Rendszeresen láthatunk az interneten vagy a tévéhíradóban egy-egy elmosódott felvételt arról, hogy medvék bukkantak fel a szlovák-magyar határon húzódó erdőkben, esetleg városaink, falvaink határán. Annak jártunk utána, mi a jelenség valódi oka és kell-e tartanunk a velük való találkozástól.
Három nagyragadozó faj is rendszeresen átlépi északi országhatárunkat, de leginkább egyről, a barnamedvéről szerzünk tudomást, hiszen az sok jelet, például dörgölőzőfát, lábnyomot, szőrt hagy maga után, ráadásul méretéből adódóan is könnyebb észlelni, mint a másik két fajt. Az eurázsiai hiúz és a szürkefarkas is jelen van, ám azok sokkal rejtőzködőbb életet élnek, kevesebb vagy nehezebben felismerhető nyomot hagyva maguk után.
Eurázsiai hiúz
– Mindhárom faj a Felvidékről költözött Magyarországra, méghozzá természetes úton, nem visszatelepítési programok eredményeként – mondta el lapunknak a WWF Magyarország Nagyragadozók programvezetője. Patkó Lászlótól megtudtuk, a külföldi GPS-jeladós nyakörves vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy a farkasok 900-1000 km-t is megtesznek kóborlásaik során és a medvéről is rendelkezésünkre állnak olyan adatok – Erdélyből is –, melyek szerint 50-60 km-t könnyedén megtesznek egy nap alatt.
Európai szürkefarkas
– Nyilván ők nem tartják tiszteletben a zöldhatárt, egyszer a Felvidéken vannak, máskor Magyarország területén. Valójában évek óta kóborolnak az országok között, talán most azért érezzük erősebbnek a jelenséget, mert a média is többet foglalkozik a témával. Már 15-20 éve átjöttek a farkasok, megtelepedtek itt, és szaporodó állományokat hoztak létre.
Most pedig a medvék kóborolgatnak át.
Ennek egyik alapvető oka az, hogy a nagyragadozófajokkal kapcsolatban egy „zöldebb” szemlélet alakult ki – mutatott rá a szakértő. Nemcsak a természetvédők, hanem a vadászok jelentős része is úgy véli, hogy a nagyragadozóknak igenis helye van a természetes ökoszisztémákban, ráadásul védik őket a szigorú nemzetközi jogszabályok is.
hirdetésVéget ért az egykori „tűzzel-vassal” való irtásuk.
Külföldön, például Szlovákiában vagy Romániában ma már szigorú engedéllyel és meghatározott mennyiséget lehet csak elejteni a medvék közül, akkor is elsősorban a „problémás” egyedeket. Hazánkban a medve fokozottan védett, őshonos faj.
Barnamedve
Példányszámuk és előfordulásuk növekedésének másik oka pedig az, hogy nő a számukra elejthető prédafajok állománya, illetve az erdőterületek részaránya vagy a spontán beerdősülés is jellemző (például a vidék elnéptelenedése miatt), ami nemcsak a nagyragadozóknak, de a csülkös vadfajoknak is élőhelyet biztosít.
A vadfajok viselkedése sokat változott az elmúlt évtizedekben, egyre jellemzőbb az urbanizálódás, és székely testvéreink is rendre töltenek fel kukázó medvékről szóló videókat a közösségi oldalakra. Talán joggal kapja fel fejét az anyaországi magyar akkor, ha ezek után azt hallja a televízióban, hogy már Budapest közelében is feltűnt néhány példány. Azonban nálunk teljesen más okok húzódnak meg az észlelések mögött.
– Egyes vadállatok urbanizálódása világszerte megfigyelhető. Nálunk főleg a rókákra és a vaddisznókra jellemző ez, Erdélyben a barnamedvére is, Észak-Amerikában például a fekete medvére és a prérifarkasra. Tehát számos faj alkalmazkodik az emberi környezethez. Fontos kiemelni, hogy Magyarországon egyelőre nem tudunk olyan medvéről, ami alkalmazkodott volna a városi környezethez! – hívta fel a figyelmet a szakértő.
Joggal tesszük fel a kérdést: és mi a helyzet a Robi névre keresztelt barnamedvével, aki két éve szelte át Magyarországot északról délre haladva, és akit végül Sándorfalva határán fogtak el. – Ez az állat sem volt habitulált, vagyis viselkedése alapján elmondható, hogy nem alkalmazkodott az emberi környezethez. Az, hogy mégis megjelent néhány településen, csupán annak az eredménye, hogy az ilyen hatalmas mozgásteret bejáró állatok egyszerűen csak haladnak a zöldfolyosón, amit néha keresztez egy-egy település.
Számukra fel sem tűnik az, hogy valójában egy faluba értek. Tehát ők nem bejárnak ezekre a településekre, mint a róka vagy a vaddisznó, csak áthaladnak rajtuk.
Az az egyébként elhanyagolt számú megfigyelés, ami azt mutatja be, hogy városok közelében bukkantak fel, mindig ilyen véletlen látogatás eredménye. És azért legyünk óvatosak: messze nem minden felvétel és értesülés valódiságát erősítették meg a szakértők – hívta fel a figyelmet Patkó László.
Országhatárainkon kívül, ahol célirányosan járnak be a településekre, ott a táplálék és a búvóhely csábítja őket. Ám Magyarországon nincsenek olyan hulladéktárolási módszerek, melyek keretein belül halomra szórnák ki a falu szélén a szemetet, így egyelőre nincs tudomásunk „bejáró” medvékről.
A szervezetnél az Euro Large Carnivores LIFE (Európai Nagyragadozók) projektben arra igyekeznek felhívni a figyelmet, hogy a medvék és a farkasok jelenlétére számítani kell. – Ez egy természetes folyamat, és jó lenne megelőzni azt, hogy az erdélyihez hasonló helyzet alakuljon ki nálunk – mondta el Patkó László. Kitért arra is, hogy
jellemzően csupán 5-10 állat fordul meg hazánkban a késő tavasztól késő őszig tartó időszakban.
Persze ez csak az észlelések alapján történő „tippelés”, nem pedig pontos állománybecslés. Annak esélye viszont elhanyagolható, hogy medvével találkozzunk hazai erdeinkben.
Az Euro Large Carnivores LIFE videójában Horváth László, az Istenmezejei Vadásztársaság elnöke mesél a medvével való találkozásáról:
– A félelmetes és a veszélyes nem ugyanazt jelenti! Persze, hogy félelmetesek a nagyragadozók, mert vélt kockázatot jelentenek, de ami veszélyes, az valós kockázatot rejt magában. Az autóvezetés például veszélyes, a medvével való találkozás gondolata lehet félelmetes, de csupán vélt kockázat. Ha többen megyünk az erdőben, beszélhetünk egymással, vagy a kulacs csörög a hátizsákunkon, a medve messziről meghall minket, és kitér az utunkból – mondta el a szakértő. Az Erdélyben történt medvetámadások jelentős része is amiatt történik, mert például egy gombászó túl halkan közlekedik, és véletlenül közel kerül a bocsokhoz. Amint az anyaállat ezt észleli, támad.
– A legfontosabb, hogy megelőzzük a találkozót! Ha mégis meglátjuk, csendben hátráljunk el a helyszínről, és nagyobb ívben folytassuk a túrát, lehetőleg hangosabban.
Ha pedig a medve lát meg minket először, attól függően kell cselekednünk, hogy ő hogyan reagál. Ha két lábra áll, az nem az agresszió jele, általában így kémleli a környezetét. A halottnak tettetés nem megoldás, legfeljebb abban az esetben, ha egy nagyon agresszív állatról van szó, aki már támadólag lép fel. Ez millió esetből egyszer fordul elő, és akkor már tényleg nem marad más hátra, minthogy összekuporodjunk a földön, és próbáljuk védeni testünkön a lágy részeket – ismertette a szakértő. Patkó László azonban mindenkit nyugalomra int:
felesleges rémüldözni, a találkozás esélye szinte a nullával egyenlő.
A kulcs a megelőzésben van. Ehhez a WWF egy rendkívül ötletes, négy részből álló infografikát is készített, aminek hasznát vehetjük erdélyi túráinkon is. Ezeket itt töltheti le.
Mizsei Bernadett
Képeink forrása a Pixabay.com.
