Megújulás a szeretetben – ezzel a címmel jelent meg idén ősszel a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia társadalmi problémákkal foglalkozó körlevele. A dokumentum négy fontos kérdésre fókuszált: a népesedésre, a nevelésre-oktatásra, a szegénységre, valamint a népmozgásokra. Az útmutatás mélyebb összefüggéseit keresve beszélgettünk Székely János szombathelyi püspökkel.
– A népesedés szempontjából maga az alap, vagyis a család van jelenleg a legnagyobb válságban – a társadalom jelentős része egyre inkább életellenes eszméket vall. A keresztények ebben a helyzetben hogyan tudnak hatékonyan cselekedni a család és az élet védelme érdekében, a körlevél útmutatásai alapján?
– A trianoni békediktátum 100. évfordulóján fontos emlékeznünk Márton Áronnak, Erdély püspökének prófétai szavaira: „Erdélyt a magyar anyák veszítették el.” 1981 óta – ekkor 10,7 millió volt Kis-Magyarország lakossága – folyamatosan csökken Magyarország népessége. Ha beleszámítjuk azt is, hogy a rendszerváltozás után hozzávetőleg 360 ezer magyar érkezett ide Erdélyből, Délvidékről, Kárpátaljáról, Felvidékről, akkor a teljes fogyás 30 év alatt úgy 1,2 millió lélek.
Márpedig a gyermekvállalás elsősorban nem pénz, hanem szív kérdése.
Nagymamáink, dédmamáink sokkal nagyobb szegénységben sokkal több gyermeket vállaltak. Nagyon nehéz a gyermek- és családbarát mentalitást visszahozni, ha az egyszer már elveszett. De segíthet ebben a családi életre nevelés az iskolákban, segíthet később a jegyesoktatás is. Sokat jelentene a családbarát média, segíthetnek családbarát munkahelyek, az állami támogatások a sokgyermekeseknek, a családközösségek, az egyházak, civil szervezetek. Csak remélni tudjuk, hogy nemzetünk rohamos fogyása megállítható.
hirdetés– Hogyan lehet a családi életre nevelést hatékonyan megvalósítani a mai, egyre liberálisabbá váló világban?
– Valaha a nevelést segítette egy értékek alapján működő társadalom. Volt egyfajta rend a világban, és a felnövekvő nemzedékek ebbe nőttek bele. Ma a nyugati kultúrkörben sokan minden objektív értéket és igazságot megkérdőjeleznek, és az egyén pillanatnyi – és gyakran önkényes – vágyait állítják a cselekvés legfőbb mércéjéül. Ilyen helyzetben igen nehéz nevelni.
A nevelés legfőbb helye a család. Ha a család éli a hit és a szeretet értékeit, akkor a gyermek ezeket legtöbb esetben magáévá teszi. A család kicsi bástyaként, kolostorként a hit és a szeretet szentélyévé válhat.
Óriási lehetőség rejlik az egyházi iskolákban is. Nemzetünk jövőjének nagy zálogai, reményei ezek az iskolák, amelyek ma már a közoktatásnak körülbelül 15 százalékát teszik ki. Egy ilyen iskolában a történelem, az irodalom, a csillagászati ismeretek, a sport, a művészetek, az emberi értékek mind annak a tágas keresztény világképnek és életszemléletnek, mint hatalmas mozaiknak lesznek építőkövei, amely a gyermek életét majd végigkíséri, a döntéseiben a segítségére lesz.
– Milyen intézkedéseket tud tenni az egyház annak érdekében, hogy azok a gyerekek és fiatalok is megismerhessék az alapvető értékeket, akiknek a megfelelő családi közeg hiányában erre nem lenne módjuk?
– A hitoktatás, a plébániák és az egyházi iskolák is mind olyan közegek, ahol egy gyermek nem csak oktatást, hanem befogadó közösséget, nyitott szívű, őt meghallgatni kész nevelőt is talál. A hitoktatást egyre több helyen olyan módon végzik a hitoktatók, hogy az órák egy részben körbeültetik a fiatalokat, akik saját szavaikkal imádkoznak, kimondják a kérdéseiket, nehézségeiket. Ezeket az órákat a gyerekek nagyon szeretik.
Sokszor olyasmit is elmondanak – itt, vagy az óra után személyesen a hitoktatónak –, amit sehol másutt nem tudnak.
Ugyanilyen fontos helyszínek nyári gyerektáboraink, kirándulásaink, a zarándoklatok, találkozók is, melyeknek során mély barátságok születnek, ahol sok gyerek találkozik Istennel, az élő hittel, és ennek köszönhetően begyógyulnak a sebek, helyre kerülnek nehéz problémák.
– „Keresztény hitünk csak akkor hiteles, ha a szeretet cselekedetei fakadnak belőle” – áll a körlevélben. Nehéz sorsú – és most még a koronavírus-járvány által is sújtott – roma honfitársainkkal kapcsolatban milyen intézkedésekről tud beszámolni? A Szombathelyi Karitász milyen módokon tud segítő jobbot nyújtani számukra?
– A romák hazánk népességének úgy 8 százalékát teszik ki, és ez a szám még jelentősen fog emelkedni a következő évtizedekben. A rendszerváltozás előtt hozzávetőleg 87 százalékuk dolgozott, 1993-ban már csak 28 százalékuk. A kétharmaduk három év alatt kihullott a munkaerőpiacról, ez egy óriási tragédia. Ennek következménye a nyomor, a kilátástalanság, a közbiztonság meggyengülése, a társadalmi feszültségek növekedése. Természetesen a romák mellett ez a helyzet – sajnos – még nagyon sokakat érint, családokat, amelyek a túlélésért folytatott küzdelemben felőrlődnek, gyermekeket, akik a legalapvetőbb feltételeket sem kapják meg ahhoz, hogy legyen esélyük a nyomorból való kitörésre.
A helyzet megoldása elsősorban állami feladat, és legfőbb iránya a munkahelyteremtés és a minőségi oktatás biztosítása. Nagyon sokat tesznek ezen a téren az egyházak is. A katolikus egyház például 44 olyan közösségi házat tart fenn – a Sója Miklós Nyitott Ház Szövetség keretében –, ahol hátrányos helyzetű gyermekek délutánonként segítséget kapnak a tanulásban, uzsonnázhatnak, ahol van lehetőség a ruhákat kimosni és mosakodni, ahol van jogi és szociális tanácsadás, ingyenkonyha a legszegényebbek számára, sport és tánc klub, közösségi programok, játszóterek.
A Szombathelyi Karitász élelmiszercsomagok százait juttatja el a legszegényebbekhez. A Szent Márton Köpenye Alapítvánnyal együtt mintegy 150 helyre visz minden hétvégén meleg ebédet, igyekszik segíteni a lakásukat elvesztők kilátástalan helyzetében és 400 megváltozott munkaképességű embernek biztosít munkát.
De nem csak szervezetek, hanem mindannyiunk emberi kötelessége, hogy segítsük a rászorulót.
„Egy társadalom emberségének legfőbb mércéje az, hogyan bánik a szegénnyel, a gyöngével, a beteggel, az időssel” – mondta XVI. Benedek pápa. Mindannyiunk feladata az, hogy figyeljünk a közelünkben élő szegényekre, építsünk hidakat cigány testvéreink felé, építsünk egy emberségesebb, igazságosabb világot.
– Az MKPK körlevele a népmozgások problémájával is foglalkozott, melyeknek a fő kiváltó oka a vagyon aránytalan megoszlása. Hogyan lehet ezen hatékonyan változtatni – akár helyi szinteken?
– A világ magántulajdonban lévő vagyonának elosztása valóban döbbenetesen egyenlőtlen. Egyes becslések szerint a Föld leggazdagabb nyolc emberének a vagyona körülbelül annyi, mint a földlakók szegényebbik felének (3,5 milliárd embernek) összesen. A Föld legszegényebb 22 százalékának napi jövedelme 1,25 dollár alatt van, a legszegényebb 40 százaléké 2 dollár alatt. Égető szükség volna egy igazságosabb világrend kialakítására, melynek része lenne az óriásvagyonokra kivetendő vagyonadó, a magántulajdon kevesek kezében való koncentrálódásának megállítása.
– Érezhetőek már valamilyen konkrét formában a körlevél társadalmi hatásai?
– A körlevél megfogalmazása egy szakértői csapat segítségével történt. Minden résztvevő vitte ennek a körlevélnek üzenetét, mentalitását a maga szakterületére, ismeretségi körébe. A médián keresztül is sokan olvastak a püspökkari üzenetről, sokakban keltett nagyon pozitív visszhangot. Bízunk abban, hogy ez a rövid, de világos üzenet is hozzájárul ahhoz, hogy szülessen körülöttünk egy emberségesebb, szeretettel telibb világ.
– Az egész világon újratervezésre szólít a koronavírus. Hogyan újulhat és erősödhet meg a hitünk ebben a kihívásokkal, ugyanakkor lehetőségekkel is teli időszakban?
– A járvány hónapjaiban mintha Isten egy nagy lelkigyakorlatra hívná a világot. Mintha azt kérné tőlünk: Gondolkodj el, hogyan és miért élsz? Mi az életed igazi tartalma a sok teendőn, rohanáson, fogyasztáson túl? Jól éltél-e eddig?
A járvány által felszínre hozott nehézségek azt a kérdést teszik fel: Fenntartható-e ökológiai szempontból az út, amin járunk, és boldogító-e emberi szempontból mindenki számára az életstílusunk, a kialakult világrend?
Ezekben a hónapokban sok emberben újra felértékelődik a család, a takarékosság és a szerénység, a segíteni akarás, a szellemi értékek fontossága, a hit. Bízom benne, hogy – a negatív hatások mellett – lesz ennek a nehezebb időszaknak gyümölcse is sokak szívében.
Kiemelt képünkön Székely János szombathelyi katolikus megyés püspök a Házasság hete – Randevú egy életen át című rendezvénysorozatról tartott sajtótájékoztatón a fővárosi Benczúr Ház dísztermében 2019. február 7-én. MTI/Balogh Zoltán
