A láthatatlan munkát végzők is megérdemlik a tapsot

Sok haszontalan világnap mellett szolidan húzódik meg ez a dátum: április első keddje, mely azokat ismeri el, akik fáradozása szabad szemmel sokszor nem látható: az idős hozzátartozót gondozó rokon, a kisbabájával otthon fáradozó anyuka vagy éppen a házimunkát szabadidejében végző édesapa is megérdemli a társadalom elismerését.

Léder László pszichológus találóan fogalmazta meg a láthatatlan munka definícióját: szerinte mindent annak lehet tekinteni, amit csak akkor veszünk észre, ha nincs elvégezve. De a tréfát félretéve, a láthatatlan munkák elvégzése nélkül valószínűleg összezuhanna a társadalmunk. Jól példázza ezt az a becslés, amely szerint ha ezeknek a feladatoknak az értékét beszámítanánk a gazdaság működésébe, a GDP 25-30 százalékkal lenne magasabb.

De mi is számít valójában láthatatlan munkának?

A láthatatlan munka hivatalos megfogalmazás szerint olyan típusú munkavégzés, amiért nem jár fizetés, sőt, gyakran köszönet sem. Ezeknek a munkáknak az elvégzését a társadalom általában természetesnek veszi, pedig sokszor emberfeletti erőfeszítést kíván a „hivatalos” munkán felüli teljesítése. Ide tartoznak a háztartási feladatok, a gyerekek nevelése és a velük való foglalkozás, idősebb hozzátartozóink segítése, ápolása, de akár az önkéntes munka is.

A láthatatlan munkával kapcsolatban az is el szokott hangzani, hogy jellemzően nagyobb arányban veszik ki belőle a részüket a nők. Ez csak részben igaz, mert a hagyományos családmodell felbomlásával valóban több olyan háztartás működik a mai napig, ahol a neveltetésből és a berögzült mintákból adódóan a kétkeresős munkamodell ellenére az asszonyokra hárulnak ezek a feladatok. De azért azt sem szabad elfelejteni, hogy sok helyen a férfiak is kiveszik a részüket ezekből családot építő teendőkből, s vannak tipikusan olyan munkák, amiket alapvetően eddig is ők végeztek el, például a családi ház körüli kisebb-nagyobb építési feladatokat.

Ha nem is szervesen tartozik ide, mégis érdemes megemlíteni az idősek hivatalos ápolását, az egészségügyi feladatokat ellátó munkákat, amelyek most, a koronavírus kapcsán hatványozottan fókuszba kerültek. Az emberek esténként kiállnak a teraszra, és megtapsolják a kórházi dolgozókat, ami fantasztikus, hiszen egy egész közösség nyitotta fel a szemét, s ismeri el ezáltal azt az emberfeletti munkát, amit ezekben a szektorokban végeznek a dolgozók. Egy orvos a Facebookon találóan megjegezte, hogy örül ugyan a tapsnak, de nem ért vele egyet, hiszen ők eddig is itt voltak a betegek számára, s ezután is gyógyítani fogják majd az embereket, ha a járványnak vége.

Valahogy így kellene tennünk a láthatatlan munkával is: ideje lenne felnyitni a szemünket arra, hogy vannak olyan emberek, nem is kevesen, akik társadalmunk számára akkor is nagyon hasznos tevékenységet végeznek, ha mindebből sokat nem veszünk észre a hétköznapokban. Talán elérkezik majd ez az idő is, s növekedhet a családok megbecsültsége, s a családbarát társadalom kialakulásában is nagy mérföldkövet jelentene egy ilyen paradigmaváltás.

A kételkedőknek pedig álljon itt két meggyőző videó arról, hogy a társadalom mennyire nem veszi észre a láthatatlan feladatokat, s azt is megmutatja, hogyan adjuk tovább ezt a mintát gyermekeinknek is:

Egy édesanya láthatatlan munkája

Férfiak és nők feladata közötti egyenlőtlenség

Kíváncsi vagy, mennyi láthatatlan munkát végzel? Segítségedre lehet annak kiszámításában az alábbi kalkulátor!

Iratkozzon fel hírlevelünkre!