Az ember, ha valami igazán rossz dolog történik vele, valahogy ösztönösen bízik abban, hogy többször nem – vagy legalábbis nem a közeljövőben – történik hasonló. Elvégre a villám sem csap kétszer ugyanoda. Vagy mégis?
Nem tudom, milyen érzések kavaroghattak azokban a falubeliekben, akik április 8-án úgy hajtották álomra a fejüket a Plateau állambeli kis falujukban, Ngbra-zongóban, hogy már másodjára forgatták fel és véreztették ki településüket egy hónapon belül. Milyen erős lelkület kell ahhoz, hogy újra nekilássanak az újjáépítésnek, eltemessék a halottaikat, visszarendeződjenek egyszerű és nehéz életük körforgásába?
A legutóbbi fuláni-akcióban legalább négyen vesztették életüket, köztük a helyi evangélikus lelkipásztor.
A támadók legalább egy órán át randalíroztak, mielőtt távoztak. Mindezek után megjelentek a biztonsági erők.
Épp a napokban számoltunk be arról a kivételes esetről, amikor a nigériai katonai erők kivételesen időben érkeztek és reagáltak a történésekre, kifejtve, hogy az ilyen lépésekre a katonák felé megtört bizalom újraépítése szempontjából mekkora szükség van. Sajnálatos, hogy ezek az események még mindig a kivételt képezik.
Bassa térsége, ahol Ngbra-zongo is fekszik, a nigériai kormánynak is fejtörést okoz, mivel nem képesek megszilárdítani a környék békéjét.
hirdetés2017-ben egy két napos támadás során kétszáz emberrel végeztek a terroristák.
Azóta nem történt érdemi változás biztonságpolitikai szempontból. A hatóságok nem, vagy csak kevéssé reagálnak az ilyen ügyekre, a támadókat pedig soha senki semmilyen felelősségre nem vonja. Ennek a hiánya eredményezte azt, hogy mind a fulánik, mind a Boko Haram egyre inkább vérszemet kap, a nép pedig egyre kevésbé bízik abban, hogy az ország hadserege bármikor is érdemben fog tenni értük valamit.
Kiemelt képünk illusztráció. Fuláni támadás utáni romok. Forrása a World Watch Monitor.
