Mindezeknek meg kellett történniük!
A járvány kezdetekor az volt a tét, hogy az egyházhoz tartozók hogyan állják majd ki hitük próbáját. Keresztények millióit vizsgáztatta a COVID-19 – mondta még márciusban Varga László kaposvári püspök. Most arra kell feleletet adnunk, hogy milyen lelki felismerésekre volt elegendő a négy fal közötti időszak? Vagy ahogy Kunszabó Zoltán április elején a Vasárnapnak adott interjújában kutatta a jövőt: vajon „ez a mostani vészhelyzet elég lesz ahhoz, hogy ezt a valóságot felfedezzük?”
Éltünk a koronavírus-járvány nyújtotta lehetőségekkel? Elmélyült a keresztények hite? Képesekké váltak, hogy felfedezzék Isten jelenlétének más szintjeit? Lassan kiderül, hogy mennyire tapasztalták meg, hogy Isten mindig velük van, és soha nem hagyja el őket.
Az emmauszi tanítványok abban a pillanatban kezdik el látni valójában a Feltámadottat, amikor ő eltűnik a szemük elől. Miután az Írás élő szavait végre megértették és befogadták, és újra ott lehettek az utolsó vacsorai kenyértörés pillanatánál. Világosabban, homályosság-mentesen jelenik meg előttük a nem olyan régen még megfeszített Mester arca – de már
a hit szemével érzékelik őt.
Hétfőtől újra lehet tartani nyilvános szentmiséket a templomokban. Betérhetünk a „templom-fogadókba”, és a karanténban mellénk szegődött Vándorral egy asztalhoz ülhetünk le. Az elmúlt mintegy két hónapban a szavaival táplált, és a lelki áldozások során „lángra gyújtotta a szívünket”.
Most egy asztalhoz ül velünk, hogy a kereszt és a megtapasztalt szenvedés értelmére irányítsa figyelmünket. Megértjük, hogy minden mögött ott húzódott Isten jósága. Ahogy az evangéliumban az emmausziakat, úgy gyógyítanak bennünket is a Megváltó szavai:
Mindezeknek meg kellett történniük!
Gável András
További olvasásra ajánlott, kapcsolódó írásaink:
