Hős magyar pap, aki nem az életét védte, hanem az Oltáriszentséget – Brenner Jánosra emlékezünk

Brenner János egy vallásos családba született második fiúként Szombathelyen. A gyerekek számára édesanyjuknak a keresztény szeretet gyakorlása és édesapjuknak vallásossága jelentette a mintát. Bátyja, László a zirci Ciszterci Szerzetesekhez készült, majd ő maga is a papi hivatást választotta. 1949-ben jelentkezett szerzetesnek, de 1950 nyarán bevonták a szerzetesrendek működési engedélyét, így visszatért szülővárosába, és az egyházmegye kispapjai között folytatta tanulmányait. 1955-ben szentelték pappá. A Szentgotthárd közeli faluban, Rábakethelyen és a környék falvaiban káplánként szolgált. Ez a határsáv egy zárt, ellenőrzött terület volt akkoriban.

János atya „túlzottan” népszerű és aktív volt a fiatalok körében, és vélelmezhetően ez vezetett a halálához is. Az ’56-os forradalmat követően a kiépülő kádári diktatúra elrettentésképp példát akart statuálni a meggyilkolásával. Egy fiatalember hívta ki 1957. december 14-ről 15-re virradó éjszaka János atyát, hogy elvigye beteg nagybátyjához az Oltáriszentséget. János atya ekkor huszonhat éves volt, jó fizikumú, erős, két és fél éve felszentelt pap. A hívásra, hogy egy haldoklót kell ellátnia, rögtön igent mondott, és ez a hívás vezette egész úton. De megtámadták őt, és keményen felléptek ellene.

Ő azonban nem menekült el, mert nem magát védte, hanem az Oltáriszentséget.

Kegyetlen és brutális módon, harminckét késszúrással próbálták megölni őt, azonban nem a szúrások okozta sebekbe halt bele:az egyik elkövető rálépett a nyakára, aminek következtében a nyaki porccsontja eltörött, és egy hosszú haláltusa után megfulladt.

Az eseményeket követően a kádári diktatúra sajátossága szerint megpróbálták elkenni a gyilkosságot, de a falubeliek tudták, hogy valójában miért ölték meg és hallgattatták el János atyát: hogy a népszerű és jó lelkipásztori munkát végző papok ne legyenek nagy hatással a fiatalokra, és elrettentsék azokat, akik papnak készülnek vagy a már papi hivatást végzőket, akik nem akarnak a rendszerrel együttműködni. A gyilkosok pontos kilétét máig homály fedi, csak sejtelmek léteznek a személyeket illetően.

Brenner Jánosnak azért kellett meghalnia, mert jól teljesítette a hivatását, nagyon jól foglalkozott a fiatalokkal. Erről egy rendőrségi irat is napvilágot látott, amiben azt írták: az a baj vele, hogy sokat foglalkozik a fiatalokkal, akik emiatt sokat járnak a plébániára.

János atya halála után egészen a rendszerváltásig nem lehetett beszélni az esetről, a hatalom megpróbálta az emlékét is kitörölni a köztudatból.

– Nem mertek beszélni róla az emberek, mert meg voltak félemlítve. ’89-ben, amikor vége lett a régi rendszernek, akkor beszélhettünk róla először nyíltan. Akkor mehettem le először Szentgotthárdra, beszélgettem az emberekkel, elkezdhettük a tiszteletét. Állítottunk egy emlékkeresztet, majd két évre rá egy kápolnát. Nyomtattunk emlékképeket, egyre jobban megismerték őt. Kiadtuk a naplóját, az írásait, prédikációit, könyveket az életéről. 63 év telt el a halála óta. Ilyen módon tudjuk tovább vinni a szellemiségét – mesélte a Vasárnap.hu-nak Brenner József atya, János öccse, aki szerint hittel mindent fel lehet dolgozni. – Az nem tud feldolgozni egy ilyen tragédiát, aki nem hisz. Akinek van lelki háttere, lelkisége, képes rá – tette hozzá.

János atya az élet több területén is példaként járhat előttünk. Soós Viktor Attila egyháztörténész szerint ma is szükségünk van olyan bátor, fiatal, vidám emberekre, mint János atya. Szerzetesekre, jó kedvű családanyákra, családapákra, gyermekekre, akik boldogan élik az életüket, hiszen számukra az egyházhoz tartozás, a hitnek a megvallása egy örömteli dolog.

– János atya példa lehet előttünk abban is, hogy a hivatást, amit kaptunk a Jóistentől, ahol az életünkben szolgálni és tevékenykedni kell, ott a lehető legmagasabbra helyezzük a mércét, és a legjobbat próbáljuk kihozni magunkból. Próbáljuk meg minél jobban követni Istent. És talán a mennyországgal való kapcsolatunk is sokkal megélhetőbb, közelebbi, ha olyan időben közel álló személyeket ad az egyház, akiken keresztül, az ő közbenjárásukat kérve egyre szorosabb kapcsolatba tudunk kerülni a Jóistennel és a Szűzanyával. – magyarázta a szakértő.

2018. május 1. – Brenner János boldoggá avatása

A kilencvenes évek végén, a kétezres évek elején indult el boldoggá avatásának egyházmegyei szakasza. Császár István és Soós Viktor Attila közel kilencven interjút készített olyan személyekkel, akik ismerték János atyát. A személyes emlékek, kötődések, tapasztalatok segítették a boldoggá avatás folyamatát, hogy kiderüljön, milyen ember volt ő valójában. Brenner János áll hozzánk időben a legközelebb az eddigi magyar boldoggá és szentté avatottak közül. Brenner József meghatódva emlékszik vissza a két évvel ezelőtti napra.

– A boldoggá avatás egy elégtétel volt. Készültünk rá, mivel a boldoggá avatáshoz szükséges, hogy ismerjék az emberek. Sokat jártam az országot, annak érdekében, hogy megismerjék őt, ami sikerült is. A boldoggá avatáson én vihettem az ereklyéit az oltárra, a szentmisén én emlékezhettem meg róla. Ez egy nagyon megható dolog – mesélte József atya.

Brenner János életének és szolgálatának legfőbb üzenete

– A legfontosabb üzenete, hogy ne féljetek! Ne féljetek megvallani a hiteteket, ne féljetek a hivatásotok, az elköteleződésetek szerint élni, és gyakorolni a mindennapokban a Krisztusi követést. Mindegy, hogy papok vagy világiak vagyunk, az a fontos, hogy megpróbáljunk Krisztus tanítása és példája szerint élni. Vannak könnyebb és nehezebb időszakai a történelemnek. A kommunista diktatúrában egyértelműen üldözték az egyházakat, de azt gondolom, hogy ma sem biztos, hogy könnyebb a mi életünk.

Az a feladatunk, hogy akár János atya példáján keresztül legyünk boldogok, és legyünk ilyen formán az életünk minden pillanatában Krisztus örömhírének hordozói és továbbadói.

– foglalta össze Soós Viktor Attila János atya életének legfőbb üzenetét.

 

Maurer Fruzsina