Keresztényellenes Fake News (3.) Egy sikátorban szült a pápa

A női pápáról szóló elbeszéléseknek igen mélyek a gyökerei; bizonyítottan a 13. századig vezetnek vissza, de egyes történészek szerint már 1083-tól nyomonkövethető az írott forrásokban.

A női pápa történetének szüzséje minden bizonnyal egy igen régi, szórakoztató trufaként terjedt a közvélekedésben.

Fontos megemlíteni, hogy a reformáció hajnalán a protestáns írók is előszeretettel emlegették ezt a történetet, mellyel a katolikus egyházzal szemben fogalmaztak meg kritikát. Így történhetett, hogy a mese a 16-17. században újra erőre kapott.

A történet folklór jellegét sejteti az is, hogy a számos szövegvariáns mellett a főhős neve szintén igencsak változatos:

A női pápát említik Angliai Jánosnak (Johannes Anglicus), Johannának, Juttának, Juttének, Gilbertának, Agnesnek és Glanciának is.

Elsőként egy ismeretlen francia krónikás emlékezik meg írásában egy nőről, aki a 9. század közepén töltötte be a Szentszék legmagasabb tisztségét. Majd a domonkos-rendi lengyel történetíró, Martinus Polonus számol be az eseményről. Munkáját sokan tényként kezelték, és a későbbi századokban átvették; a női pápa uralkodását a IV. Leó  (855) és III. Benedek (858) pápasága közötti időszakra tették. Ugyanakkor Johanna (Johannes Anglicus) pápaságára vonatkozóan nincs semmilyen egykorú történeti forrás.

„Életéről” a krónikások keveset jegyeztek fel, de tudni vélik róla, hogy édesapja angliai hittérítő volt, így ő maga már Mainzban látta meg a napvilágot. Athénban tanult, majd Rómába került, ahol férfinak kiadva magát tanított. Kitartása és tehetsége folytán hamar megkedveltette magát, kitűnt pályatársai közül. Olyannyira, hogy a történet szerint Johannát, „Angliai János” néven pápává is választották 855. második felében. A későbbi krónikások úgy tudták, hogy utána több mint két évig volt az egyház feje.

A közkedvelt történet szerint a „pápa” a saját titkárától esett teherbe, majd igen látványos körülmények között lepleződött le: egy körmenet alkalmával gyermeket szült egy mellékutcában.

Az „események” után jó három évszázaddal, 1274-ben Martinus Polonus krónikája így írt róla:

„[…] Pápaként egy bizalmasa teherbe ejtette. A születés időpontjáról mit sem tudva megszül, amikor a Szent Péterből [a mai székesegyház elődjére utalhat] a Lateránba tartott, egy szűk utcácskában a Colosseum és a Szent Kelemen templom között, és halála után, mint mondják, itt lelt örök nyugodalmat.”

Egyes szövegvariánsok szerint Johanna és gyermeke belehaltak a szülésbe, mások úgy vélik, a felbőszült hívek halálra kövezték a mindenkit megtévesztő nőszemélyt, megint mások pedig úgy tudják, hogy a gyermeket és az anyát is egy kolostorban helyezték el.

Meglepő, de sokáig az egyházi vezetők is – legalábbis sokan közülük – hitelt adtak a történetnek. Számos illusztráció és szobor született a női pápáról, de a reneszánsz kor nagy humanista írói, Boccaccio és Petrarca is megemlítették munkáikban. Sőt, Johanna állítólagos pápaságról mozifilm is készült 2009-ben… 

Miért is vált ez a történet ennyire közkedveltté, hogyan téveszthetett meg ilyen zavarba ejtően sok embert az évszázadok során? A „városi legendáknak” éppen az egyik legjellemzőbb vonása – a múltban és jelenben egyaránt –, hogy magukat valóságosnak tüntetik fel. Így az elbeszélő és a hallgatóság is úgy véli, hogy igaz történetről van szó. Ezek a szóbeszédek – melyeket tarthatunk mondáknak is –

mindig valami bizarr, mégis hihető történet mondanak el.

Az utcán, mindenki szeme előtt szülő és így „lelepleződő” pápa története pedig igencsak látványos, plasztikus és jól elmesélhető, csattanóval végződő és humoros is, egyúttal – a köznépi várakozásokat kielégítve – a felső papság alkalmatlanságát is kidomborítja.

A mítosz kedvelőinek azonban csalatkozniuk kell, mert az egyházi szakértők és a történelemtudósok egybehangzó véleménye szerint nőt sohasem választottak pápává a katolikus egyház fennállása folyamán, Johanna életére és munkásságra vonatkozóan pedig semmilyen hitelt érdemlő történelmi forrás nincs.

Tóth Gábor

Kiemelt képünk forrása: Heinrich Steinhöwel fametszete a szülő pápáról, 15. század (Forrás: Wikipedia.com)