Ahogy Diós István is megfogalmazza A Szentek élete című könyvében, Sziénai Szent Katalin életét tekintve szerencsés helyzetben találja magát az ember, „mert nem későbbi századok történészeire vagy legendáira kell hagyatkoznunk, hanem kortárs tanúk szólalnak meg”. Életrajzát ugyanis egykori gyóntatója, Capuai Boldog Rajmund domonkos szerzetes írta meg 1385 és 1395 között, saját tapasztalatai és a szemtanúk elmondása alapján.
A 14. században az egyháznak több problémával kellett szembenéznie. A római pápa hetven éven át élt a franciaországi Avignonban, melynek következtében francia pápát választottak hétszer egymás után, ezzel politikai érdekeknek szolgáltatva ki az egyházfőt. A másik nagy bajt a török fenyegetés és vele együtt a palesztin szent helyek pusztulása jelentette. A gondokat csak tetőzte az itáliai városállamok harca a pápai állam, a császár és egymás ellen.
Ebben a gondokkal terhes században született 1347 márciusában Sziénai Szent Katalin. A Sziénában élő Benincasa Jakab kelmefestő mester és felesége huszonharmadik gyermekeként látta meg a napvilágot. Már három éves korában különleges jámborság jellemezte, majd hatéves korában részesült az első látomásban: a házuk közelében álló domonkos templom felett jelent meg neki Krisztus főpapi ruhában, Szent Péter, Szent Pál és Szent János kíséretében. A látomástól kezdve a gyermek Katalin megváltozott. Felnőttesen komoly lett, imádságos élete is elmélyült. Hétéves korában már szüzességi fogadalmat is tett. Tizenhat évesen pedig közölte családjával, hogy nem fog megházasodni.
A Sziénában működő domonkos harmadrendi nővérek körében akarta Isten iránti szolgálatát végezni, de a nővérek kezdetben azzal utasították el felvételi kérését, hogy ők csak özvegyeket vesznek fel, a fiatal lányok csak bajt hoznak a rendre. Kitartó kérése végül meghallgattatott, s a nővérek 1363-ban befogadták.
Ezután Katalin házuk egyik pincéjébe vonult vissza, ahol három éven át élt magányos, szinte aszketikus életet. A sok imádsággal töltött évek után azonban ismét megjelent neki Krisztus. A csodálatos jelenés alkalmával az Úr kiszólította magányából, a béke és az igazság angyalaként az emberek közé küldte.
Hamarosan egyre szélesebb körben kezdték Katalin nevét megismerni az emberek mint jó tanácsadó, s mint aki a tudósoknál is többet tud Isten dolgairól, és csodatevő ereje van. Kíváncsiskodók, tanulni vágyók és tanácstalanok kezdték felkeresni, aminek következtében egyfajta tanítványi kör alakult ki személye körül. Az örömbe azonban sokszor üröm is vegyül, és Katalinnak kétkedői is akadtak. Ezért 1374-ben idézték a domonkos rend általános káptalanja elé Firenzébe. Az életéről és tanításáról való kivizsgálás azonban semmi kifogásolhatót nem adott, így továbbra is folytathatta tevékenységét. Gyóntatónak és lelki vezetőnek Capuai Rajmundot rendelték mellé, aki Katalin életének utolsó öt hónapja kivételével volt mellette.
hirdetés1375-ben, mikor Pízába hívták, a Szent Krisztina-templomban kapta meg Krisztus stigmáit, aminek szemtanúi is voltak. Kérésére azonban Krisztus szenvedéseinek jelei láthatatlanok maradtak, a sebek gyötrelmét azonban haláláig hordozta.
Ebben az évben írta első levelét is az akkori pápának, XI. Gergelynek, és ezzel megkezdte folyamatos harcát a pápa Rómába való visszatéréséért és a keresztes háború megszervezéséért.
A következő évektől számos csodálatos gyógyulás, megtérés és kibékülés történt Katalin közbenjárásával. Csodatételei azért számítottak rendkívülinek, mert azok emberközelben, a napi segítségnyújtások közben történtek.
1376-ban Avignonba ment, hogy a békét közvetítse a XI. Gergely és a pápai interdiktum alá vett Firenze között. Három hónapot tartózkodott Franciaországban, miközben folyamatosan levelezett és tárgyalt XI. Gergely pápával. Erőfeszítései ellenére a kibékülés meghiúsult. Biztatására és számos imájának köszönhetően azonban a pápa 1376. szeptemberében megszökött Avignonból, végül 1377 januárjában vonult be Rómába.
XI.Gergely márciusban bekövetkezett halála után VI. Orbán lett utóda, aki ismét tárgyalásokat kezdeményezett Firenzével. A béke érdekében Katalin is elment a városba, ahol bár lázadást szítottak ellene, a megbeszélések eredményt hoztak: a pápa békét kötött Firenzével.
Juan Bautista Maíno: Sienai Szent Katalin (17. sz.); forrás: magyarkurir.hu
Hazatérte után kezdődtek nála azok a misztikus elragadtatások, melyek alatt lediktálta azokat a szövegeket, amelyekből az isteni gondviselésről szóló Dialógus könyve született. A levelek egyszerre szóltak világiaknak, szerzeteseknek, királyoknak és a pápának. A Dialógust 1378-ban fejezte be. Ebben az évben a pápa levélben kérte Katalint, hogy jöjjön Rómába, és legyen a segítségére. VI. Orbán intézkedései ugyanis nem arattak sikert a klérusban. A francia bíborosok elhagyva Rómát Fondi várában választották meg Genfi Róbert ellenpápát, VII. Kelemen néven. Az esemény a nyugati egyházszakadás címmel vonult be a történelembe, negyven éven át okozva problémát az egyházban.
Katalin ettől kezdve egészen haláláig VI. Orbán pápa elismeréséért és az elszakadtak visszatérítéséért harcolt. Bár egészsége egyre gyengül, az 1979-es év a pápával folytatott levelezéssel és tárgyalásokkal folyt Rómában. Ezek mellett elmaradhatatlanok voltak vezeklései és imádságai. 1380 nagyböjtjére lett fekvőbeteg. Tanítványai elmondása szerint szörnyű kísértések közepette, április 29-én távozott a földi világból.
Egykor gyóntatója így fejezi be legendáját: „,A vértanúk közül sokan rövid szenvedéssel adták oda életüket. Katalin tizenhárom héten át gyötrődött úgy, hogy közben napról napra nőttek kínjai, s ő mindig vidám lélekkel viselte azokat. Mindenért hálát adott, és könnyű lélekkel ajánlotta föl életét Krisztusnak, hogy kiengesztelje Őt a népért, és megmentse az Egyházat a botrányoktól” – olvashatjuk Diós István könyvében.
1461-ben II. Pius pápa avatta szentté. 1939-ben pedig Assisi Szent Ferenccel együtt Itália védőszentjévé avatták. 1970-től Avilai Szent Teréz és Lisieux-i Szent Teréz társaságában a három női egyházdoktor egyike. Ünnepét még 1597-ben vették fel április 29-re.
Forrás: Diós István: A szentek élete, MTI
