Magyar Habsburgok?
Habsburg és magyar. Ez a két szó az évszázados magyar kurucos gondolkodásban nehezen összeegyeztethető ellentétet jelent. Ez elmúlt hetekben két cikkben jártuk körül a „véletlenül kialakult” Habsburg Birodalmat és Habsburg-jelenséget, melynek során arra a megállapításra jutottunk, hogy a dinasztia mindig az egész birodalom érdekeit helyezte előtérbe a nemzeti szempontokkal szemben, ebből is fakadhattak a konfliktusok. Ebben az értelemben tehát merőben meglepő „magyar Habsburgokról” beszélni.
Mindezzel párhuzamosan az újkor folyamán több mágnáscsaládunk esetében tapasztalhattuk, hogy elnémetesedtek. Előfordulhat ennek az ellenkezője? Elmagyarosodhat egy Habsburg főherceg is? A válasz úgy tűnik, hogy igen. Ha nem is teljesen elmagyarosodhat, hiszen a Habsburg dinasztia szerteágazó kapcsolatrendszerével mindig (így a 21. században is) egy nemzetek fölötti család, de lelkükben és gondolkodásukban igenis részben (vagy akár egészben) magyarrá válhattak.
Volt az uralkodó-dinasztiának egy olyan ága, amely a Habsburg uralkodókkal szemben egyértelműen pozitív szerepet játszott az ország történetében, így méltán nevezhető „magyar ágnak”.
1790-91-ben a II. Lipóttal kötött kompromisszum keretében döntöttek arról a tekintetes karok és rendek, hogy egy Habsburg főherceget választanak meg nádorrá. Az uralkodót ez megnyugtatta, hiszen a legmagasabb magyar rendi pozíció nem egy „kuruckodó”, függetlenségi törekvéseket támogató főúr kezébe került, hanem az uralkodó fia töltötte azt be. A magyar rendek ugyanakkor abban bíztak, hogy végre hatékonyabb és közvetlenebb utat kapnak Bécsbe, az uralkodó környezetéhez, ezáltal jobban tudják befolyásolni a Magyarországot is érintő birodalmi döntéseket, egyáltalában jobban képviseltethetik szempontjaikat az udvari körökben.
Éppen ezért a konstrukció életképesnek bizonyult, túlélte Sándor Lipót nádor tragikus halálát (1795), így őt követően testvérét, József Antalt választották meg nádorrá, aki mintegy szekundogenitúraként indította el a Habsburg-dinasztia magyar/nádori ágát. Eleinte éppen csak Magyarországra költöztek és a Magyar Királyság irányításában kaptak feladatot a családfőtől. De később apránként, fokról fokra megismerték, megszerették új otthonukat, és amennyire lehetőségeik engedték, azonosultak a magyar célokkal.
József nádor nélkül Budapest bizonyára nem lenne oly impozáns és szemet gyönyörködtető város, mint ahogy ma tárul szemünk elé.
Fia, István nádor pedig elévülhetetlen szerepet játszott az 1848-as törvényes forradalomban és az újkori magyar történelem egyik csúcspontjának, az áprilisi törvényeknek az elfogadtatásában. A következő családfő, József Károly főherceg is az ország közéletének színes egyénisége volt, elég ha csak cigánykutatásaira, botanikai eredményeire gondolunk, emellett azonban ő volt az önálló magyar honvédség első főparancsnoka is.
Fiával, József Ágosttal már a vészterhes XX. századba lépett a „magyar ág”. Ő nem véletlenül, mint „József apánk” vált ismertté az ország közvéleménye előtt, hiszen több tízezer katonája lelkesedett érte és emlékezett vissza a velük emberséggel bánó és példamutató parancsnokra. Mindemellett sokat elmond a családról, hogy a József nádor óta székhelyüket Magyarországra tették (egészen 1945-ig), az Alcsúton, valamint a budai várban kialakított pompás főúri rezidenciába (sajnos mindkét épület megsemmisült a II. világháborúban), továbbá megtanultak magyarul, sőt József Ágost esetében a magyart már anyanyelvnek is lehet nevezni!
Szintén beszédes tény, hogy a Magyarországon álló kevés, Habsburg-családtagot mintázó szobor közül is az egyik József nádor bronz alakja. Nem mellékesen ez a pesti belvárosban álló szobor volt az ország első köztéri szobra (és azóta egyszer sem döntötték le!), az 1848-as áprilisi törvények I. törvénycikke pedig szintén az ő emlékét iktatta törvénybe. Ha pedig ellátogatunk a Budai Várba, az épület egyelőre egyetlen, eredeti állapotában megmaradt része, a Nemzeti Galéria alatt található Nádori Kripta.
A dinasztia magyar ága tehát ma is Budapesten, a királyi palotában nyugszik, ezzel is jelezve, hogy a Habsburg-dinasztia magyar ágának fontos és pozitív helye van Magyarország történetében.
Nánay Mihály
Kapcsolódik:
Egy „véletlen” birodalom – A Habsburg-jelenség Közép-Európában (2.)
Egy „véletlen” birodalom – A Habsburg-jelenség Közép-Európában (1.)
