Veretes kommünikét tett közzé a minap Dobrev Klára – idézném is, hisz fontos, hogy a politika durva, férfias világában kellő figyelmet kapjanak a megkapóan lágy, kifinomult női hangok.
„Mutatom nektek a valódi, végtelenül hazug orbáni családpolitikát” – szól a felütés, majd egy kellően drámai monokróm képet látunk, melyen két roma kéz szorongat egyetlen kis darabka kenyeret. Rajta pedig a vérnyomást alapból harminccal felnyomó tipográfiával harsog arcunkba a kulcsüzenet:
„ORBÁN CSALÁDPOLITIKÁJA HAZUGSÁGRA ÉPÜL!
Tombol a válság, de
NEM DUPLÁZZA MEG A CSALÁDIPÓTLÉKOT (sic!) MOST SEM.
NEM AKAR SEGÍTENI MOST SEM.”
Nos. Először is, ha az én férjemet hívnák Gyurcsány Ferencnek (brrr – bár lehet egyfajta speciális vállfogása neki is, hisz három nőnek is bejött… de ne térjünk el a tárgytól), szóval ex first ladyként én nem feltétlenül bolygatnám ezt a családpolitika-dolgot. Vagy legalább adnék előtte egy mélyinterjút a Nyugati Fénynek, melyben ismertetném, hol volt az a pont, úgy tíz évvel ezelőtt, ahol megvilágosodtam. Amikor kivonultam a pusztába, és megszaggattam ruháimat, amiért annyi éven át nem szóltam oda két medenceépítés és osztalékszámolgatás között, hogy te, Fercsi, ne vedd már el azt a családi adókedvezményt, ne szavazd már meg a gyes megkurtítását, építsd már ki az ingyenes gyermekétkeztetést szaporán, ilyesmik.
hirdetésDe spongyát rá, nézzük a dolgot magát. A „végtelenül hazug” orbáni családpolitikát, mármint.
Természetesen értjük jól:
Klára asszonynak az a baja a szemlőhegyi vagy a kötcsei birtokán, hogy nem biztosított a plebs körében a totális társadalmi egyenlőség.
A többdiplomás nagycsaládos értelmiségi nominálisan több kedvezményt tud érvényesíteni, mint a nyírségi közmunkás. Így aztán – kábé 75 végiggürcölt év után először – egy csomó középosztálybeli család fellélegzett némiképp, skandalum.
A probléma megoldása persze Klárának a vérében van: vegyünk el mindenkitől sok mindent, és adjunk egységesen mindenkinek jó keveset.
Például családpolitika címszóval töröljük el a bűzös kapitalista adókedvezményeket és a rút közmunkát, és csöpögtessünk helyette gyerekenként havi plusz tizen-egynéhány ezer forintot alanyi jogon.
Ha az Orbán-kormány nem ezt teszi, és a segély jellegű transzferek várása helyett az ingujj felgyűrésére buzdít, az nyugodtan fájhat egy Apró-lánynak, de nehezen minősíthető „hazugságra épülő” politikának, tekintve, hogy egészen konkrétan a „munkaalapú gazdaság” programjához kapott a kormány háromszor kétharmados felhatalmazást. És még véletlenül se ahhoz, hogy az állam esetenként a munkanélküliség elviselését megkönnyítő feleseket finanszírozza családi pótlék címén.
Apró érdekesség egyébként, hogy egy négygyerekes közfoglalkoztatott havi fizetése öt családi pótlékkal ér fel, a háromgyerekesek esetében a csok-hoz nyújtott tízmilliós állami támogatás pedig 17,3 évnyi plusz családi pótléknak felel meg, egy összegben előre folyósítva. Ehhez képest azért nem annyira tűnne jó biznisznek az a pótlékduplázás, már ha lépni kívánunk egyről a kettőre (persze nem muszáj).
És hát a számok mégiscsak azt mutatják, hogy már van 128 ezer család, akik a CSOK-nak köszönhetően tágasabb és rendszerint kertes házban, több szobával, kisimultabb idegekkel kezdhették meg a karantént.
Aki nem jutott 23 éves hajadonként 159 négyzetméteres „szociális bérlakáshoz” nagyszülei villájában a Szemlőhegyen, annak azért ez nagy segítség, higgye el, Klára!
Francesca Rivafinoli
Kiemelt képünkön Dobrev Klára. Fotó: MTI/Kovács Tamás
