„Csöndesen és váratlanul átölelt az Isten” – 10+1 reményt adó versrészlet

Mi adhatna nagyobb reményt, mint egy vers? Az érzés, hogy más is átélte azt, amit én. Az irodalomból töltekezhetünk, újult hitet meríthetünk, és általuk megtalálhatjuk a reményt. És Istent. Ezért összegyűjtöttem tizenegy olyan versrészletet, illetve gondolatot, amelyek erőt adnak ezekben a napokban. Ha tehetik, lapozzák fel otthon a verseskötetet, és mélyedjenek el a költészet gyógyító erejében!

1. Kányádi Sándor: Pohárköszöntő újév reggelén

„Szaporodjon ez az ország

Emberségbe’, hitbe’, kedvbe’,

s ki honnan jött, soha soha

ne feledje.

Mert míg tudod, ki vagy, miért vagy,

vissza nem fognak a kátyúk…

A többit majd apródonként

megcsináljuk.”

 

2. Fodor Ákos: Szabadság

„Mi ha történik:

te döntöd el, hogy inkább

csiszol vagy koptat.”

 

3. Ady Endre: Az Úr érkezése

„Mikor elhagytak,

Mikor a lelkem roskadozva vittem,

Csöndesen és váratlanul

Átölelt az Isten.”

 

4. Reményik Sándor: Valaki értem imádkozott

„Mikor a bűntől meggyötörten

A lelkem terheket hordozott

Egyszer csak könnyebb lett a lelkem

Valaki értem imádkozott.

(…)

Én nem tudom, de áldom Istent,

Ki nékem megváltást hozott,

És azt, aki értem csak

Egyszer is imádkozott.”

 

5. Hamvas Béla: Isten tenyerén ébredtem

„Láttam Istent amerre csak néztem,

Miközben éppen az Ő tenyerében ültem,

S az Ő hangján szólt hozzám a szél,

Mint anya, ki gyermekének mesél,

Millió apró tükörben láthatod magadat,

Hisz olyannak látod a világot, amilyen Te vagy!”

 

6. József Attila: Az Isten itt állt a hátam mögött

„Az Isten itt állt a hátam mögött

S én megkerültem érte a világot.

Négykézláb másztam. Álló Istenem

lenézett rám és nem emelt föl engem.

Ez a szabadság adta értenem,

hogy lesz még erő, lábraállni, bennem.

Ugy segitett, hogy nem segithetett.

Lehetett láng, de nem lehetett hamva.

Ahány igazság, annyi szeretet.

Úgy van velem, hogy itt hagyott magamra.

Gyönge a testem: óvja félelem!

De én a párom mosolyogva várom,

mert énvelem a hűség van jelen

az üres űrben tántorgó világon.”

 

7. Ady Endre: A hétről

„Amit mi eseménynek hívunk, amiről mi krónikákat írunk, egy rövid epizódja, eltörpülő mozzanata annak, a nagy tragikomédiának, aminek Élet a neve.”

 

8. Simon Márton: Arról, hogy mi a jó

„A percekig tartó, felszabadult.

abbahagyhatatlan nevetés.

A sirályok éjszakánként a hidak felett.

(…)

A kihalt utcák karácsonykor. Egy rendes kávé.

Az ecset nyoma egy ötszáz éves képen.

Fejből tudni bármit.

(…)

A kocsiból elsőként látni meg a tengert.

Felnézni a Sarkcsillagra. Beágyazni.”

 

9. Ady Endre: Hiszek hitetlenül Istenben

„Hiszek hitetlenül Istenben,

Mert hinni akarok,

Mert sohse volt úgy rászorulva

Sem élő, sem halott.”

 

10. Lackfi János: Egymásban

„Ma Istenben vagyok,

Isten lakik bennem,

Mennyei lakbérem

Idelenn fizessem.

Szerelmes az Isten,

Énbelém van esve,

Felfelé zuhantam,

Akárki meglesse.”

 

+1 Móricz Zsigmond:

„Az élet olyan, hogy mindig másképp történik minden, mint ahogy elgondolta előre az ember.”

 

 

Maurer Fruzsina

 

Kiemelt képünk illusztráció, forrása a Pixabay.com

Iratkozzon fel hírlevelünkre