Szemről szemre – szemtől szembe. Miért imádkozzuk a rózsafüzért?

A dicsőítés egy tipikusan katolikus módjáról van szó. A más felekezetű keresztény testvérek gyakran ellenzik ezt az imamódot, sőt néha nem is tudják, pontosan mit elleneznek. Nem könnyíti meg ebben a kérdésben a helyes viszonyulás kialakítását semmilyen olyan elhajlás, amelynek bizonyos részei a kereszténységtől is távol álló szokásokat jelenítenek meg a jámborság kegyes leple alatt. Megszabadulva a téves képzetektől azonban egy olyan lehetőség van a kezünkben, amely Isten jelenlétébe emelhet bennünket.

Szent V. Pius pápa 1569-ben kelt Consueverunt Romani pontifices kezdetű bullájában arról ír, hogy Szent Domonkos kialakított egy új imamódot, amelyet rózsafüzérnek vagy a Boldogságos Szűz Mária zsoltárának neveznek. Az imádkozás módját is bemutatja: a Boldogságos Szűz Máriát – a bibliai zsoltárok számának megfelelően – 150 Ave Maria elmondásával tiszteljük, miközben minden tizedik Ave Maria után egy Miatyánkot toldunk be. Az egyes tizedek alatt Krisztus életének evangéliumi titkait szemléljük. 1573-ban XIII. Gergely pápa vezette be ünnepélyesen ezt az imamódot.

Vannak, akik szkeptikusak az imádság eredetét illetően. Bárhogyan is van, bárki találta is ki, minden bizonnyal a zsoltárok éneklésének egy újszövetségi útját kereste. Nem mintha a zsoltározás régimódi lenne vagy bármiben is nekifeszülne az evangéliumból megismerhető messiási képnek. Sokkal inkább arról lehet szó, hogy a Megváltó édesanyjának szemüvegén keresztül akar minket Isten Fiának jelenlétébe vezetni.

A zsoltárok szerzőjének célja volt, hogy énekeivel dicséretet mondjon Istennek. Ennek az újszövetségi zsoltározásnak sem lehet más küldetése. De miképpen tud ez a szándék megvalósulni, miközben a szemeket az ujjaink között morzsoljuk, Üdvözlégyeket mormolva egymás után?

A válasz a bennünk kialakuló lelki attitűdben keresendő.

Bizonyára előfordul, hogy jobb dolgot is el tudunk képzelni az életünkben egy külső szemlélő számára elsőre talán bugyutának látszó monoton imánál. Mégis, amikor ilyenformán odaadjuk az időnket Istennek, lemondunk hasznosnak ítélt világmegváltó gondolatainkról és nem foglalkozunk a megoldandó problémáinkkal és az elvégzendő teendőinkkel – akkor átadjuk a vezetést annak, aki már bizonyított a dicsőítésben. 

Jézus édesanyja saját, egyéni terveiről mondott le az angyali üdvözlet hatására. Befogadta az életébe az isteni tervet. Igenjével a Szentléleknek adta át önmagában a kormányzást.

Így vált minden dicsőítő legszebb példaképévé. 

A rózsafüzérezés közben a Lélekre hallgató Mária mintájára kezdünk új dicsőítésbe, új Magnificat éneklésébe. Jézus jelenléte egyszerűsíti súlyosnak vélt problémáinkat, és tudásunk teljét a Szentlélek vezetése alatt arra fordíthatjuk, amit Isten vár tőlünk. Ekkor kialakul bennünk is a dicsőítő szív, és szemről szemre ott tálaljuk magunkat az Úr előtt: szemtől szemben. 

Nem véletlenül javallotta Szent Pió, hogy kísértések idején, azok ellen hatékony fegyverként imádkozzuk a rózsafüzér imádságot. Ilyenkor nem a kísértőre figyelünk, hanem a Mindenhatóra, ahogyan Jézus is erre a hozzáállásra adott példát az evangéliumban.

Manapság egyre több fiatal felfedezi az ebben az imában rejlő különleges erőt. Így a búcsújáróhelyek fekete kendős nénijei mellett az újabb generációk is rátalálnak ennek az imamodnak a valóban Istent dicsőítő vonatkozására, amely talán nem konkrét zene, viszont a hatása a kialakult életritmus Isten jelenlétében. 

Gável András

 

További olvasásra ajánlott írásunk:

A dicsőítés királynője ma is lenyűgöz minket

 

Kiemelt képünk forrása a Pixabay.