva őseink emlékét és hitünket, a Szent Koronát használták fel a Pride népszerűsítésére.

Azt vallom, bárki bármilyen szexuális beállítottságú, az csak rá és Istenre tartozik. Az ítélkezés szerencsére nem ember dolga. Mi bizonyára sok rossz döntést hoznánk, mert a lélek rejtelmeibe csak Ő lát bele egészen. DE:

azt kikérhetjük magunknak, ha valaki az arcunkba tolva éli meg szexuális perverzióit, utcára vonulva a Bibliát vagy megváltásunk és Krisztus szenvedésének szimbólumát, a feszületet nemi szervéhez szorítva színes kamionokon vonaglik, és a biológiai törvényszerűségeket félremagyarázva igyekszik önigazolást szerezni elferdült, beteges, természetellenes életvitelére.

Persze mondhatják: akkor ne menjünk ki az utcára Pride idején – de sajnos ez ma már kevés. A média ezer meg ezer szegletéből folyik ránk a bűzös, ragacsos mázzal leöntött genderideológia. Elkerülhetetlen a találkozás ezekkel a beteg elméletekkel és megnyilvánulásokkal. Biztos vagyok abban, hogy sokan vagyunk, akik nem szeretnék, ha gyermekeink egy olyan világban nőnének fel, ahol teljesen természetes jelenség, hogy papagájszínekben tündöklő, nőnek öltözött férfiak csókolóznak az utcákon, ahol a gyerekünk ovistársának szüleit például nem Gábornak és Sárának, hanem Gábornak és Sándornak hívják, vagy ahol a magyarság egyik legfőbb jelképét szivárványszínbe bugyolálva nevetség tárgyává tehetik. És ha ezt tényleg nem szeretnénk, akkor nem szabad hallgatni! Egy percre sem. Nem lehet erről eleget beszélni, nem lehet elégszer kifejezni felháborodásunkat és nemtetszésünket.

A gender-elmélet ideológiája ugyanis egy egyre nagyobbra duzzadó, egyre magasabb sebességgel felénk száguldó lavina, amit ha most nem fékezünk meg, később csak az alatta való fuldoklás marad nekünk osztályrészül – csillámporos-boás transzvesztiták, azonos nemű szülők és leszbikus feministák társaságában.

 

Kiemelt képünk forrása: V4NA.com; videó: PinkNews Twitter-oldala